„A rock & roll egész történelme egy nagy hazugság!” – Marianne Faithfull-interjú

Marianne Faithfull hét év után, ma, december 15-én este ismét a Művészetek Palotájában lép fel, új albuma, a Give My Love To London turnéján, ami egyben ötvenéves karrierjét is ünnepli. Végigszaladtunk hát ezen az ötven éven, húsz percben.

- Részben az új albuma, a Give My Love To London turnéjával érkezik újra Budapestre…

(közbevág) - … de emellett lesz a koncertnek egy Best Of része, plusz játszom olyan dalokat is, amiket szinte soha!

- A friss lemez címe…

(ismét közbevág) - Hadd mondjak valamit, mielőtt te is elköveted azt a hibát, amit annyi újságíró ezzel kapcsolatban! Ma mindenki azzal kezdte, hogy ez egy szerelmes szám Londonhoz, pedig dehogy. Ez egy nagyon erősen szarkasztikus dal!

- Nos, én úgy folytattam volna a kérdést, hogy élete számos nagy pillanatának London volt a helyszíne, de a csúcsok mellett alighanem a legmélyebb pontokat is e városban élte meg, főleg, amikor a hetvenes években sokszor konkrétan London utcáin élt.

- Így van! 25 éve nem élek Londonban, sokáig Dublin volt a lakhelyem, most meg egy jó ideje már Párizsban lakom. Az ok, hogy még egyáltalán visszajárok, és a dalokban is ezért tértem vissza a városhoz, az az, hogy a fiam és az unokáim Londonban élnek és nagyon élvezik.

- Ezen az új lemezen szerepel néhány dal, ami élete legkeményebb megszólalású számai közé tartozik, sőt hallhatunk kimondottan dühös hangvételűeket is.

(közbevág) - Pontosan azt tükrözi a lemez, amit a dalszövegekben eléneklek. A Mother Wolf egészen pontosan kifejezi a lelkiállapotomat. Belebújok az anyafarkas bőrébe és szembenézek az emberiséggel. És az anyafarkas nem sok jót lát maga előtt. Dühíti, ahogyan az emberiség a bolygóval bánik, ahogyan az emberek egymással vagy az állatokkal bánnak. Pontosan ez van bennem.

- Minden lemezén számos elsőosztályú dalszerző-előadóval dolgozik, mindig akadnak köztük újak is, mint most Anna Calvi. Van vajon olyan zenész, akit még nem pipált ki egy képzeletbeli listán?

- Anna csodálatos, nem igaz? Nos, kétségtelen, hogy a legjobbak közül számossal dolgozhattam és dolgozhatok együtt és eddig, akit csak felkértem közös munkára, az nem mondott nemet. Illetve pontosítok, szerettem volna, ha Jimmy Page is játszik az új lemezen, de ez nem jött össze az időtényezők miatt, viszont ő sem mondott nemet.

ANNA CALVI IS INTERJÚNKBAN MESÉLT NEKÜNK ARRÓL, HOGY MIT GONDOL A KÖZÖS MUNKÁRÓL.

- Ahogyan azt interjúkban is el szokta mondani, szeret minden egyes új lemezzel meglepetést okozni, az eggyel korábbi albumát, a 2011-es Horses And High Heelst például New Orleansban vette fel. A kihívások éltetik?

- Nagyon jó élmény volt ott dolgozni. Imádom New Orleans zenéjét! Ha tehetem, szinte állandóan csak blues-t hallgatok! Viszont az is biztos, hogy tényleg csak akkor akarok új lemezt készíteni, ha valami új mondanivalóm van és ahhoz megtalálom a megfelelő formát. Az önismétlés a halálom. Ezzel együtt néha úgy érzem, hogy fájóan sokáig tart, mire az embereknek leesik, hogy mi volt a célom.

- A 2005-ös Before The Poison idején például azt nyilatkozta, hogy ez lesz az utolsó albuma. Akkor ennek ez a meg-nem-értés volt az oka?

- Igen, de aztán csak sikerült átvinni, amit el akartam mondani, így folytattam.

- Nemrégiben elmesélte, hogy tudomása szerint mik voltak Jim Morrison halálának a körülményei…

(közbevág) - …erről nincs mit mondanom, elmondtam mindent, amit akartam, vége a történetnek.

- Nem is pontosan erről szerettem volna kérdezni, hanem arról, hogy véleménye szerint a kanonizált poptörténeti események közül mennyi olyan lehet még, aminek nem ismerjük a hiteles történetét?

- Pontosan a hitelesség a kulcs itt. Én is azért meséltem el a történetet, mert keringtek engem is érintő pletykák az esetről, miközben pontosan tudom, hogy mi történt. Szóval így van! Amit ismertek, az sohasem igaz! A rock & roll egész történelme egy nagy hazugság!

