Nem vagyunk egyedül – Albumpremier! Meszecsinka: Állj bele a mélybe

A Meszecsinka három évvel ezelőtt jött ki utoljára stúdióalbummal, a 2018-ban világzenei Fonogrammal díjazott Álomban ébrennel, arról megmutattuk a tizenöt perces Hajnalbant, valamint a Miért nem látsz? című dalt, amihez vonatos-orosz tájas klip is készült. A zenekar idén ünnepli fennállása tizedik évfordulóját, amit új albummal ünnepelnek meg: az Állj bele a mélybe a május 24-ei hivatalos lemezbemutató előtt egy nappal a Recorderen hallgatható meg először. Premier!

Az énekes Oláh Annamari és a gitáros-billentyűs Biljarszki Emil által 2009-ben alapított Meszecsinka új lemezén több fontos újdonság is történt: egyrészt új basszusgitáros, Somogyi Ferenc került a ritmusszekcióba az ütőhangszeres Krolikowski Dávid mellé, másrészt ez az első olyan albumuk, amely kizárólag saját szerzeményekből áll - veszteségek feldolgozásáról, a halállal való szembenézésről szóló szövegek -, ezelőtt népdalfeldolgozások is szerepeltek a korongokon. Ami nem változott, az a sokszínű, rengeteg műfajt elegyítő, változatos zenei paletta, amelyen megtalálható inuit torokének, altató, szibériai népekre jellemző hangképzés, szerelmes dal, telefonos próbafelvétel, és ősi rítusokra emlékeztető trance-hangulat is. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával felvett lemezt Válik László, Hidasi Barnabás, Puha Szabolcs, Krolikowski Dávid és Szesztay Dávid készítették, a keverés és a master a HL Stúdió érdeme, vendégként Bakai Márton hegedűs tűnik fel.

Először hallgassuk is meg az új lemezt, utána pedig Oláh Annamari külön-külön is mesél nekünk a dalokról:

Következzenek tehát a dalkommentárok:

Szempár:

Hallgattam egy régi felvételt a telefonomon, amin Emillel kettesben zenélünk. Megihletett a gitártéma, és elkezdtem énekelni a történetünket. Ez a mi 10 évünket felölelő dal.

Pillantok halálomra:

Voltak (és vannak) olyan időszakok, mikor minden este úgy fekszem le, hogy mi van, ha ez az utolsó éjszakám. Sőt, nem csak felnőttként, de már gyerekként is rendszeresen keltem úgy fel, hogy de jó, hogy élek. Az egyik kedvenc énekesnőm - Lhasa de Sela - halálról szóló története ihletett meg: a halál olyan lehet, mint a születés. Az anya hasában azt gondoljuk, az az élet, de ahogy növekedünk, egyre szűkösebb lesz a hely. Már nem férünk el, és tudjuk, nemsokára vége lesz az életünknek. Félünk, mert nem akarjuk elhagyni azt a világot, majd megszületvén látjuk, hogy igazából csak most kezdődött el az élet. Aztán ahogy növekszünk, idősödünk, egyre szűkösebbé válik minden, és érezzük, hogy nemsokára vége, és félünk tőle. De lehet, hogy a halál után kezdődik igazán csak valami. 

Nem hagyom:

Egy visszatérő álom, és a visszatérő félelmeim késztettek arra, hogy írjak. És az a tapasztalat, hogy a félelmet erővé lehet alakítani, ha nem hagyjuk, hogy bekebelezzen a szorongás. Az egyik nagy célom, hogy elérjem azt az állapotot, amikor az erőm sokkal hatalmasabb a félelmeimnél. Pár évvel ezelőtt felfedeztem az inuit torokéneklést. Ez a torokéneklés egy játék, a barátnőmmel aztán elkezdtük gyakorolni mi is játékból. Egy idő után megéreztem, mekkora ereje is van ennek, és elkezdtem belecsempészni a zenébe, majd megtalálta a helyét, a legjobb erőt összegyűjtő technika.

