Így lettem jobb híján mégis tisztességes. Van egy biztos pont az életedben: saját magad. Szintetikus otthonérzet a Wunder-Baumtól. Randevúm lesz délután, s most zuhog az eső. Zene, amitől húsz évvel fiatalabb leszel. Sötétebb, mint a diszkó. Pokoli utazás, eltűnt idők visszhangja, pszichedelikus pho. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
A Jazzbois folyamatosan menetel egyre magasabbra, nyáron többek között a Montreux-i Jazz Fesztiválon játszottak. Most pedig itt az új lemez, ami a jellegzetes hangzás megtartásával ismét újat tud hozni. Az előző, tavaly nyári album volt az eddigi legpszichedelikusabb, most pedig azt írják, hogy "visszatérnek a beat tape-es gyökerekhez", de a metóduson változtattak. Eddig gyorsan, improvizációkból készítették a lemezeiket, a Still Blunted esetében viszont a legjobb rögtönzött részeket kiválogatták és gondosan tovább finomítgatták. Az eredmény az eddigi legváltozatosabb lemezük. Több szám leginkább jazz-funknak mondható, de van wonky hiphop, diszkós dal és olyan széttört ritmusok is, amiket a kísérőszöveg szerint a footwork inspirált. A lemez kijött vinylen is, és a 2000 példányból már kevesebb mint 200 van csak. (A borító Keresztesi Botond munkája.) Facebook, Instagram
A Budabeats nemcsak új zenéket ad ki, hanem időről időre a magyar múlt kevéssé ismert oldalait bemutató válogatásokat is, például a "hetvenes évek nem létező magyar souljából". A Psyched Out Grooves From Hungary (1969-72) szintén egy sosem létező színtérnek állít emléket: a magyar pszichedélia csak 7 inches kislemezeken létező történetét tekinti át. Ahogy DJ Shuriken írja a kísérőszövegben, "a színtér illúziója csak az értő válogatásnak" köszönhető. Vannak itt más, kommerszebb korszakuk miatt ismert zenekarok - a legnagyobb meglepetés bizonyára a Neoton, valamint Bergendy, Apostol -; igazán ismertté soha nem vált (Scampolo, Juventus) és csak rövid ideig létező együttesek is (Echo, Meteor) - no meg a Kex. Egyébként történelmi kontextustól függetlenül hallgatva a válogatás pont olyan élvezetes, mint a hasonló (fél)perifériás országok elfeledett pszichedelikus színtereit bemutató kiadványok. A lemez vinylen is megjelenik az Independent Label Fairre. Facebook, Instagram
A Watch My Dying idén ünnepli fennállásának 25. évét, úgyhogy kiadták negyedik nagylemezüket. (A 2013-as 4.1 és a 2016-os 4.2 EP elvileg a negyedik lemezhez vezetett volna, de ez nem jött össze.) Az Egyenes kerülő nem sokkal több mint fél órában hozza mindazt, ami miatt a magyar metal underground megkerülhetetlen zenekara let a WMD. Ahogy a Rockstation szórakoztatóan önironikus interjújában Veres Gábor énekes mondta: "Zenekaron belül szoktunk azon viccelődni, hogy a WMD dalgenerátor működési elve az, hogy stacatto kezdőriff halálsikollyal, kiállás, verze, bridge, verze, refrén, kiállás, szóló, torzítatlan rész dob nélkül, verze, bridge, refrén, refrén dupla tempóval. Az énekben fontos, hogy idegen szavakat tartalmazzon, minden dal egyes szám egyes személyben legyen megfogalmazva, és legyen vagy 20 hamis sáv a refrénen szétpanorámázva." A sok elektronikát is tartalmazó lemez meglehetősen sötét, ugyanakkor a maró irónia sem idegen tőle. Avagy: "a keserves zene meg dalszövegek mellé simán odateszünk annyi öniróniát, hogy elszórakoztassuk magunkat közben, és ezzel hasonló közönséget vonzottunk be, mint amilyen emberek mi magunk is vagyunk" - az idézett interjúból. Az album CD-n és vinylen is megjelent. Facebook, Instagram
Egy nappal a WMD után jelent meg a Nest Of Plagues harmadik albuma (ebből az egybeesésből szörnyűséges perpatvar lett!). A zenekart metalcore / deathcore stílusba sorolta eddig, most az önmeghatározásuk: groove metal / alternatív metal. Azért az sem fog csalódni, aki kemény zúzásokra vár, miközben fifikás megoldásokkal is tele van az album. A Hellsolation témáját tekintve az előző lemez folytatása. Ahogy Ivanics Dániel énekes-basszusgitáros mondta: "5 éve diagnosztizáltak OCD-vel, azaz kényszerbetegséggel. Az előző albumunkon főleg azt dolgoztuk fel, hogy hogyan próbáltam meg együtt élni ezzel a mindennapokat megkeserítő betegséggel. A Hellsolation is ezt az irányt folytatja, de más oldalról. A szövegek ezúttal is főleg a saját személyes történetemet mesélik