„Ha megtalálod a neten a közönséget, amelynek igazán releváns a zenéd, az aranyat ér” – Jazzbois-interjú

A magyar hiphop legnagyobb nemzetközi sikereit manapság a Jazzbois aratja. Czirják Tamás (dob), Molnár Bence (szintik) és Sági Viktor (gitár, basszusgitár) triója stílusosan lezser, álmodozva bólogatós, jazzes-funkos instrumentális hiphopjára külföldön is felfigyeltek a mérvadó szakmai fórumok, új lemezüket pedig mi is beválogattuk 2021 legnagyobb hazai dobásai közé. A február 18-ai turbinás lemezbemutató bulira Beton.Hofival és spéci vinillel készülő Jazzboiszal online sikerről és emlékezetes hiphop jamekről is beszélgettünk.

Rendszeresen jártok showcase fesztiválokra, elismerően írnak rólatok az ízlésformáló jazz- és hiphop-oldalak és a Spotify-playlisteken is jól pörögnek a számaitok. Titeket is meglepett ez a nemzetközi siker?

Sági Viktor: A lila lemezt (Jazzbois Goes Blunt – a szerk.) szándékosan a Blunt Shelternél hoztuk ki, mert náluk már kialakult egy összetartó közösség, amelyik ráadásul vinyleket is vásárol, de mivel ott főként lo-fi közeli zenék pörögnek, mi pedig élőbb zenét játszunk, nem volt borítékolható a siker. A fordulópont az volt, amikor felkerült a lemez a Steazyasfuck YouTube-csatornára, amelynek elég nagy elérése van, és onnantól magától terjedt. Ha megtalálod a neten a közönséget, amelynek igazán releváns a zenéd, az aranyat ér.

Molnár Bence: Utána sorra kerültünk fel lejátszási listákra és a Spotify-on is megnőtt a hallgatottságunk. Ez viszont azzal is járt, hogy akik szeretik a Jazzboist, azok elsősorban online hallgatják. A koncerteken csak mostanában kezd kialakulni stabil közönségünk, de az érdeklődés 80 %-a még is így a nethez köthető.

Sági Viktor: Ezt akarjuk idén tesztelni a nemzetközi turnékkal. A tavalyi holland sajnos elmaradt az Eurosoniccal együtt, de a turnét sikerült májusra újraszervezni.

Annak idején milyen elképzelésekkel vágtatok bele a Jazzboisba?

Czirják Tamás: Bencével a Zeneakadémián ismertük meg egymást, de sokáig csak kísérletezgettünk, nem volt kimondva, hogy ez egy zenekar. Összeraktunk pár számot és egyfolytában jamekre jártunk. Akkoriban még sok jam session volt Budapesten, az Instantban, a Pontoonon, de ott volt a Monday Session is. Sokat játszottunk MC-kkel is, például a Slow Village-es Nashsel és az amoebás Sabák Péterrel a Kisüzemben, amiről felvétel is készült. Ezeken a jameken találkoztunk Viktorral is. Elkezdtünk együtt játszogatni és onnantól lettünk zenekar. Azelőtt csak próbatermi videókat töltögettünk fel, Snoop Dogg a capellára játszottunk rá, ilyesmik.

Azért vettétek be Viktort, mert nem volt elég kezetek?

Czirják Tamás: (nevet) Van ebben valami. Én bal kézzel doboltam és jobbal a Moog basszuson játszottam, ami elég megerőltető volt. Akkoriban arra mentünk rá, hogy beateket játsszunk, de duóban nem tudtam úgy dobolni, ahogy szerettem volna, ráadásul ez részemről folyamatos gyakorlást igényelt, amire nem volt mindig időm. Miután Viktor belépett, már nemcsak beateket, hanem teljes számokat is tudtunk játszani.

A MAGYAR RAPTÖRI TARR BÉLA-FILMJE: A JOLLY MUSIC PUBBAN LÉPETT FEL A JAZZBOIS ÉS BETON.HOFI.

Hamar rátaláltátok erre a chilles, pszichedelikus jazzhop-hangzásra?

Czirják Tamás: Ez magától jött. Bencével sok jazzt játszottunk, volt olyan korszakunk, amikor csak bebopot gyakoroltunk. Aztán rámentünk a beatekre. Megismerkedtünk Viktorral, az amoebás srácokkal, Bognár Szabival, akik másfajta zenei világból jöttek, és elkezdtük mi is flesselni ezeket a műfajokat. Nem is volt más választásunk, mert összekerültünk jamszituációkban, ahol ők elsősorban hiphopos zenékből táplálkoztak, úgyhogy mi se jazzelhettünk, alkalmazkodtunk hozzájuk. Annak a fajta jazznek, amit mi játszottunk, nincs nagy közönsége Magyarországon, ezért előtte nem is volt sok koncertünk. Próbálkoztunk, de láttuk, hogy a fiatalokat ez nem nagyon érdekli. Nem emiatt mozdultunk el más irányba, de ez a felismerés egybeesett azzal, hogy a jameken jó társaságba csöppentünk és izgalmas új zenékkel ismerkedtünk meg, ezért organikusan abba az irányba haladtunk.

