Révülő tigrisek és tribal ritmusok - Žagar-interjú

Hat év után újra készült Žagar-lemez, a Woods, Spirits & Sorcery, amit itt mutattunk be a Recorderen. Ennek apropóján beszélgettünk Zságer Balázzsal folyamatzenéről, a rockerekre is ható elektronikáról és a természet tökéletességéről. A Recorder magazin 71. számában megjelent interjú.

Nincs egy ember a környezetedben, aki azt mondja, hogy figyelj, csinálj már lemezt?

De, sokan; minden videóposzt vagy koncertrészlet alatt az egyik komment biztos az, hogy „Mikor lesz már új album?” Ilyen hosszú szünetet még nem tartottunk, ha a filmzenéket nem számoljuk. Egyébként már két-három éve elkezdtünk új számokat játszani a koncerteken, frissíteni akartuk a koncertanyagot, és szerettük volna a folyamatzene felé vinni a koncerteket, vagyis ahelyett, hogy számok jönnek egymás után, összefolyatni egy egész előadást, amennyire csak lehet. Ezt a megközelítést a régi számainkkal, legalábbis nagy részével nem lehetett megtenni, szóval kénytelenek voltunk új zenéket írni.

Mi az, ami miatt ebbe a folyamatzenés irányba akartatok menni? 

Mert így sokkal izgalmasabb dolgok történhetnek meg a színpadon, sokkal jobban a mostban, a jelenben tudunk lenni, és ezáltal talán a közönség is. Egyébként az előre megírt számok pontos interpretálása soha nem volt az erősségünk. Szóval el is kezdtük a próbákat, és a klubkoncerteken már új repertoárral álltunk színpadra, ami a tagok többségének nagyon bejött. Lázár Tibi, a dobosunk már jó ideje rajta van a technón és a minimal zenén, az öcsém,  Ákos meg én meg már régóta dj-zgetünk, főleg 4/4-es dolgokat, ami azért hatással volt az élőben zenélésekre is. Ligeti Gyuri volt az, aki talán nem érezte annyira ezt a vonalat, ennek ellenére az elején úgy tűnt, hogy benne van ő is, de az idő előrehaladtával észrevettük, hogy nem élvezi már úgy az együttzenélést, mint régen. Ez annak is volt köszönhető, hogy a gitár és az ének is kicsit háttérbe szorult, nem kapott már akkora szerepet az új zenékben, mint régen. Aztán tavaly nyáron úgy döntött, hogy kiszáll a csapatból. Csak később jöttem rá, hogy már nem beszéltük ugyanazt a zenei nyelvet, és nem erőltethetünk rá senkire olyan dolgot, amit nem érez magáénak vagy nem tud benne kényelmesen tájékozódni. A lemez felvételei akkor már megvoltak, szóval Gyuri még pár számban énekel és gitározik is. Aztán az idő előrehaladtával, ahogy készültek a számok, kezdett letisztulni bennem az egész, és rájöttem, hogy semmikép nem akarok a Žagarból „technozenekart” csinálni, legalábbis albumszinten nem - fontosabbnak tartottam megtartani a saját stílusjegyeinket.

„NEM ZSIGERI, DE AZÉRT ÜTNI FOG” – INTERJÚNK OCCAMMAL, A ŽAGAR DOBOSÁVAL

A dalformát viszont már teljesen elhagytátok.

Igen, a dalforma számomra a rádióbarát popzene ismérve, nagyon kiszámíthatónak találom már egy jó ideje.  Meg az is van, hogy a lírikus kifejezésmód is kicsit földhözragadt lett számomra, nagyon megköti az elme asszociációs fonalát. Persze vannak érdekesebb művészi igényű előadók a popban is, mint a Tame Impala vagy a Flaming Lips. Mindamellett nekem a lételemem a változás, szerintem minden művésznek keresnie kell az újabb és újabb kifejezésmódokat, amik valóban izgatják a fantáziáját.

Közben meg a popzene, legalábbis az EDM-esebb ága olyan irányba megy, mint amit megcsináltatok a Light Leaksen: dallamos, és az EDM megoldásait puhább, melankolikusabb módon használja.

Igen, mert annak a konceptnek, témának az állt jól. Persze, a popzenére mindig is nagy hatással voltak az elektronikuszenei áramlatok, mindenki ebből próbál meríteni - pláne, hogy ugye a zenészek is eljárnak bulizni, és a klubokban ezt hallják. Egy nyitottabb rockzenészre is hatással van az, hogy milyen peakek és dropok vannak az elektronikus zenében. De az alapvető különbség, hogy a pop csak az elektronika hangzásvilágát, a külcsínt szeretné utánozni,  miközben a jó elektronikus tánczenének sokkal mélyebb rétegei vannak. De a Light Leaks volt az utolsó lemez, amin érdekelt ez a kérdés. Most sokkal jobban érdekel, hogy organikus legyen a hangzás, mint hogy mindenáron korszerű.

Sok hatás hallható a lemezen, néhány számban vannak erőteljesen goás részek, amik engem megleptek. 