el, de helyet kapnak köztük olyan, a környezetünkben lévő emberek történetei is, akik hasonlóképpen küzdenek a magánnyal és más mentális nehézségekkel. A tanulság az egészben az, hogy bármit is teszel, végső soron csak magadra számíthatsz – és ez semmiképpen sem egy negatív üzenet, ugyanis minden egyes ember elmondhatja magáról, hogy van egy biztos pont az életében, aki történetesen saját maga. Tehetsz azért, hogy jobban érezd magad, megtaláld a saját támogató közeged és szembenézz a félelmeiddel." A Nest Of Plagues nemzetközileg is elismert; ez a lemez az olasz WormholeDeath kiadónál jelent meg, és éppen az Orphaned Landdel turnéznak Európában. Honlap, Facebook, Instagram
Gnork leginkább a (breakbeat) house-ban ismert, de kiadott már kozmikus-pszichedelikus albumot is. Most egészen új irányt talált magának, Ernesto néven: a "100% élvezet, 0% szégyen" mottó jegyében játszik olyan zenét, "amitől 20 évvel fiatalabb leszel", "az eurótól az italóig, a fülbemászástól a színpadias dropokig". A szórakoztató - és persze kikacsintástól sem mentes - négyszámos Táncolj! EP-t annyira azért komolyan vette, hogy lesz belőle vinyl és CD, sőt, készült egy Ernesto symbol is, amit akár a nyakadba, akár a kocsikulcsodra akasztasz, megváltoztatja, ahogy a világ rád tekint - és ezáltal az életedet is. (A szimbólum a borítón látható; ez is a Bandcampen rendelhető.) Facebook, Instagram
Doeme lemezének megtévesztésből a Fine Dining címet adta - valójában elég sötét, nyomott, izgalmasan kísérletező elektronikus zene ez. A ritmusok között vannak húzós breakbeatek, akár electrós beütéssel is, egy kis techno, egy kis idm; olykor acides, olykor akár mókásan puttyogó szintik is szólnak többször - mindezek mögött-alatt viszont sötét rétegek kavarognak. A fő motívumok viszik a hallgatót, erős a hangulat, de emellett olyan sűrű a zene, hogy többszöri figyelmes hallgatásra is kínál felfedeznivalót. Sick Tapes Facebook
A nemzetközi rajongótáborral bíró, egyszemélyes Black Hill tavaly jelentette meg legutóbbi lemezét; most nem egy új album érkezett, hanem az alt. rock - posztrock - folkos The Blind Siberian tagjai gondoltak újra akusztikus gitárral nyolc régebbi Black Hill-számot. Az eredmény kifejezetten hangulatos, és bújkál benne kellő mennyiségű sötétség is. A Black Hillhez (pontosabban a Silent Islandhez) kapcsolódik a szintén egyszemélyes, termékeny Chainsaw For Birthday is. Új albuma szokás szerint hol súlyosabb, hol fifikás-matekos metal - vagy ahogy ő írja, "post/prog-metal". A számok tele vannak kanyarokkal, a címadó, tízperces Inferno Voyage például lágy posztrockos részeket és egészen jazzrockos basszusmeneteket is tartalmaz. Black Hill Facebook, The Blind Siberian Facebook, Instagram, Chainsaw For Birthday Facebook
A Farseers kollektíva mostanában az instrumentális, hangmintázós hiphopon belül kifejezetten pszichedelikus zenéket hoz ki. slimface és vervs közös EP-je is ilyen, de túl azon, hogy megvannak a lebegő effektek, furán megvágott hangminták, szétcsúszó ritmusok, ez a zene egyben súlyosan groove-os is. A dobok, sokszor a basszusok komolyan odavernek, és így a pszichedélia új - igencsak vonzó - arcát mutatja ebben a szűk negyedórában. Farseers Facebook, Instagram
Gryllus Ábris előző EP-je a szülővé válásról szóló meditáció volt; a szintén kétszámos, de albumnyi hosszúságú Relent viszont "vallomás a Wunder-Baum New Car légfrissítőben fellelhető szintetikus otthonérzetről”, és olyasmikről szól a kísérőszöveg szerint, hogy: „sebezhetőség a változásban, menekülés a traumás kötődés szamszárájából". Ezek után még nagyobb meglepetés, hogy felületes hallgatásra a kísérőszöveg "trance ambient" jellemzése pontosnak tűnik. Pontosabban az első rész inkább az ambient, míg a második egy pattogósabb trance-es réteg és egy éteri ambientes réteg találkozása. Főleg erre igaz, hogy ha jobban odafigyelünk, akkor meg fogjuk hallani, hogy ez tényleg nem annyira átlátszó és egyszerű zene, mint amilyennek tűnhet. A "szintetikus otthonérzetből" benne van az otthon, de igen, az is, hogy ez tudottan szintetikus (ami majdnem ugyanaz, mint a "hamis", de azért nem teljesen). Szóval van mit elmélkedni a lemezen, miközben az is igaz, hogy egyszerűen jó hallgatni. Honlap, Instagram
Rónai András
