„Ha ezt Dzsúdló énekelné egy dalban, senki nem szúrná ki, hogy valójában Szerb Antal írta száz évvel ezelőtt” – Bermuda-interjú

Miért írtak regényalbumot az Utas és holdvilágból? Miben változott nagyot a zenei piac azóta, hogy letarolták a slágerlistákat a Monte Carlóval, és mit mondhat Szerb Antal egy mai fiatalnak? A 2010-es évek magyar popzenéjének egyik meghatározó zenekara, a Bermuda hosszabb hallgatás után egy meglepő, a csendesebb indiefolk felé is nyitó lemezzel tért vissza, amit december 22-én élőben is bemutatnak a Magyar Zene Házában. Mórocz Tamással és Urbán Dániellel a normcore Szerb Antal, az örökérvényű Utas és holdvilág, és ifj. Vidnyánszky Attila zsenijéről is beszélgettünk.

Honnan jött az ötlet, hogy lemezt írjatok az Utas és holdvilágból?

Urbán Dániel: Nagyon szeretjük a regényt, én például hosszú autóutakon állandóan Kulka János hangoskönyvét hallgattam, amin felolvassa az Utas és holdvilágot. Amikor már jól ismertem a regényt, vezetés közben ráböktem, mondjuk, a 26-os trackre, mert tök jó élmény volt bezoomolni valahová a regényben, és felfedezni olyan kis részleteket, amik felett esetleg átsiklottam az első olvasások lendületében. Aztán a Covid első hulláma utáni nyáron végigjártam azt az utat, amit Szerb Antal is megtett a regény megírása előtt. A kiadójától kapott egy nagy előleget a regényre, és vonattal egymaga bejárta Olaszországot Sienától Firenzén át Rómáig. Erről írt egy útinaplót A harmadik torony címmel, és a regény is az utazás alapján született. Nagy fless volt, hogy a máskor turistákkal dugig tömött részeken nem volt senki, és teljesen nyugodtan tudtam kávézni például Assisi főterén, ahol Szerb Antal is kávézott. Miután visszajöttem, azt beszéltünk Tomival, hogy jó lenne valami konceptanyagot csinálni, és mivel neki mindig is voltak csendesebb, folkosabb dalai, amelyek nem feltétlenül illeszkedtek a modern popos Bermuda-világba, úgy döntöttük, hogy összeházasítjuk a kettőt, és a filmhez készült zenék mintájára írunk egy lemezt a regényhez.

A régi Bermuda-dalokhoz képest sokaknak éles váltás lesz ez a lemez.

Mórocz Tamás: Nem váltottunk stílust, de az is igaz, hogy már nem akarunk versenyezni a mai poptrendekkel. A popzene a fiatalok műfaja, a 16-18 éveseké, akik közül most sokan tök jó popzenét csinálnak Magyarországon. Velük nem tudunk és nem is célunk egy lapra kerülni. A Bermuda egyébként sem tartozott soha a mainstream popba. Mindig azt kerestük, hogyan tudjuk kiemelni az aktuális hangzásokból azt, ami minket izgat, és hozzátenni egy teljesen másféle koncepciót. Minden dalunknál volt valami szokatlan húzás. A Szólj, ha indulunkhoz az autóskártyák mintájára harci kártyákat gyártottunk, és azzal jelentettük meg a dalt, hiszen lemezt nem akartunk kiadni. Amikor írtunk egy dalt Képeslap címmel, beugrott, hogy létezik a colorvox…

Urbán Dániel: …ami egy hatvanas évekbeli formátum volt, de csak pár évet élt meg, mert mindenki utálta. Egy puha képeslapra nyomtatták a lemezt, és hallgathatatlan volt, de mi legyártottuk a colorvoxot jó minőségben.

Mórocz Tamás: Az Utas és holdvilágnál pedig adta magát, hogy egy könyvvel együtt jelenjen meg a lemez.

Ti már nem érzitek magatokat fiatalnak?

Urbán Dániel: Dehogynem, hiszen egy 45 éves ember is fiatal, de a popzene a tinik műfaja. Nem sok popsztárt lehetne mondani, aki 30 felett futott be, és fiatal a közönsége. Érdekes ez a popzenészi-alkotói öregedés. Amikor tiniből fiatal felnőtté válsz, és még elmész bulizni, de már nem fél óra alatt regenerálódsz, hanem fél nap alatt, és sokszor inkább otthon maradsz este, mert van már stabil csajod, feleséged, esetleg már gyereked is. 18 évesen még az tud lenni az életed legfontosabb történése, hogy kihozott egy új számot Harry Styles, de 30 évesen már abban vagy, hogy a melóból hazafelé még pelenkát kell venned, a csajoddal meg rendeltek vagy főztök este?

