Most szombaton annyi jó zenei program lesz Budapesten, hogy muszáj előre felkészítenünk mindenkit! Ma Chadwick Stokes és Kornél Kovács a terítéken, holnap pedig Shigeto és Eton Messy.

Árvai-­Illés Emese énekes és Tarr Zsófia billentyűs synth noir duója, a Black Nail Cabaret tavaly novemberben a Satisfaction című klipdallal harangozta be második albumát, amely most meg is érkezett - a Harry Me Marry Me Bury Me Bite Me itt rögtön végighallgatható.

Zajos-ordibálós rockduóból nincs elég Magyarországon, úgyhogy a basszusgitárt nem használó, jó fél éve alakult, ötszámos, cím nélküli bemutatkozó EP-jét néhány hete megjelentető Kőszívű Ember Fiai hiánypótló is - amellett, hogy az olykor egészen félelmetesen tornyosuló zajfalra erős magyar szöveget énekelő páros nagyon hatásos zenét ad elő. Folyamatosan bővülő Magyarradarunk újabb hangosan pittyegő pontja.

A dobok mögül szólókarriert kezdett Frenk – miközben továbbra is tagja az újraéledt hiperkarmának – három album után május végén (lemezbemutató: május 30., Hunnia) egy egyszálgitáros, minimálhangszerelésű, angol nyelvű feldolgozáslemezzel (Songs For Jelena) jelentkezik, amin mások mellett Buddy Holly-, John Lennon-, Lou Reed-, Frank Zappa-, Grace Jones-, Marianne Faithfull-dalait játssza. Lemeztáska rovatunkban ennek apropóján favoritjairól kérdeztük.

Nyár végén jelenteti meg második EP-jét a Lynd, az új anyagot pedig most, a nyár küszöbén egy nem éppen napfényes electro-blues dal, a Raindrops előlegezi meg.

A 2000-es évek közepe óta az egyik legmegbízhatóbb brit zenekar a birminghami Editors, amely mindig szépen ellavírozott középúton kellemes, de a világot nem megváltó posztposztpunk lemezeivel. Érkező ötödik albumuk első megosztott dala alapján ez marad továbbra is így.

Tegnap este minden előzetes híresztelés nélkül dobta fel az internetre négy év utáni első szólóanyagát, a Nymphs II című kétszámos EP-t Nicolas Jaar chilei-amerikai producer.

A nyolcvanas évek elején alakult, a nyolcvanas évek második felében berobbant, a kilencvenes évek elején csúcsra jutott, a kilencvenes évek végén feloszlott Faith No More több mint egy évtized után, 2009-ben tért vissza. The Second Coming Of Tour elnevezésű fellépéssorozatával 2012-ig koncertezett és kétszer is eljutott Magyarországra (2009-ben a Szigeten, 2012-ben a VOLT-on léptek fel), de új dalokkal (egy 2011-es koncerten eljátszott - akkor még titokzatos - szerzeményen kívül) egészen 2014-ig nem jelentkeztek: azok először koncerten szóltak, majd stúdióváltozatban is jött a Motherfucker és a Superhero velük együtt pedig az új korong híre. És most végre itt a 18 év szünet utáni visszatérő album, a Sol Invictus - hivatalos magyarországi streamen a Recorderen!

A héten, csütörtökön lezajlott brit parlamenti választásokat nagy meglepetésre a kormányzó Konzervatív Párt nyerte abszolút többséggel. Mint minden párt, a toryk is gyakran használnak fel dalokat rendezvényeikhez és kampányaikhoz, az elmúlt majd tíz évben pedig, hogy egy nagy zenerajongó politikus, David Cameron a vezérük, a fiatalos irány jegyében igyekeznek "menő" zeneszámokat választani - és abból általában botrány lesz. 

Ha nem lenne a zene, a Zöld-foki Szigetek nem létezne. Nem abban az értelemben, hogy ne feküdne (illetve feküdnének, hiszen szigetek) ott az Atlanti-óceánban több száz kilométerre Afrika nyugati partjaitól. Hanem abban az értelemben, mint az a másik kicsi és távoli ország, izé….,na…, amelyiknek nem ugrik be a neve, mert nincs, amiről beugorhatna. Összehasonlító statisztikák átnézése nélkül is magabiztosan állítható, hogy a Zöld-foki Szigetek az az ország, amelynek a gazdaságában arányosan a legnagyobb szerepet játssza a zenei export. Világrecorder sorozatunkban Weyer Balázs most az EcoRecorder fókusztémához is lazán kapcsolódó fantasztikus ország elbűvölő zenéjéről írt.