- A kilencvenes években a dark cabaret-korszaka után az 1999-es Vagabond Ways című album volt, ami új fejezetet nyitott a karrierjében…

(közbevág) - … Beszélj kicsit hangosabban, mert épp a fodrászom dolgozik a hajamon, és át kellett tennem a telefont a rosszabbik fülemhez! Nagyon szeretem a gyerekeimet, de utánuk legjobban a Vagabond Ways albumomat szeretem! Itt tértem vissza hosszú idő után újra a saját dalokhoz és Daniel Lanois-val dolgozni hatalmas élmény volt.

- A kilencvenes években dolgozott Angelo Badalamentivel is...

(közbevág) - ... Az A Secret Life lemezen, és nagyszerű élmény volt, ezzel kezdődött a pályám azon szakasza, amit én a klasszikus periódusnak hívok!

- Hogyan ismerkedett meg Badalamenti zenéjével?

- Már nem emlékszem, de az A Secret Life teljesen egyedi lemez lett, semmit sem hallottam, ami hasonlítana hozzá! Ezt a hatást csak Angelóval lehetett elérni. 

- Az új kezdetek amúgy is jellemzik az ön pályáját, a hatvanas évekbeli sikerek után az 1979-es Broken English és az 1987-es Strange Weather is újraindulásoknak minősíthetők. Melyik a fontosabb lemez az ön számára?

- Nem tudok választani, a Broken English volt talán a nagyobb siker, egyértelműen akkor jöttem vissza a legmélyebb pontról, csakhogy azt a lemezt még nem tisztán készítettem, és a drog még a nyolcvanas évek első felében is ott volt az életemben. Szóval az, hogy a Strange Weathert már kitisztultan vettem fel, szintén fontos fordulóponttá teszi az albumot.

- A Broken English-sel és az azt követő nyolcvanas évek eleji albumokkal (Dangerous Acquaintances - 1981, A Child's Adventure - 1983) hosszú szünet után tért vissza a popzenei körforgásba, ismét...

(közbevág) - ... A Broken English idején azt gondoltam, hogy hamarosan meg fogok halni és szerettem volna készíteni egy lemezt, ami pontosan elmondja, hogy ki is vagyok valójában. a másik két lemez közül az A Child's Adventure-t szeretem, de a Dangerous Acquaintances-t utálom.

- Mi a baj vele?

- Egyszerűn rossz rajta a produceri munka!

- Az egyik legérdekesebb lemez, amit valaha megjelentetett, az 1976-os Dreamin' My Dreams című countrylemez, és ráadásul ez volt egy évtizednyi szünet után az első albuma. Viszont ekkor már évek óta a drogok fogságában élt, miért pont egy ilyen albummal jelentkezett?

- Egyszerűen a countryt is szeretem, és csinálni szerettem volna egy ilyen lemezt is, vicces, hogy megemlíted, erről a lemezről senki nem szokott kérdezni.

- Azért is különös pont a karrierjében, mert már évek óta London utcáin élt, a Vibrators nevű punkzenekar énekesével, Ben Brierly-vel járt...

(közbevág) ... - Oké, de csináltam punklemezt is! A Broken Englishen vannak punkszámok!

- Ekkoriban történt az is, ahogyan azt önéletrajzában leírja, hogy Francis Bacon festő többször is elvitte egy étterembe megetetni, annyira kórosan sovány volt.

- Az utcán éltem és anorexiás voltam, de ez az, amit sem én, sem mások nem tudtak pontosan akkoriban, hogy mit is jelent, milyen betegség ez. Francis látta, hogyan élek, tudott a  drogokról, de nem ítélkezett, egyszerűen csak megetetett, amikor csak tudott és ez nagyon nagy dolog.

- Közismertek magyar gyökerei, anyai nagyanyja teljesen magyar volt...

(közbevág) - ... És anyám is Budapesten született és Karánsebesen (bánsági város, Románia területén - a szerk.) nőtt fel. Szeretem a magyar embereket!

- Olvastam, hogy a mai napig szereti a magyar konyhát is, mi a kedvence?

- Ó, Istenem! Most nem jut eszembe egy se, de alig várom, hogy ott legyek és egyek! Mindent magyar ételt nagyon szeretek, a gulyást, a paprikást és minden hasonló cuccot! (angolul: and all that shit! - a szerk.) (nevet) 

- Ha már visszafelé haladunk ötvenéves karrierjében, fejezzük be a kezdetekkel. Hogyan emlékszik vissza a hatvanas évek közepére?

- Voltak nagyon jó dolgok akkor, de nem szeretek a nosztalgia rózsaszín ködén át tekinteni rájuk, mert voltak nagyon rossz dolgok is. De a hatvanas évek csak tíz év volt az életemből! Egy kicsike szelet.

interjú: Dömötör Endre

bővebb információ a ma esti Marianne Faithfull-koncertről

a friss és remek Give My Love To London album teljes egészében: 

a