Sági Viktor: Ebben nyakig benne volt a Hip to the Game is, ahol minden szerdán hiphop zenéket jameltünk, és rengeteget játszottunk együtt, még nem is Jazzboisként.

Czirják Tamás: Nekem hatalmas felfedezés volt J Dilla. Tőle kezdtem el először csak a beateket hallgatni, hogy mennyire furák és jók ezek a dobok. Azokat szedegettük le Bencével. Viktor pedig eleve ebben a körben mozgott, neki nem kellett bemutatni a dolgokat.

Molnár Bence: Azért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy csak bebop jazz szólt a fülünkben. Hallgatni mi is hallgattunk rapet, csak nem játszottunk, mert nem volt kivel és nem volt kinek. Amikor összehaverkodtunk Sabákékkal, az egy nagy egymásra találás volt, instant közös nevező.

Sági Viktor: Ez egy spontán, izgalmas korszak volt, sokat játszottunk az éjszakában. Volt, hogy odajött hozzánk egy turistának kinéző srác az Instantban, és kérdezte, mikor kezdünk. Én meg visszakérdeztem, hogy te nem a Tom Misch vagy? Ő volt, a haverjaival épp átutaztak Magyarországon. Akkor még beateket csinált, de már kezdett felkapottabbá válni. Azt a koncertet Tom Misch a barátaival az első sorból tombolta végig, és rajtuk kívül kábé tízen voltak csak, annyira random volt az egész.

Czirják Tamás: A munkafolyamat szerencsére azóta se változott. Nem stresszelünk, hogy milyen számok legyenek, azt játsszuk, ami jólesik.

LEMEZBEMUTATÓT TART, SPÉCI VINILT ÉS APOKALIPTIKUS KLIPET HOZOTT KI A JAZZBOIS.

Élő sessionökön, spontán születnek a dalaitok. Meséljetek erről!

Sági Viktor: Van ennek egy természetes evolúciója a zenekarban. Az első a beattákolós időszak volt, amikor csak csináltuk a zenéket, amik tetszettek. A Goes Blunt lemeznél a felvétel előtt tudatosítottuk magunkban, hogy egy visszafogottabb, hiphopbeates anyagot készítünk, és nem jamelünk annyira szabadon. Persze így is odakerült a muzikalitás, a pszichedelikus oldalát pedig Bence tape delay effektje adta ki.

Az első, lila lemezt végül két-három négyórás sessionből vágtuk össze. Ezt a formulát akartuk követni a második lemeznél is, csak ott több időt, több sessiont hagytunk magunknak kísérletezni, hogy nagyobb legyen a merítés, többféle vájbot kapjunk el. Az egy muzikálisabb anyag lett, kevesebb a hiphopbeat és több a jazz. Most pedig azon gondolkodunk, hogy meg is írnánk néhány számot, és együttdolgoznánk egy szaxofonossal is.

Korábban nem gondoltatok rá, hogy megírjátok a számokat? Miért volt fontos az improvizáció?

Czirják Tamás: Hozzászoktunk. Összejöttünk és csak játszottunk, és abból is kialakultak tök jó dolgok. Nem kellett megbeszélni, hogy milyen tempóban milyen témát játsszunk, mert ugyanazokban a zenékben voltunk, és magától kialakult minden.

Sági Viktor: Az élet úgy hozta, hogy folyton improvizatív szituációkban zenéltünk, a semmiből kellett létrehoznunk valamit, és az tűnt hitelesnek, ha ezt a vájbot visszük a lemezre is.

Két lemez után hogyan játszotok élőben? Betanuljátok, amit a lemezre rögtönöztetek?

Czirják Tamás: Igen, de sose lesz ugyanolyan, mint a lemezen. Ennek a zenének az a szépsége, hogy a lemez egyszeri alkalom volt és élőben is mindig más. Nem jobb vagy rosszabb, de más. Nincs két egyforma Jazzbois-koncert, nincs fix műsorunk. Ez manapság ritka.

Mit bírtok a leginkább egymás játékában?

Czirják Tamás: Ha hárman játszunk, azt érzem, könnyűvé válik a zene. Alap, hogy szeretjük egymás játékát és talán a zenénken is átjön, mennyire egy hullámhosszon vagyunk. A többi zenekaromban van egyfajta elvárás, amit teljesítenem kell, és egy határ, hogy meddig játszhatom a saját dolgaimat, itt viszont mindenki azt játszik, amit akar, és ez felszabadító érzés. Tudom, hogy akármit hozok, a többiek elfogadják, mert ha nem is lesz jó elsőre, legalább tudunk kísérletezni és végül kifejlődik valami anélkül, hogy meg akarnánk fejteni a zenét.

AZ ÖNGYÓGYÍTÁS EGY NAGYON HATÉKONY FORMÁJA: INTERJÚNK ANTAL LEVIVEL A BLUNT SHELTER RECORDSRÓL.