Többé nem:

Elveszíteni valakit, leírhatatlan fájdalom. Itthagyni az élőket szintén az. Nem szeretném, hogy vége legyen, de tudom, hogy egyszer vége lesz. Bánom, hogy egyszer mindennek vége lesz.

Altató:

A zongoránál ültem ölemben a cicánkkal, épp kezdett elaludni. Én meg elkezdtem neki énekelni halkan. Néha eljátszom itthon a dalt, egyből felismeri. Hihetetlen nagy tanítóm ez a kis lény.

Egyedül:

Gyerekkoromtól kezdve egészen pár évvel ezelőttig féltem egyedül lenni, féltem a sötétben, féltem, hogy megjelennek mindenféle lények. Mivel tapasztaltam már furcsaságokat (azóta is) ezért, ha egyedül maradtam itthon, csakis lámpa mellett mertem elaludni. De egyszer pár éve le mertem kapcsolni a lámpát. Akármennyire is kis dolognak tűnik, nekem ez óriási lépés volt, bátorságot adott és a magamba vetett hitemet növelte. És rájöttem, hogy a furcsaságok nem is olyan ijesztőek, sőt! A "mikor kislány voltam..." az erőt adó mantrám.

Visszaadom:

A mérhetetlen fájdalomban, amiben voltam, rájöttem, hogy nagyon is sokan küzdünk ugyanazokkal a nehézségekkel. Hajlamosak vagyunk beszűkült tudatállapotban - amit a fájdalom okoz - azt gondolni, hogy ezek csak velünk történnek. De ha kitekintünk egy pillanatra, meglátjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Mindenkinek vannak traumái, gyötrelmei, küzdenivalója, lehet, hogy nem ugyanolyan súlyban kapjuk az élettől, de a fájdalmat mindannyian ismerjük. Fontos tudni, mindig van segítség, mindig kérhetünk segítséget. Erős hatással voltak rám különböző szibériai zenék, sámán énekek, sámán-történetek, ezekből inspirálódtam, és a magam képére formáltam. Ebben a dalban a megfogalmazhatatlan küzdés, vívódás és gyógyulni vágyás, gyógyítás hangjai jelennek meg. Én úgy érzem, hogy a fejlődés egyik fontos pontja, ha képesek vagyunk összegyűjteni az energiánkat, amiket mások elszedtek tőlünk, de ugyanígy visszaadni, amit mi vettünk el másoktól. 

Lebegés:

Van az az állapot, amikor nem tudjuk, merre tovább, hogyan tovább, egyáltalán tudok-e tovább... 

Nature boy (Három álom):

Dávid, a dobosunk elkezdett gitározni, amire rászálltak a többiek. Annyira szép volt, hogy nem volt kedvem énekelni rá, de eszembe jutott három álmom. Én nagyon sokat tanulok az álmaimból, sokat segít, utat mutat, és időnként elviselhetőbbé teszi a mindennapokat. És tényleg szeretni és szeretve lenni a legnagyobb dolog a világon, néha túl későn jövünk rá.

Hangok a mélyből:

Egyszer otthon énekelgettem, mire bejött a szobába Emil, és felvette. Néha olyan hangok jönnek ki belőlem, amiket magam sem tudok még hova tenni. 

Az új album – ami nyáron vinylen, a Dalok-hu-n pedig hi-resolution audóban lesz elérhető – német kiadónál is megjelenik. A zenekar az elmúlt hetekben Romániában, Szerbiában és Bulgáriában járt, nyáron következik Oroszország, Kazahsztán, Portugália, ősszen nyugat-európai turné keretében mutatják be az új műsort. Itthon legközelebb a lemezbemutatón lépnek fel május 24-én, a Kobuci Kertben (Facebook-eseményoldal), június 6-án pedig kiállítással, tortával és koncerttel ünneplik meg a 10. születésnapot a Bolgár Közösségi Térben. További koncertek és egyéb információk a zenekar Facebook-oldalán.

fotó: Kóti Réka

az Altató animációs klipje:

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.