A 2010-ben alakult Verőköltő zenekar öt éve mutatkozott be nálunk, nem sokkal később, 2015-ben adták ki harmadik albumukat, az ekletikus, dallamos artrock műfajában messze kalandozó Féltve őrzöttet. Hamarosan érkezik a negyedik sorlemez, a Szimpla Lemming Program támogatásával felvett Eltévelyedés, melynek előfutáraként máris megnézhetjük egy vadiúj dal, a Mibajavanabácsinak? borzongató klipjét. Premier!
A kísérletező kedvű zenekar immár két új taggal, Nagy Gerda billentyűssel és Kása Márton gitárossal kiegészülve szólaltatja majd meg élőben az új lemez dúsabb hangzását, amit a Mibajavanabácsinak? vastag gitárszólama és játékosan fenyegető szintije is megelőlegez. A legbelső félelmeinkkel való, kényelmetlen, de annál szükségesebb szembenézésről szóló számhoz fekete-fehér, kihalt szellemvárosban játszódó klip készült, jungiánus kergetőzéssel, álmok és valóság egymásra rímelésével, feszültségteremtő, éles vágásokkal.
A klipről először a két rendező, Alagi Mihály fotóművész (egyben a klip operatőre) és Gressai Ferdinánd, a zenekar énekes-gitárosa (egyben a klip vágója) mesél a Recordernek:
Gressai Ferdinánd:
A klip kiindulópontja az volt, hogy Misi szürreális, borzongató képi világát vegyítsük azzal a vízióval, ami a dal írásakor a fejemben megjelent egy ijesztő alak által kísértett gyermekről. (Szívből ajánlom Misi fényképeit! https://www.instagram.com/mihalyalagi/ ) Összeültünk és egy estén keresztül egyeztettük az elképzeléseinket, jeleneteket rajzoltunk, összeállítottuk a szkriptet. Misi javasolta helyszínnek Szentkirályszabadja szellemvárost, a magyar Csernobilt, ami tökéletes harmóniában áll a dal világával. Hozta magával a fényképeiről már ismerhető bútorokat, a kis piros tévéjét, széket, asztalt, vaságyat, egész komfortosan berendeztük az egyik lepusztult lakást. Patrik, a főszereplő, Misi egyik modelljének kisfia, elképesztően ügyes volt. A forgatás végén megköszöntem neki a munkáját, mire ő azt kérdezte: milyen munkát? Tehát szerencsére nem tűnt fel neki túlzottan, hogy dolgozik, jól érezte magát a különleges helyszínen. Csak akkor kezdte türelmét veszteni, ha túl sokszor vettünk fel egy jelenetet, de ez csak ritkán fordult elő. Betyárral, a bácsival is jól megtalálták a közös hangot.
Alagi Mihály:
A forgatásra jött egy kis csapat is, régi jó barátok, köszönet nekik, sokat segítettek fuvarozásban, a kellékek mozgatásában, élelmiszer-ellátásban, mindenki kivette a részét a munkából. Pár helyszín forgatás közben spontán jött, de Szentkirályszabadja, Kislőd, Úrkút, Szentgál voltak a helyszínek. Patriknak minden elismerés! Mind a két napot végig bírta energiával, hiszti nélkül, annak ellenére hogy feszített tempót diktáltunk. ;) A képi világba finoman konceptuális, s csendéletszerű elemeket építettünk. Egy canon eos 100D-vel vettem fel a jeleneteket, helyenként fix orosz objektívekkel. Betyár, a „bácsi” s Ferdi is tapasztaltabb forgatás rendezés s színészi játék terén. Én próbáltam a megálmodott elképzelést fotografálni saját stílusban. Ferdi meg a boszorkánykonyhájában jól megvágta, összegyúrta. ;)
Gressai Ferdinánd:
A vágáskor az alapvető történetbeli elemek elhelyezése után a csendéletek rakosgatásakor úgy éreztem magam, mintha egy kiállítást rendeznék Misi fotóiból. Főleg a klip végén látszik, hogy mennyire érdekes kölcsönhatásba lépnek egymással az egymás mellé illesztett képek: a fiú alszik és azt álmodja, hogy bekapcsolja a tévét és a tévében azt látja, hogy rajzol, és azt rajzolja, hogy szalad az erdőben, stb. stb.
Káldi Zsolt, a zenekar esztétája, Alagi Mihály fotóinak visszatérő szereplője pedig bónusz mélyelemző kisesszével szolgál:
„Sem a klip, sem a szöveges segédletek nem tudnak, kívánnak teljes érvényes magyarázatot adni; minden értelmezés a nézőre van hárítva. Egyik magyarázat sem érvényteleníthet egy másikat, hiszen az mindenkinek saját története alapján alakul értékeléssé.
Eleve, fekete-fehér, még kevésbé kíván ikonokat állítani élénk, inkább csak árnyakat, jelzéseket. Szimbólumok szimbólumai, példák az algoritmusok működésére.
Nem a formák a lényegesek, inkább a viszonyaik. Nem lehetünk biztosak az okokban, amik a szerepjátszókat, személyiségeket mozgatják - erről szólnak a dalban is.
Tényszerű: az álmok nem kordában tarthatóak, ahogy az egyéni félelmek és mumusok sem. A szembenézést nem lehet kispórolni az életünkből, habarcsként tartja össze a személyiséget. A mérnök világos számokkal dolgozik, az ember pedig a csupasz lelkét teszi élénk, amikor megnyilvánul. Miután megküzdött álmai és élete démonaival. Vagy közben. Éles és őszinte helyzet.
Az álmokhoz való tehetetlen viszony, a gyermek én és a felnőtt én közötti konfliktus bárkire érvényes lehet. A folyamatosság érzete a felnövekedésben és a különbség észrevétele felnőttként a magunkról bennünk élő képben a differencia és ennek feldolgozása - a gyermek félelme a felnövés mikéntjétől, a meglevő minták-előképekkel való kölcsönhatások inkább mozgatják ezt a dalt és ezeket a képeket.
Mondhatnánk, könnyű ma példát találni ezekre az antiharmóniákra. Nem bánjunk, a disszonancia az élet természetes velejárója. Olyan fogalmakat hordoz, mint párhuzamok, sokrétűség, szabadság. A kisfilm ehhez mutat egy ajtót. Aki belép, nem konkrétumot talál, csak amit bevitt magával.”
az új lemez május 6-án lesz hallható először a Tilos Rádió Budapest Eklektik című műsorában, a lemezbemutató pedig május 23-án lesz a Szimpla Kertben, Facebook-esemény
és akkor jöjjön a Verőköltő utazása a koponyánk körül, a Mibajavanabácsinak? klipje:
A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.