„Már arról volt szó, hogy a Nightwishsel menjünk turnézni vagy a Scorpionsszal, amikor minden leállt” – Szebényi Dániel-interjú

Játszott Presserrel, Gary Willisszel és Téglás Zolival, de ismerős lehet a godfaterből, a Dalfutárból és a Kowalsky meg a Vegából is. Szebényi Dániel május 17-én, azaz most pénteken önálló, telt házas koncertet ad a Zene Házában. Előtte ültünk le vele beszélgetni a hat éve készülő szólólemezéről, és közben kiderült az is, hogy milyen volt körbeturnézni Európát az egyik legjobb német bluesgitárossal, hogyan törte ketté a Covid az Ocean Hills karrierjét a befutás küszöbén, és mikor fogta el a világ legjobb érzése Presser Gábor színpadán.

Játszottál híres popzenekarokban, sok blues-, jazz- és fúziós projektben, de mi először metálkoncerteken találkoztunk még kamaszként. Mit adott neked akkor a metálközeg?

A zenéimnek mai napig a metálhoz, a rockhoz és a blueshoz van a legtöbb köze, csak sok minden más is bejött melléjük. Elég nehéz dolgok történtek a gyerekkoromban, és ebből mindig a zene volt számomra a menekülőút. De már akkor sem úgy voltam vele, hogy csak a metál jöhet, hanem egész sok minden belefért. Siát például ugyanannyira szeretem, mint a Behemothot, és nemcsak Hellhammerért, hanem Miley Cyrusért is tudok rajongani, aki a Plastic Hearts című albumát egyik kedvenc produceremmel, Andrew Watt-tel rakta össze. Ő Ozzy-val, a Stonesszal és a Pearl Jammel is dolgozott, és azt érzem, hogy a tradicionális dolgokat viszi tovább a mai világba és modern megszólalásokba. Ezt keresem én is a zenében.

Amikor elkezdtél session zenészként játszani mainstream popprodukciókban, az szakmailag érdekelt, vagy inkább jó pénzkereseti lehetőség volt?

Ahogy én csináltam, hogy be-beugrottam helyettesíteni, és nem állandó session zenészként játszottam, úgy talán nem volt a legjobb pénzkereseti forrás. Ettől még igyekeztem olyan dolgokat vállalni, amikben megtaláltam magam. Az egyik első session munkám Király Lindával volt, akivel nagyon élveztem a közös munkát. Linda elképesztő énekes.

Sokan a Kowalsky meg a Vegából ismernek, amiben már zenekari tag voltál.

Ahhoz egy kicsit korábbról kell kezdenem. 2017-ben egy német bluesgitáros, Henrik Freischlader zenekarának a tagja voltam, és épp egy hatalmas európai turnén voltunk.

Hozzá hogyan kerültél be?

Úgy, hogy együtt játszottunk az egyik Gary Moore-esten, amit Csillag Zoli régóta megszervez minden évben, és már a próbán úgy összeklikkeltünk, hogy elhívott a bandájába. Ez egy rendes nightlineres móka volt, egy éven át turnéztunk, és bár nem teljesen stimmelt a hangulat, mert nyolcfős zenekar volt, plusz a stáb, és ekkora társaságot nehéz emberileg és érzelmileg összehangolni, de nagy sikereink voltak. A rapperswileri blues ’n’ jazz fesztiválon például headlinerek voltunk Svájcban, ahol 20-30 ezer ember szokott összejönni és egy Sziget Nagyszínpad méretű színpadon játszottunk. Ezen a 40 állomásos EU-turnén kaptam a telefont Kowától, hogy bővülni szeretnének, mert nem volt billentyűsük, és felkért, hogy játsszak a 15. születésnapi bulijukon, ami egyben az első Aréna-koncertjük volt.

Henrik Freischlader és Szebényi Dani 2022-ben.

És rávágtad, hogy persze?

Nem, elsőre azt mondtam, hogy átgondolnám. Ha beszállok egy zenekarba, az felelősség, kötelezettség és együttlét: gondolkodásban, koncertekben, mindenben.

Azt kellett átgondolnod, hogy belefér-e az idődbe, vagy azt, hogy bele tudsz-e helyezkedni ebbe a zenei világba?