Mórocz Tamás: Ezért is szerettünk volna az Utas és holdvilággal foglalkozni, mert az is a fiatal felnőtté válásról, az útkeresésről szól, amiben most mi is vagyunk.

Urbán Dániel: Bár Szerb Antal azt mondja – így is kezdődik a lemez –, hogy az Utas és a holdvilág a nosztalgiáról szól, szerintem a felnőni nem akarásról szól. Hogy rohadtul hiányzik a gyerekkorod, Mihálynak például az, hogy a hóban bandázik az Ulpiusokkal, és karácsony este a mise helyett a hóban könyvet lapozgatnak. Ugyanazt éli át, mint te, amikor 27 évesen dolgozol egy multinál, hiányzik a gondtalan gyerekkorod, és azon gondolkodsz, hogy most már tényleg annyiból áll az élet, hogy melóznom kell? Mihály is megpróbál kilépni a felnőtt életéből, kapaszkodik a gyerekkorába, de aztán megadja magát. Próbálhatod 30 felett folytatni a tiniéletedet, és minden este berúgni meg csajozni az Ankertben, de ez lehetetlen.

Mórocz Tamás: Magunkon és a baráti társaságban is ezeket az útkereséseket, nosztalgiázásokat látjuk mostanában. Tíz évvel ezelőtt, amikor elindult a Bermuda, még mi is többször eljártunk az éjszakába, Daninak volt egy partysorozata is, amelynek az egyik buliján például a Monte Carlo klipje is készült. Amikor jött a Covid, és a lezárásokkal átalakult lelassult körülöttünk az élet, egyrészt lett időnk a regénnyel foglalkozni, másrészt azt gondoltuk, hogy indokolatlan lenne 3 év után kijönni egy olyan popdallal, ami már nem mi vagyunk. Inkább megpróbáltunk abból merítkezni, amit éppen átéltünk. És az volt az érdekes, hogy úgy tudtunk felhasználni részleteket a regényből a dalszövegekben, hogy csak minimálisan kellett hozzányúlnunk. „A londoni november nem is hónap, hanem lélekállapot.” Ha ezt Dzsúdló énekelné egy dalban, senki nem szúrná ki, hogy valójában Szerb Antal írta száz évvel ezelőtt.

Urbán Dániel: Úgy írtuk a dalszövegeket, mintha bevettük volna Szerb Antalt szövegírónak. Kiraktuk magunk elé a regényt és az útinaplót, kiírtuk az adott részhez tartozó legerősebb mondatokat, gondolatokat, szófordulatokat, és azokat fejlesztettük tovább a mi Bermuda-világunkból. És a legtöbbször tényleg csak minimálisan kellett igazítani rajtuk, mert az Utas és holdvilág abszolút kortalan. Szerb Antal egy halál normcore figura volt, egy rettentő olvasott, kulturált középiskolai tanár, nem olyan nagyvilági nőkkedvence, mint Ady vagy Kosztolányi, mégis ő az egyetlen ebből a Mikszáthtól mondjuk Máraiig tartó korszakból, akinek a regényét nem úgy olvasod, hogy rendben, örökérvényű az üzenete, de hogyan interpretálom át a mai korra? Az Utas és holdvilág úgy, ahogy van, íródhatott volna akár ma is. A kerítő Szepetneky például úgy próbálja összehozni Erzsit a pénzes perzsa filmproducerrel, hogy lerobban a kocsijuk, elszállásolják őket egy hotelben, és a perzsa át akar menni Erzsi szobájába, hogy megfektesse. Vagy ott van, amikor azt mondják, hogy „milyen szexi a hangod a telefonban”. Vagy amikor tini vagy, és egyszerre vagy szerelmes a legjobb haverodba és a legjobb haverod nővérébe, és magad se tudod, hogy ez milyen hatással van az életedre. Míg egy Édes Annában, de még Márai írásaiban is ott a kor, amelyben születtek, az Utas és holdvilágon ma sem kell igazítani.

A Bermudával sokáig klipdalokban gondolkodtatok. Az is a popzenei felnőtté válás része, hogy tíz év után csináltatok egy nagylemezt?

Mórocz Tamás: A Bermuda mindig is azt jelentette nekünk, hogy ha van egy ötletünk, akkor azt a lehető leggyorsabban, a számunkra legérdekesebb formában jelentessük meg, azonnal reflektálva arra, ami körülöttünk történik. 2012/13 egy nagyon intenzív időszak volt, amikor a popzenei életben történt egy éles váltás, elindult egy csomó friss zenekar. Előtte voltak a nagyon alter zenekarok, valamint a trashebb magyar zene, és aki igényes, trendi nyugati zenét akart játszani, az angolul csinálta. Nem volt olyan magyar zenekar, akire azt mondhattuk volna, hogy ez most az aktuális popzene világszinten, de magyarul van. Mi pedig eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy ilyet, figyelve arra, hogy azért ne vegyük magunkat annyira komolyan. Ebből lett a Monte Carlo, ami számunkra is meglepetésszerű sikert aratott. A klipnek pillanatok alatt több százezres megtekintése lett, pár héttel később no.1 lett a Petőfi Rádión, és random emberek jöttek oda hozzánk az utcán, hogy gratuláljanak a dalhoz. Aztán a London már mindkét országos rádióban no.1 lett.