Molnár Bence: Nekem az az izgalmas a Jazzboisban, hogy minél jobban elborulunk, annál jobban össze tudunk kapcsolódni. A következő lemeznek a soundkeresés a célja, szeretnék kicsit jobban elmerülni a torzítók, delayek és reverbök világában, akár kikötni csöves erősítőre a szintit, mert úgy nagyon izgalmas, osbcure soundokat lehet kitekerni. Ebben támogatnak a többiek is, nincs sértődés, ha mondják, hogy próbáljam ki ezt vagy azt, és ők is elfogadják, ha utána mégis máshogy csinálom. A szabadságot élvezem a legjobban ebben a zenekarban.

Sági Viktor: Én is. Tomi és Bence sokszínű, virtuóz játéka nagyon inspiráló, de szuper az is, hogy Tomi az évek során igazi audiofil szaki lett, ő keveri a lemezeinket is.

Hány zenekarban játszotok jelenleg?

Czirják Tamás: Szerencsére nem olyan sokban. Én Palya Beával játszom régóta, mellette pedig az Amoebában és a Perrinben.

Sági Viktor: A Covid óta ez kicsit letisztult. Előtte mindenki bevállalt mindent, és kissé kontraproduktívvá vált ez a rohanó életmód. A Covid alatt rájöttünk, hogy nem érdemes ennyi felé szakadni. Nekem is az Amoeba van, a Fixi 4, a Perrin, meg dj-zek néha. Ez bőven elég.

Molnár Bence: Az állandó nekem az Amoeba és a MYGL, de a legkreatívabbnak a Jazzboisban érzem magam.

Czirják Tamás: Jó, hogy van több zenekarunk, mert azokban kiélhetjük más oldalainkat, és utána még kreatívabbak tudunk lenni a Jazzboisban, mert úgy érezzük, az az igazi, amikor hárman játszunk. A power trió a legideálisabb, ott még mindenkire oda tudsz figyelni, össze tudtok szokni, és ha a szoros barátság megmarad, abból jó dolgok alakulnak ki.

Vendégekkel is kialakultak jó dolgaitok. Készítettetek EP-t (Mind Connect) az ausztrál INQ. duóval, és bár a Jass című tracketek alapból is jól pörgött, de amikor Kid Abstract rárappelt (Live & Direct), az hatalmasat ment, másfél millió lejátszásnál tart Spotify-on. Sose merült fel, hogy bevegyetek egy MC-t a csapatba?

Czirják Tamás: Kollabokat szívesen csinálunk, és koncerten is jöhetnek vendégek, a lemezbemutatón például Beton.Hofi is ott lesz, de fixen nem vennénk be még egy tagot.

Sági Viktor: Keressük folyamatosan a lehetőségeket, összedumálgatunk MC-kkel Instán, és aki tetszik, azzal szívesen featelünk. Kid Abstracttel lesz egy EP-nk is, csak csúszik, mert most a saját lemezét csinálta. A közös számunk úgy született, hogy ő ismerte a labelfőnökünket, BluntOne Levit, és mivel nagyon bejött neki a Goes Blunt, önszorgalomról felvette a rapjét arra a trackre. Nekünk pedig nagyon tetszett, úgyhogy kiadtuk, és szerencsére az emberek is nagyon szeretik. Hasonlóan organikus cumó volt az ausztráloké is.

Ausztráliában nőttél fel, innen a kapcsolat?

Sági Viktor: Négy évig éltem ott, Sydneyben jártam ki a gimit, apukám melója miatt utaztunk ki a családdal. Az INQ.-s srácok is sydneyiek, lehet, emiatt volt meg rögtön a szimpátia, de nem ismertem őket korábban. Instagramon lájkolgattuk egymás dolgait, és ők is önszorgalomból küldtek felvételeket. A Covid alatt összeraktunk beateket Tomi dobolásából, amiket vidékről küldözgetett, mert akkor csak így tudtunk zenét csinálni, és ők ezekre lelkesen felvettek rapeket, és összejött belőlük egy 3 számos EP.

Ha nem kell a realitás talaján maradni, kivel dolgoznátok még szívesen együtt?

Molnár Bence: Alicia Keys vagy Tyler, The Creator.

Czirják Tamás és Sági Viktor: Freddie Gibbs.

Sági Viktor: Gengszter a csávó, de olyan finoman simul ehhez a soulalapú, mintázott old school hiphop-esztétikához, hogy annak van egy érdekes kettőssége. Most már nagyon jó szövegeket ír és egyre jobb a flow-ja, a Madlibbel közös cuccai pedig zsenik.

Czirják Tamás: A Tiny Desk-es koncertje egyszerűen remek. Olyan jól megélnek ezek a számok élőben, hogy egy ilyenben én is nagyon benne lennék.

Sági Viktor: Van sok alig ismert, New York-i MC még, akikkel nagyon szívesen dolgoznék még, mint például Theravada, FlyAnakin, Monday Night, Conway, Chuck Strangers, vagy NavyBlue.

A Jazzbois február 18-án tartja a Goes Blunt II lemezbemutató koncertjét a Turbinában, és csatlakozik hozzájuk Beton.Hofi, Kosztolánszki Dominik, azaz Dom Beats szaxofonon és a TPSRPRT-os Mukunda Mátyás gitáron. Jegyvásárlás, Fb-esemény.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Yungmatka