Betétdal40: "Összeboronálnám Trent Reznorékat az IC3PEAK-el" - Sipos Bence

Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. BETÉTDAL című sorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Ezúttal Sipos Bence válaszol, aki felfedezte a magyar Sydney Sweeney-t és a magyar Anya Taylor-Joy-t is.

Sipos Bencére oda kell figyelni. Látásmódja egyedi, humora sajátos, stílusa markáns, filmjei tele vannak váratlan fordulatokkal, kínos és felemelő pillanatokkal (kínosból azért jóval több van), egyszerre juthat eszünkbe róluk Michel Gondry és Michael Haneke munkái. A kisfilmjei közül érdemes levadászni a bizsergetően WTF Haknit, a halkszavú tinilány beilleszkedési próbálkozásairól szóló Kényszerpihenőt, a lebilicselően álomszerű Fel az úton, aztán jobbra címűt, illetve eddigi csúcsművét, a virtuóz módon elmesélt Valahogy ígyet. Jelenleg a budapesti romkocsmák történetéről készít dokumentumfilm-sorozatot a Korda Stúdióval, emellett klipeket vág, operatőrködik, és folyamatosan fejleszti az első nagyjátékfilmjét.

Melyik a kedvenc filmjeleneted, ami alatt egy zeneszám szól?

Szeretni szoktam azokat a megoldásokat, amikor teljesen drasztikusan, szemtelenül más stílusban jelenik meg egy zene az adott jelenetben, és az egészet kimozgatja abból az atmoszférából, amiben elhelyezkedett. Most hirtelen Lars von Trier, meg az Eufória sorozat ugrott be, de ami friss élmény, és többször eszembe jutott, az a Titán, ahol egyrészt hamar rájöttem, hogy felesleges azon gondolkodni, hogy mi fog történni a következő jelenetben, mert úgyis rácáfol a film, másrészt annyira lazán és szemtelenül pakolgatja oda a különféle számokat, hogy az tanítani való.

Nehéz kiemelni belőle, de talán a szénné edzett tűzoltó apát játszó Vincent Lindon furcsa tánca maradt meg leginkább a The Zombies She's Not There című számára.

Melyik dalt szeretnéd mindenképpen használni egyszer egy filmedben?

Fran Palermo: Pomeline's Bicycle. A tömegközlekedéssel töltött napi 20-30-40 percben rengeteg ötletet futtattam végig a fejemben, és valahol mindig helyet kapott ez a szám. Van egy különleges, kicsit westernes, kicsit road movie-s, kicsit coming of age-es hangulata, ami nagyon izgalmas. De ha hirtelen kapnék végtelennek tűnő pénzt egy projektre, akkor összeboronálnám a Trent Reznor-Atticus Ross párost az IC3PEAK-el és íratnék velük egy teljes soundtracket.

Milyen jelenetet képzelsz el hozzá?

Van egy kialakulóban lévő filmtervem, amihez az inspirációt a Never Rarely Sometimes Always című film adta, amiben két tinédzser lány egy pennsylvaniai kisvárosból terhességmegszakítás miatt felszökik New Yorkba. Mindig érdekelt a "kisvárosból a nagyvárosba"-téma, és hogy milyen hatással van egy fiatalra, ha egy kis faluból/városból felkerül Pestre. Magát a filmet olyannak képzelem, mint egy egy levegővel átélt, pulzáló tripet, amit egy ponton megtör és visszalassít a faluba történő visszatérés. Konkrét jelenetet nem tudok írni, de a Pomeline's Bicycle biztos hogy felcsendülne egy ponton.

kérdések: Varga Ferenc