Urbán Dániel: Ezek a városok tök jól meg tudtak fogni egy aktuális hangulatot. A Monte Carlo azt, hogy mindenki fancy akart lenni, mindenki modell, mindenki kreatív. A London még egyértelműbb: abban az időben sokan voltak úgy, hogy „kimegyek Londonba, és ott minden tuti lesz”. Aztán nem lett. A London és a Monte Carlo egyébként a mai napig a Petőfi két legjátszottabb dala. Tíz éve még sokkal nagyobb volt egy dal élettartama. Ha kijött a Hajolj bele a hajamba Péterfy Boritól, vagy a Monte Carlo a Bermudától, az egymagában is tök fontos tudott lenni. Az emberek hallgatták, visszatértek hozzá, és fél évvel később is berakták a playlistbe. Ma már sokkal kisebb egy dalnak a figyelem-szavatossági ideje. Két-három hétig hallgatják, nézik a klipet, de a következő hónapban már azt kérdezik, hogy mikor jön az új dal. „Új dal? Hát most raktuk ki!”

Azzal, hogy csináltunk egy lemezt, megpróbálunk szembemenni ezzel a trenddel, és egy olyan anyagot lerakni az asztalra, amelyhez az emberek vissza tudnak térni időről időre. Egy lemezzel, ami nagyobb odafigyelést igényel, nyilván elveszítünk egy széles réteget, amelyik nem fogja soha végighallgatni, de talán nyerünk egy másikat, amelyik több hónap vagy év múlva is hallgatni fogja, és elindítja akár a közepéről is, mint én a Kulka hangoskönyvét.

„JÓ IRÁNYBA HALAD ITTHON A ZENEI ÉLET” – AZ ELSŐ BERMUDA-INTERJÚNK 2015-BŐL.

Mórocz Tamás: Eleinte valóban csak dalokkal jöttünk ki, és viszonylag kevés koncertet adtunk, mert úgy akartuk csinálni a zenekart, ahogy nekünk jólesik. Sosem pozicionáltunk magunkat turnézó zenekarként, aminek az a célja, hogy megéljen és felépítsen egy karriert a koncertezésből. De miután már hosszú ideje hoztunk ki dalokat, elkezdtünk azon gondolkozni, hogy mit tudnánk most csinálni, amit ugyanúgy élveznénk, mint tíz éve. Ezt nem előzte meg nagy agyalás, nem mértük ki patikamérlegen, hogy mire lehet igény, mert ha valaki 2022-ben előáll egy csendes, egyben hallgatós, 42 perces nagylemezzel, az biztos, hogy nem a legfogósabb tartalmat gyártja le a TikTok-generációnak.

De a pro és kontra érvek mellett, hogy kit érünk és kit veszítünk el egy ilyen lemezzel, ugyanennyire fontos volt, hogy régóta szerettünk volna csinálni egy olyan anyagot, amin más műfajokban is kipróbálhatjuk magunkat. Van 4-5 folkosabb dal az Utas és holdvilágon, amiken még Brightonban kezdtem el dolgozni, ahová 2014 körül költöztem ki pár évre. Zeneileg elég eklektikus lett a lemez, mert mindketten inspirálódtunk a klasszikus Bermuda-hangzáson túlmutató zenékből, akár Sean Lennon Friendly Fire lemezére, akár Sufjan Stevens filmzenealbumára, a Call Me by Your Name-re gondolunk. Nagy rajongói vagyunk ennek a stílusnak, otthon sok ilyen zenét hallgatunk. A keverés során is igyekeztünk megtartani ezt a hálószoba- vagy inkább filmzenehangulatot, és nem akartuk kisimítani a lemezt, hogy ne legyen ugyanúgy keverve az össze dal, ne tömörítsük össze rádiós hangzásra.

Urbán Dániel: Ahogy halad előre, úgy egyre poposodik, egyre elektronikusabbá válik a lemez. Ha csak a Budapestet hoztuk volna ki a végéről, amit a rádió már most játszik, akkor most senki nem kapná fel a fejét, hogy „a Bermuda a feje tetejére állt és valami tök mást csinál, mint eddig”.

Abban, hogy a Budapest egy mai hangzású popdal lett, trapes dobokkal, benne van, hogy milyennek látjátok a várost? Mi alapján passzintottátok össze a különböző zenei stílusokat a különböző városokkal?

