Az Anima Sound System jövő héten megjelenő Szomnakuno című új albumáról – melyet a Magyar Zene Házában mutatnak be április 2-án – itt az első klip, nem is akármilyen.

Mától a szokásos helyeken (az aktuális terjesztési pontokat itt találod) tudod beszerezni vagy itt házhoz rendelni a 92. Recorder magazint, amelynek címlapján a fennállásának tizedik évfordulóját országos turnéval ünneplő Elefánt zenekar tagjai néznek felfelé. Lássuk, mi van még az ingyenes újságban!

Második nagylemezével jelentkezik Farkas János (ének, gitár) és Farkas Kriszti (ének, cajon, melodika, zongora, harmonika, gitár) időközben négyfős zenekarrá bővült testvérpár-duója, a Muzsik és Volkova. A – a bluegrass után szabadon – greengrass és indiefolk elemekből építkező, de a magyar énekes-dalszerzői hagyományt is továbbvivő-gondoló zenekar sokszínű, a tapsoltatós punktól a Jézussal való lazulásig ívelő, fanyar humorú lemezét 11 állomásos országos turnén mutatja be élőben.

Jó kis old school goth-rock / poszt-punk a Cure, a Sisters of Mercy és a Joy Division nyomvonalán – amivel egykor Dunát lehetett rekeszteni, ma már inkább hiánypótlónak számít, erre utalhat az Utolsó Hullám new wave-vel játszó neve is. A zenekar második single-je, az Oly mélyen alszol itt a Recorderen debütál egy magyarradaros bemutatkozás keretében.

Nem kelek fel a semmiért. Én pont olyan hülyén élek, ahogy élni akarok. Nem akarom, hogy a faszfejek győzzenek a végén. A csintalan frekvenciákat megfogom. Formátlan alak, árnyék színtelen; bársony angyal sikoly; zimankó. De kéne egy jel, egy egész apró jel, hogy akkor jó lesz-e így ma? A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

Paul Thomas Anderson kilenc film alatt az egyik legnagyobb amerikai rendezővé nőtte ki magát, aki bármely műfajban otthonosan mozog, és olyan szintű autonómiát élvez, ami nem sokaknak adatik meg Hollywoodban. Nem tévedhetetlen, de a március 24-én a magyar mozikba kerülő Licorice Pizza újabb érv arra, hogy hagyni kell, hogy hallgasson a megérzéseire. Ez a kritika először a Recorder magazin 91. számában jelent meg.

Se okostelefont, se okosórát, se kamerát és fényképezőgépet nem engednek be a visszatérő lemeze bemutató koncertjeire a Placebo. „Élvezzétek a bulit!” – írják.

A legnagyobb független orosz újság, a Novaya Gazeta tette közzé az állítólagos tiltólistát, amelyen a háború ellen felszólaló orosz és ukrán zenészek szerepelnek. Ők valószínűleg nem léphetnek fel jelenleg Oroszországban, bár a legtöbbjük nem is akarna, hiszen az invázió elleni tiltakozásképpen már lemondták az oroszországi koncertjeiket.

Március elején A legjobb banda a világon-díjat vehette át a Fontaines D.C. az NME Awardson, és a döntéssel nem is nagyon tudnánk vitatkozni. Az idei Szigeten is fellépő ír zenekarnak alig két-három év kellett, hogy az IDLES mellett az egyik legnagyobb gitárzenekarrá nője ki magát. A jobb híján poszt-punknak mondott, a The Fall és a Sleaford Mods csapásirányán haladó zenekart ír költészetért rajongó zenesulis fiatalok alapították öt éve, első lemezük (Dogrel) kiugró siker és Mercury-jelölt, a második (A Hero’s Death) még nagyobb siker és Grammy-jelölt lett, az áprilisban érkező harmadik pedig nagyon úgy néz ki, hogy felteszi a koronát az eddigi életműre.

Az eddig a régi táncdalfesztiválok hangulatával operáló székesfehérvári Blahalouisiana zenekar új lemezén feltépi a húrokat, és szabadjára engedi a gigaerős amerikai folk-rock imádatot. Ez a kritika először a Recorder magazin 91. számában jelent meg.

