Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlistát követően kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as és 2014-es sorozat után itt a 2015-ös daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – a sort Biczó Andrea és Csada Gergely nyitotta, Dömötör Endre, Elekes Roland, Judák Bence, Kálmán Attila, Lékó Tamás, Mika László, Németh Róbert, Rónai András, Simon José, Soós Csaba, Szabó Benedek és Szepesi Dániel válogatása után a finisbe érkeztünk, már csak két playlist van hátra, ma Velkei Zoltán a dj! (Nyitóképen a Future Brown.)
A RECORDER SZERZŐINEK - KÖZTÜK VELKEI ZOLTÁN - KEDVENC 2015-ÖS ALBUMAI.
Nmesh: 心痛を受け入れます (Zomby Version)
Nem sokat tudok az előadóról, de ettől a kiadótól – Dream Catalogue – egy ideje le szoktam ellenőrizni mindent, így jól meg is lepődtem, amikor a számlista második felében egyszer csak befigyelt egy Zomby-átirat. Ráadásul szokás szerint rettentően ütős és eredeti: nosztalgiával átitatott légies cyberpunk elektronika, egy 1993-ban elképzelt 2019 vagy 2027.
PSY: DADDY (feat. CL of 2NE1)
Az első gondolatom az volt, hogy az új PSY megint olyan rohadtul vicces, mint a Gangnam Style, aztán harmadik hallgatásra már a zenébe is beleszerettem. Az a helyzet, hogy nagyon bírom, amikor négy percbe belesűrítenek annyi slágeres anyagot, amiből öt szám is simán jól tudna lakni, arról nem beszélve, hogy semmi nem nyomja agyon a másikat. Legalább ilyen jól szórakozom PSY koncertfelvételein is.
Clark: To Live And Die In Grantham
Az éves rave rituálét Clark szállította, és higgyétek el, ez a YouTube-videó nem adja a teljes igazságot, mert valójában az a döbbenetes, ahogy a bakeliten érkezik a drop: ott beszakad minden és az év legmasszívabb veretésébe kezd a szám. Ez a kompromisszummentes techno lényege, és mintha 2015-ben mindenki elfelejtette volna, hogy hogyan kell jól csinálni.
Grimes: REALiti
Ebbe a párommal együtt azonnal beleszerettünk, alighanem az év legtöbbet nézett klipje volt nálunk. Grimes tökre popos és szexi benne. Azt hiszem ezt hiányoltam évek óta a fősodorból, és mostanában egyre inkább megtalálom. Érdekesség, hogy Grimes újradolgozta ezt a számot a lemezén, és az a verzió is hibátlan (ugyanakkor nem értem, hogy ezek a dalok miért csak a cd-re kerültek fel).
Major Lazer & DJ Snake (feat. MØ): Lean On
Biztos nagyon ciki szeretni ezt a zenét, de amikor megláttam a felállást, tudtam hogy imádni fogom. Diplót ugyanúgy vállalni fogom bármikor, ahogy tettem már 2003-ban is, DJ Snake számainál jobb meg nem nagyon történt a partielektronikában egy ideje.
HEALTH: New Coke
Ha emlékezetem nem csal, épp munka közben hallgattam először az új HEALTH-t, és már vagy húsz perce óriási meglepődésben voltam, hogy mennyire rendben van, amikor lesújtott a New Coke, én meg végleg megadtam magam. A benne rejlő színtiszta energia és az űrből becsapódó mélyek igazi világvége hangulatot teremtenek, ami egyszerre hatásvadász és felszabadult – ösztönösen vad zene, amire az ember körül megszűnik minden.
Deepchord & Pulshar: Undercover Version 2
Elszállós nagytermi techno a világ egyik legjobbjától. A klip teszi tökéletessé, de akkor is hihetetlen, hogy Deepchord tizenöt év után is bármikor kisujjból kiráz egy ilyen zenét, ráadásul úgy tartja meg benne a dub esztétikát, hogy közben a szőnyegei patentül illeszkednek korunk trance revivaljéhez (ami meg olyan, mint a késleltetett orgazmus: már évekkel ezelőtt jönnie kellett volna, de most volt a leghangosabb).
Oneohtrix Point Never: Sticky Drama
Összességében nem érzem az új OPN-t annyira jónak, mint az előzőt, de részeiben sokkal több tetőpontja van. Ilyen a Sticky Drama is, ami egyszerűen fantasztikus, mind zeneiségében, mind a videojátékokra való reflektálásával egy olyan különleges alkotást hoz létre, amiből sokkal többre lenne szükség. Talán merész kijelentés, de szerintem Lopatin jelentősége a kilencvenes évek Aphex Twinjével vetekszik.
Future Brown (ft. Maluca): Vernáculo
Leküzdhetetlen vonzalmam van mindenhez, amit Fatima Al Qadiri csinál, ráadásul a Future Brownban olyan emberekkel állt össze, akik önmagukban is rettentő izgalmasak. Nagy fricska, hogy ez a felállás éppen popzenét írt, bár ez a videoklip sok mindenkinek alaposan bemutat. Azt hiszem a hangok miatt szeretem leginkább, legalábbis bármikor felismerem benne Qadiri törékeny elektronikáját.
Pye Corner Audio: Prowler
Egy kakukktojás a végére: állítólag ezt a klipet Jeff VanderMeer Expedíció című regénye ihlette, aminek a hazai kiadását én szerkesztettem anno, így nem volt meglepő, hogy ebbe azonnal bele fogok szeretni (VanderMeer iránti rajongásom határok nélküli). Talán ez a fajta naturális szürrealizmus szorult háttérbe 2015-ben, többet is el tudnék képzelni belőle idén.
VELKEI ZOLTÁN KEDVENC 2014-ES DALAI ITT HALLHATÓK.