Urbán Dániel: A Budapest azért lett ilyen, mert kellett egy dal, amelyik átköt a régi Bermudából a maiba, és ezt nem lehetett máshova rakni, csak a lemez végére. A Budapest olyan, mint egy végefőcím.

Mórocz Tamás: Jó játszótér volt nekünk ez a lemez. Nem ragaszkodtunk hozzá, hogy a dalok 3 percesek legyenek vagy még annyi se, mert csak akkor játsszák a rádióban; azt csináltunk, amit akartunk. A Folignora vagy a Londonra szinte már nem is lehet dalként hivatkozni, inkább csak valami fura hangulatzeneként. Úgy álltunk hozzá a lemezhez, mintha filmzenét írnánk. Pörgettük a regényt, és a különböző állomásokhoz, városokhoz elképzeltünk különböző hangulatokat. Ahogy a regény is bejár egy érdekes ívet, hiszen egy nagy önismereti road trip az egész, aminek a végén Mihály visszatalál oda, amiből elindult, úgy a Budapesttel mi is visszatalálunk ahhoz, amit popzenekarként csinálunk. De közben izgalmas volt bejárni ezt a nagy utat zeneileg.

Urbán Dániel: A Velencével indul a lemez, ami egy tempósabb, „ülsz a vonaton, utazol, nézel kifelé” típusú dal. Utána jön a Ravenna, az egyik kedvencem, ami számomra egyszerre idézi az Arctic Monkeys mai világát, és kicsit Komár Lacit, Elvist. Más meg azt mondta rá, hogy olyan a hangulata, mint John Lennon Double Fantasy lemezének. Mindenképpen a ’80-as éveket akartuk megidézni, hogy olyan legyen, amit egy kicsit kapatos szintis egy olasz esküvőn játszana, amikor iszogatod a likőrt, jókedved van, még nem vagy berúgva, de már józan se.

Mórocz Tamás: Azért is szerettünk volna narrációt a lemezre, amit végül Dobos Evelin és ifj. Vidnyánszky Attila mondott fel, mert a dalok nagyon eklektikusak. A London egy teljesen elszállós, kísérletezős, már-már pszichedelikus dal, aminek a végén jön egy grunge-os gitározós befejezés. A Párizs meg mintha egy 90-es évekbeli brit rádiópop dal lenne. A szövegek segítenek átvezetni a hallgatót a dalok között, másrészt a visszajelzések alapján sokat adnak azoknak, akik nem olvasták a regényt, jobban beszippantja így őket a hangulata. Aztán kicsit később megjelenik narráció nélkül is a lemez.

„A HIMNUSZ UTÁN A MI SZÁMUNKAT JÁTSZOTTÁK A LEGTÖBBET” – MÓROCZ TAMÁS A NAGY ÉVEM PODCASTUNKBAN.

Mivel győztétek meg a nagyon elfoglalt, rekluzív ifj. Vidnyánszky Attilát, hogy elvállalja a szereplést a lemezen?

Mórocz Tamás: Mi is nagyon meglepődtünk, de rettentő büszkék is vagyunk, hogy elvállalták. Amint Attila és [Dobos] Evelin megtudta, hogy miről szól ez az egész, és belehallgattak a dalokba, nem túlzás azt mondani, hogy picit szerelmesek lettek ebbe a projektbe. És ez nekünk is adott egy erős löketet, hogy ha az Attila is azt mondja rá, hogy ez tök menő, és ilyet még nem látott, akkor van értelme befejezni a lemezt.

Urbán Dániel: Attila nagyon érdekes figura: tényleg kevés dolgot vállal be, a közösségi médiában sincs jelen, de a generációjának legerősebb színésze. Egy elképesztően szuggesztív művész, akit szerintem nem mi győztünk meg, hanem Szerb Antal. A regény és a megközelítés annyira érdekes volt, hogy őt is bevonzotta. És noha Evelin és Attila nagyon más karakterek, és a karrierjük is más irányba mozog, nagyon jól kiegészítik egymást. Ők ketten elképesztően Erzsi és elképesztően Mihály, elképesztően Ervin és Éva. Ezek a fotók a booklethez készültek, ami huszadrangú ahhoz képest, hogy filmben, színházban játszanak, mégis olyan komolyan vették a fotózást, és úgy összeállt ez a vizuális világ, hogy azt beszéltük, hogy ez akár egy Utas és holdvilág mozifilm plakátja is lehetne.

Meg is nézném.

Urbán Dániel: Pont ezt mondtam, hogy ha valaki megcsinálja a filmet, akkor a casting adott. És a filmzene is kész!

A Bermuda december 22-én a Magyar Zene Házában mutatja be a regénylemezt, ahol Dobos Evelin is fellép velük. Jegyek itt kaphatók, Facebook-esemény errefelé.

interjú: Soós Tamás
fotók: Martin Wanda