Se okostelefont, se okosórát, se kamerát és fényképezőgépet nem engednek be a visszatérő lemeze bemutató koncertjeire a Placebo. „Élvezzétek a bulit!” – írják.
Kilenc év után, március 25-én jelenik meg a Placebo új lemeze, a Never Let Me Go, amit öt nagy európai koncerten mutat be a zenekar, és egyikre sem lehet bevinni telefonokat, hogy ne zavarják meg velük a koncertélményt. Aki telefonnal vagy kamerával érkezik a helyszínre, az kénytelen leadni azt a biztonságiaknak; akinek sikerül mégis becsempésznie egyet és kamerázni kezd vele, azt kikísérik a koncertről. A zenekar célja az, hogy az emberek „élvezzék a kapcsolatot a zenekar és a közönség között, és jelen legyenek a pillanatban.”
A Never Let Me Go a Placebo visszatérő lemeze, ami egy közel évtizedes lemezmentes időszak után készült el, és kis híja volt, hogy a megelőző években nem oszlott fel a zenekar. A langymelegen fogadott, 2013-as Loud Like Love után a fennállásuk 20. évfordulóját ünneplő besztof-turné mélyítette el a válságot, amit csak azért vállaltak el, mert úgy érezték, különben elveszítik kiadójuk, a Universal támogatását. Közben úgy érezték, az egésznek nincs más célja a pénzszerzésen kívül, a frontember Brian Molko elmondása szerint az egész turné olyan volt, mint egy rossz maszturbáció. „Az a turné elég sokáig tartott, és közben kezdtünk egészségtelen kapcsolatba kerülni a régi dalainkkal. Kiábrándultam a zenekarból, és abból, amit csinálunk. Önbizalomhiányos lettem az új lemezzel kapcsolatban. Az utolsó turnén már azt éreztem, hogy vége a zenekarnak, nem tudom folytatni” – mondta az NME-nek a (basszus)gitáros Stefan Olsdal.
AMIT NEM LEHET TŐLÜK ELVENNI – PLACEBO-PORTRÉNK.
Az új lemezt még jóval a járvány előtt kezdték írni, és szándékosan szakítottak az addig bevett sémáikkal. Tulajdonképpen fordított sorrendben készült el az egész album: először megszületett a borító, aztán a lemezcím, majd a dalcímek, és csak utána írták meg magukat a dalokat. Újdonság volt az is, hogy Steve Forrest 2015-ös kilépésével dobos nélkül maradt Brian Molko és Olsdal, akik kettesben írták meg a számokat, és igyekeztek kísérletezni. „Miután a leginkább rádióbarát dalaidat játszod két és fél évig, nem túl meglepő, ha valami olyasmit akarsz csinálni inkább, mint a Metal Machine Music Lou Reedtől vagy a Yeezus Kanyetól, vagyis valami extrémet, brutálisat és kísérletit, ami az érzelmeink sötétebb bugyrait térképezik fel” – mondta Molko.
A Placebo promóciós kampányára is a visszafogottság jellemző, keveset nyilatkoznak, klipek helyett főként visualisereket adnak ki, a zenekari fotók sem harsányak. Próbálnak a saját tempójukban visszatérni a rivaldafénybe, másrészt a maguk részéről így ellensúlyozzák azt az információs és vizuális túltelítettséget, amelyben élünk. A Never Let Me Go-ról már négy számot is meg lehet hallgatni, a teljes lemez pénteken érkezik.
„AZT ÜZENEM TARLÓSNAK, HOGY SAJNÁLOM ŐT” – INTERJÚNK BRIAN MOLKO-VAL.