Osztálytudatos amerikai független filmmel zárjuk a Karlovy Vary-i tudósításaink sorát, melyben egy lelkiismeretes étteremvezető a belét is kidolgozza, hogy a mellbedobásra kényszerített felszolgálóinak ne legyen pocsék a munkahelye. Kedves film, fanyar utóízzel.
Lisát (Regina Hall) nap mint nap lehetetlen kihívások elé állítja a munkája. Egy Double Whammies nevű texasi sportbár üzletvezetője, amit ugyan nem Hootersnek hívnak, de gyakorlatilag ugyanaz a koncepció: lenge öltözékű, a dekoltázst előtérbe helyező lányok szolgálják ki a legalábbis részben motorosokból, kamionosokból, helyi tahókból álló vendégkört. Szexista munkahely, nincs mit szépíteni rajta. Lisa ennek ellenére mindent elkövet, hogy barátságos, védett munkakörülményeket teremtsen dolgozói számára.
„Ez egy családi intézmény, ahová kisgyerekes szülők is járnak” – igazítja el Lisa a bő egy napot felölelő Support the Girls elején az újonnan felvett lányokat. „És mi is egy család vagyunk.” Tipikus falduma, ezt szajkózza minden vállalat fejese, minden forgatási stáb, meg persze Vin Diesel a Halálos iramban-filmekben. Lisa maga sem hiszi el, hogy igaz. Mégis, a fitt másfél órás, könnyed hangvételű, ugyanakkor a helyzet fonákságaira éleslátással rávilágító vígjátékban Lisa kiépít egy rendszert, ami a lehetőségekhez mérten ezen az elven működik.
Valóban eljárnak a Double Whammiesbe családok, és noha apuka bátran legeltetheti a szemét a lányokon, a fogdosás és beszólogatás tiltva van. Lisa rozogán álló, de álló szabályrendszere úgy védi a munkások önbecsülését és testi épségét, hogy a vendégeket se üldözzék el, csak ha átlépnek egy határt, akkor viszont fel is út, le is út. Amikor Lisa megkérdi alkalmazottjától és legjobb barátnőjétől, Danyelle-től (Shayna McHayle), szeret-e a bárban dolgozni, beszédes, hogy a válasz Lisa személyére vonatkozik: „Neked szeretek dolgozni.”
A mumblecore-os gyökerű, fesztiválkedvenc Andrew Bujalski laza epizodikus szerkesztésben görget kisebb-nagyobb konfliktusokat, megoldandó problémákat, válsághelyzeteket Lisa elé. Hol a tévéket nem lehet bekapcsolni a meccs előtt, hol ki kell rúgni valakit, hol a követelőző, kisebbrendűségi komplexusos tulaj (James Le Gros) akadékoskodik, és ahogy az lenni szokott, a munkahelyi gondokat magánéleti krízisek is tetézik. A stressz állandó, ám a film nem siet sehová, elidőzik a természetes párbeszédeken, a jól eltalált mellékalakokon, és létrehoz egy környezetet, ahol a látszat ellenére mi is szívesen lennénk törzsvendégek.
Bujalski azonban pontosan tudja, hogy a Sakáltanya indie változata, ez a buborék egyetlen ember sziszifuszi erőfeszítéseinek eredménye, és amilyen nehéz felfújni, olyan gyorsan ki is pukkanhat. A film kapitalizmus-kritikája arra irányul, mennyi múlhat egy középvezetőn, azon, hogy a személytelen üzletláncokkal és közönyös tulajdonosokkal szemben törődik a rá bízott emberekkel, és hogy néha a legnagyobb igyekezet is kevés. Regina Hall az érzelmek és reakciók széles skáláját felvonultatja anélkül, hogy magamutogató volna, és ugyanúgy megérdemelne egy Oscar-jelölést, mint tavaly a Floridai álom űzött motelmenedzserét játszó Willem Dafoe.
A Support The Girls egy percig sem állítja, hogy a Double Whammies feminista paradicsom, csak azt, hogy még a szarból is lehet, ha várat nem is, de komfortos kunyhót építeni. És hogy mindig az emberre kell odafigyelni. Így valóban meg is kedveljük Shayna McHayle (aki főállásban Junglepussy néven rappel) hűséges, szarkasztikus szárnysegédjét, vagy az Egy magányos tinédzser, a Széttörve és a Columbus után hibázni ismét képtelen Haley Lu Richardson örökmozgó, elnyűhetetlenül vidám pultoslányát. Ki merjük mondani? Merjük: családtagokká válnak.
szerző: Huszár András