Többek közt ezt is. Ki leszek én a Kowalsky meg a Vegában, hogyan nézne ki ez az egész a színpadon, mit tudok belerakni én. Nagyon szerettem például az Ennyi csakot, a Fekete lepkét, az Aszfalt és fehér csíkot, vagy a Forradalom Rt.-t. Ezek nekem nagyon kedves dalok, szóval a zenekar muzsikája nem volt ismeretlen számomra. Egyébként nagyon inspiráló partnerség volt ez Kowával, mert jó dolgok sültek ki belőle és flottul tudtunk haladni. Pont azt a terhet vette le a vállamról, hogy mit ítélek meg jónak. Maximalista vagyok, nehezen tudom elengedni a dolgaimat, és Kowában nagyon bírtam, hogy ha volt egy ötletem, arra ő gyorsan rá tudott kapcsolódni, és hamar összeraktuk a dalokat. De ebben nem is a gyorsaság a lényeg, hanem hogy kapsz valakitől egy visszajelzést, és leállítja a bizonytalanságot.

Akkor ezért írod már 6 éve az első szólólemezedet?

Hát igen. Ez egy belső vívódás is, hogy mit adok ki magamból.

Félsz, hogy mit fognak rá mondani? Hogy elég jó vagy-e?

Biztos ez is benne van. Meg mindig hallok benne valamit, amitől még nincs kész a kép. Ránézek, és még ráfestenék valamit.

De nem az van, hogy addig festegeted a képet, amíg az már egy másik festmény lesz? Ha kiadtad volna hat éve, már egy másik lemezt csinálhatnál.

Ez egy természetes folyamat. Ami 2019-ben motivált, ma már lehet, hogy kevésbé érdekel, és az is kihívás, hogy újra meg újra beleszeressek ezekbe a dalokba. Ez egy kicsi ország, itt a zenélés nem zeneiparként működik, hanem mindenkinek a féltett kis hobbija. Én azért csinálok instrumentális albumot, mert vannak olyan gondolataim, amiket hangszeres zenével szeretnék kifejezni. Ezt pedig nem lehet vállalkozásszerűen csinálni, hogy majd behoz pénzt és a kiadó állja a cechet, hogy írd meg határidőre, hanem az ember a szabad idejében leül és csinálja. Egyszerűen nem tudjuk abban a tempóban megjelentetni a dalokat, hogy ne avulnának el a gondolatok, és így folyamatosan meg kell keresni magunkban ezeket. Meg hát tényleg maximalista is vagyok.

Arra emlékszel, hogy zeneileg mi érdekelt öt éve, és mi érdekel most?

Amikor elkezdtem a lemezt, akkor a funkos jazzrock. Most meg sokkal jobban érdekel a kortárs zene. Például nagyon sok Eötvös Pétert, Ligeti György-darabokat vagy Steve Reichet hallgatok mostanában.

De gondolom nem Eötvös Péter hatása fog érződni a dalaidon.

Szólózongora-dalokat egyébként csinálok, és szeretnék vonóstrióval, zongorával és klasszikus ütőhangszerekkel kamaramuzsikálni, de ez persze nem jelenti azt, hogy írok majd egy szimfonikus művet, hanem ezek a hatások beépülnek a dalokba. Hallgatok valamit, és az előbb-utóbb megérkezik. Pont emiatt nehéz azonosulni azzal, amit 26 évesen gondoltam, amikor még más ember voltam. Vannak kész dalok is, amiket elengedek emiatt, de olyanok is, amik előrelépnek. 2019-ben írtam egy dalt, amiben rengeteg Emerson, Lake & Palmert érzek, meg 70-es évekbeli rockzenéket, és akkoriban félreraktam, de most sokkal nagyobb élvezet dolgozni rajta. Szóval ez oda-vissza működik.

Az nem aggaszt, hogy ha nem adod ki a dalokat, akkor kimaradnak lépcsőfokok „az életművedből”?

Tudod, hány zenekar anyaga nem jelent meg, amit csináltunk? Borzasztóan sok. Az Ocean Hillsszel például elkezdtük összerakni a második lemezt, és 2-3 dal el is készült teljesen, amik a fiókban vannak. Ebből nem érdemes lelki kérdést csinálni. Az ember beleőrül, ha azon gondolkodik, hogy ki fogja majd értékelni, amit csinál. Amúgy se csak ez a lényege a zenélésnek.

Ocean Hills.

Az Ocean Hillst Téglás Zoli a rá jellemző nagy lendülettel kezdte el, miért torpant meg a zenekar?

Az Ocean Hills mintapéldája annak, hogy mit tudott tenni a járványidőszak egy induló zenekarral. Aláírtunk egy szerződést az AFM-mel, amit mostanában vett meg a legnagyobb metálkiadó, a Nuclear Blast. A lemez Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában mindenhol megjelent a boltokban, és tök jó eladásokat produkáltunk, elfogyott az összes bakelit, újra kellett nyomni, a neten összegyűlt többmillió stream. Közben leszerződtünk a legnagyobb metálzenekarok booking agency-jével, és arról volt szó, hogy a Nightwish-sel menjünk turnézni vagy a Scorpionsszal, de aztán folyamatosan jöttek a hírek, hogy rakosgatják arrébb a turnékat.