Igen, az elmúlt néhány évben komolyabban elkezdtek érdekelni a különböző tudatállapotok. Eleinte technobulikba jártam, egyre jobban izgatott az a fajta minimalizmus és a repetitív tribal-érzet, amitől le tudtam dobni a láncot az agyamról, és nem a prekoncepcióim határozták meg a gondolataimat, érzéseimet. Aztán rájöttem,  hogy nem is kell, hogy buliba menjek, elég, ha otthon tartok szeánszokat. Volt, hogy a barátnőmmel nyaralás közben kimentünk a tengerpartra éjszaka, amikor már egy lélek sem volt, és egy Spotify-playlist hallgatása közben végignéztük, ahogy feljön a Hold és elhúzza előlünk az óceánt; vagy éjszaka kimentünk az erdőbe, kifeküdtünk egy tisztásra, és csak néztük az eget és a fákat, és fejhallgatón zenét hallgattunk. Szóval egyre jobban realizáltam, hogy a természet mennyire összetett és tökéletes, és mennyire nem hiányzik belőle az ember bármiféle kreálmánya. És ugye a psy- és goa-eseményeknek is van egy organikus lelkülete, amit régebben nem értettem – „mezítlábas hippiknek” láttam őket messziről –, de végül megértettem az egésznek a szellemiségét, ami nagyon szimpatikus, attól függetlenül, hogy a goa tempója nem az én világom. Ezért próbáltam egy-két helyen becsempészni valamit ebből a zenei világból is; de a mi számainkban ezek inkább csak asszociációs elemek, nem egyértelműen goa vagy psy-techno egyik sem. Tövisházi Ambrus mondta egyébként, amikor megmutattam neki a készülő lemezt, hogy szerinte „de kár, hogy vége a goa partynak” hangulata van.

2016-BAN, A ZENEKAR 15. SZÜLETÉSNAPJÁN ZSÁGER BALÁZS ÖSSZESZEDTE A ŽAGAR 15 LEGEMLÉKEZETESEBB PILLANATÁT

A másik komoly újdonság az afrikai és arab ritmusok és hangszerek megjelenése. Ez honnan jött?

Talán Ozorán érintettek meg először a világzenei hatásokkal teli zenék. Észrevettem, hogy ezek az orientális zenék mennyire pszichedelikusak. Valószínűleg az akusztikus hangszerek rezgései és a flow a titka, hogy hagyják hömpölyögni a zenét. A techno is a törzsi ütemek ismétlődésén alapul, amitől a sámánok mindenféle szer nélkül is eljutottak egy másfajta tudatállapotba, és kapcsolatba kerültek a természet jótékony szellemeivel. Marokkóban hallgattam zenészeket, akik akusztikus hangszerekkel, egyszerű perkákkal eszméletlen transz-zenét csináltak. Ez a fajta komplex ritmusvilág akkor kezdett nagyon izgatni. Így jött a képbe az algír-magyar Gozlán Fatima, aki darbukán, djembén és egy egzotikus fúvós hangszeren, neyen is játszik az új lemezen, ami szintén egy jó kis pszichedelikus gellert adott a zenénknek.

Élőben hogyan fog ez megszólalni? 

Remélem jól! Fatimával már koncertezünk egy ideje; az alapcsapatban ott lesz még a szintén afrikai, nigériai származású énekes, Bukky, aki pár számban énekel a lemezen is. Emellett lesznek nagyobb lélegzetű koncertek olyan vendégművészekkel is, mint Barabás Lőrinc, Bakai Márton, Ibro Fall, illetve a spanyol Carmen Estevez, aki szintén énekel pár számban. Érdekesség, hogy Carmen a granadai barlanglakásában vette fel az énekdallamait a lemezre. Újdonság még, hogy a szintik mellett pár számban balafonon is játszom.

Miközben a zene ilyen organikus, több 3D videó is készült a lemezhez, ami meg ugye nagyon technológiaigényes dolog. 

A technológiai újdonságok azért engem mindig is izgattak, másrészt meg szerettem volna elkerülni a psy kultúra vizuális megoldásait, a fluoreszkáló mandalát, fraktált, mert ezeket néha kicsit giccsesnek érzem – miközben akinek volt már ilyen víziója, az tudja, hogy miért ezeket a szimbólumokat használják. Azt akartam, hogy azért ez mindennel együtt Žagar maradjon a nap végén. A 3D-s videók Korai Zsolt motion designer munkái, az album borítóját pedig Mészáros Szani képzőművész tervezte, aki egyébként az egyik szám szövegét is jegyzi a lemezen.

Érdekes, hogy a giccs elkerüléséről beszélsz, mert ez az organikus természetközeliség, vagy korábbról mondjuk a gyerekkor témája nagyon könnyen fordítható giccsbe.

Igen, úgy látszik, szeretem magam ilyen feladatok elé állítan... Ezek univerzális témák, amikről valóban nehéz úgy beszélni, hogy ne legyen teljesen nyilvánvaló, amit mondasz. Megpróbáltam ezt például a témaválasztásokkal elkerülni. A Rave With Me Tiger például egy valós történetből jön: pár éve a cseh-lengyel határon egy fickó meztelenül futkosott az erdőben, és amikor több nap után elkapták, elmondta, hogy LSD-zett, és azt gondolta magáról, hogy ő egy tigris, aki nyomot fogott. Az El Diablero pedig a dél-amerikai indiánoknál azoknak a nagy varázslóknak a neve volt, akik képesek voltak állattá változni. Ha valakit érdekel, Carlos Castaneda ír róluk. De lesz egy szám a kedvenc élőlényeimről, a gombákról is. Az első kislemezdal, a Ghost Orchid pedig onnan jön, hogy vannak orchideák, amik a fák titkos földalatti energetikai és kummunikációs hálózatát, a „Wood Wide Webet” meghekkelik, trollok.

Mindig gyanúsak voltak. 

Igen, ami nagyon szép akar lenni, az gyanús.

Žagar honlapja itt van, Facebook meg itt. Lemezbemutató koncert: május 17., A38 - event itt, jegyvásárlás itt.

Interjú: Rónai András. Fotó: Dobos Tamás.