Az egyik legizgalmasabb orosz zenekar, a besorolhatatlan Shortparis az orosz-ukrán háború 3. napján forgatott klipet új dalához, amelyben a második világháborút megjárt, idős veteránok kórusával éneklik meg a testvérháborúval járó, tengermély szomorúságot.

Visszasírhatjuk az MTV-korszakot vagy az ezredfordulós nagy kliprendező-nemzedéket, de el kell ismernünk, a klipek egyre inkább kikopnak a zenerajongás homlokteréből. Ennek ellenére érdemes belemerülni a jelenkori klipes mezőnybe, mert rengeteg gyöngyszemre bukkanhatunk – itthon is. Hogy némi támpontot nyújtsunk a vad YouTube-ozáshoz, összeszedtük a tíz legmenőbb aktív magyar kliprendezőt. Megnézzük, kik azok a hazai filmrendezők, akik néha kirándulnak a videoklipek világába, és kik azok a zenészek, producerek, akik saját maguk klipesítik meg dalaikat. Ez az összeállítás először a Recorder magazin 91. számában jelent meg.

A felvezető single-ök, a közösségi média visszásságait dögös grúvokkal megéneklő Fagy és a vidéki otthonba visszavágyódó, nosztalgikus-countrys Otthoni kert után most a TAO első nagylemeze, a Próbaidő debütál a Recorderen. A TAO-t Hegyi György dalszerző-basszusgitáros alapította 2020-ban, hogy becsatornázza egy zenekarba az Emil. RuleZ! feloszlása óta összegyűlt zenei ötleteit.

Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. BETÉTDAL című sorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Ezúttal Sipos Bence válaszol, aki felfedezte a magyar Sydney Sweeney-t és a magyar Anya Taylor-Joy-t is.

Címlapon: Elefánt | Fotó: Vágó Csaba Kornél | Az újság március 24-én jelenik meg.

Az alter/indie vonalon mozgó Negyvenkettő még 1998-ban adta első koncertjét, de első EP-jüket csak egy hosszú szünet után, 2018-ban jelentették meg Járat a Holdra címmel. A Tovább tart című klipjét, amely a szerelmi csalódásból csinál keserű viccet, 2018 nyarán a Recorder mutatta be. A tavalyi Félkész dalban a megszokott, vidám, alteres szöveg reggae-s lüktetéssel szólalt meg, a most debütáló Másodosztály ezzel szemben egy súlyosabb, szókimondóbb szám.

Tavaly csak magyar fellépőkkel rendezték meg, idén visszatérnek a nemzetközi előadók is a legnagyobb kelet-magyarországi fesztiválra, amit július 20. és 24. között rendeznek meg a megszokott helyen, Debrecenben a Nagyerdei Stadion és a Víztorony környékén.

Ha 2020 elején nem sújtja le Európát is a koronavírus-járvány, Johnny Flynn és Robert Macfarlane közös albuma, a Lost in the Cedar Wood soha nem készül el. Ez a cikk először a Recorder magazin 91. számában jelent meg.

Izgalmas projektek (Mithril, Tink & ONE-AB szóló) és a Tink betegségét és szívműtétét feldolgozó Legyenegy EP után új dallal jelentkezik a hazai underground rapszcéna egyik legkreatívabb csapata, a Slow Village. A megszólalásukba új színeket vivő, pimasz Sztoritellhez a korábban Dzsúdlóval, OHNODY-val és Ress-sel is dolgozó Büki Balázs álmodott hétköznapian szürreális klipet. Az új dal élőben is tuti elhangzik majd március 25-én a Slow Village akváriumos minifesztiválján, ahol Oriza, Vanis és Ponza izzít be a Falu előtt.

Kristóf Norbert legújabb lemezével sem lép le az eddig taposott útjáról, de a hangulat egy fokkal letisztultabbá és éteribbé vált. Ez a kritika először a Recorder magazin 91. számában jelent meg.