Az volt a terv, hogy 2020 áprilisában kimegyek Scott Humphrey-hoz, és együtt fogunk alkotni vele Los Angelesben. Ő annak a Mötley Crüe-lemeznek volt a producere, amit szinte senki se szeret, de nekem a kedvencem: a self-titled Mötley Crüe, amin John Corabi énekel, és úgy szól Tommy Lee dobja, ahogy sehol máshol nem szól dob. Zseniális lemez.

Humphrey-t Zoli révén ismertem meg és vele dolgoztunk volna a második Ocean Hills-albumon. Zoli 15 éven át írt dalokat, és amikor Lukács Peta révén 2018-ban találkoztunk, mindenfelé szét voltak szórva az ötletei, és én azzal a feltétellel szálltam be, ha végigmegyünk ezeken. Ezekből született öt dal, amikhez írtunk együtt még ötöt, és ezt az alkotói rendszert akartuk továbbvinni a második lemezre is, de márciusban lezárták Amerikát. Próbálkoztam, de nem tudtam kiutazni sehogy sem, és Zoli sem tudott Magyarországra jönni.

Nekünk pedig nem működött az online dalszerzés, annál talán mi analógabb emberek vagyunk. Szóval nem tudtunk koncertezni, nem tudtunk találkozni, hogy dalokat írjunk, és szép lassan az egész beleállt a földbe. 2021-ben már alacsony volt az aktivitás, 2022-ben pedig gyakorlatilag nulla.

A Scorpions-turné helyett hibernálták a zenekart.

Vagy inkább főbe lőtték. Tartom a kapcsolatot Zolival, de azt érzem, hogy amit ebben a társulásban mi mondani tudunk, az most lehet, hogy annyira nem érdekli az embereket. Rengeteget változott a világ az izolációtól, mindenkitől elvettek éveket, és kaptunk sok traumát, félelmet és veszteséget. Természetes, hogy az ember ilyenkor visszaszorul a saját világába, mert önmagában kell rendeznie a dolgokat. Mentálisan talán még gyászol a világ.

Miután kiléptél a Kowalsky meg a Vegából, az volt a terved, hogy kiköltözöl Barcelonába és kétlaki életet fogsz élni, ami gondolom az ott élő Borlai Gergőn és a Gary Willis-turnékon keresztül jött. Ezt is elmosta a Covid?

Abból az lett, hogy 2023-ban kimentem felvételezni Gary Willisszel, de be kellett látnom, hogy történtek az életemben olyan dolgok, amelyek más irányba mutatnak. Beköltöztünk például egy új kéróba, és sok-sok év munka után ott kicsit szusszantunk 2022 januárjában, és nem a barcelonai költözéssel foglalkoztam. Februárban már indult egy-két dolog, utána meg a godfater. zenekar első koncertjére és felvételére kellett készülni. Ráadásul arra álmainkban sem gondoltunk, ami lett a bandából.

2021 nyarán Tátrai Tibor eljött hozzám egy dallal, hogy nézzük meg, mit tudunk ketten kihozni belőle. Ebből kerekedett ki aztán a banda, egyik lépés hozta a másikat. Egyébként ez a dal ma már benne van a zenekar repertoárjában, ez lett a Búcsúkeringő. Tudod, Tibusz nekem akkora idolom, és akkora élmény volt a közös munka, hogy az elhomályosított sok minden mást. A Vadászat című HBB-lemezt nem lehetett kirobbantani a lejátszóból kiskoromban, a Tiltott gyümölcsön a Hendrix-féle Vörös Ház-feldolgozásban meg olyan szólót játszik, amikor egy körön keresztül csak kitart egy hangot, hát odáig voltam azért is.

Gondolkodóban Tátrai Tibornál.

Még egyáltalán nem adtam föl a kétlaki életet, de így is sok időt töltök külföldön, és azt vettem észre, hogy mostanában nem kell feltétlenül rezidenciát fenntartani ahhoz, hogy ápolni tudjam ezeket a kapcsolatokat.

Ez viszont egy pozitív hatása a járványnak.

Igen. A másik meg, hogy tényleg úgy bepörgött a godfater, amire nem számítottunk. Volt egy akusztikus fellépésünk A Dalban, ami végülis jól sikerült, aztán le lett kötve a debütbuli a Barbába. Szolidan fogyogattak a jegyek, de amikor kiraktam egy videót a Facebookra, amin a Mindenem a TV-t játsszuk, hirtelen megszaladtak az eladások. Aznap reggel felhívott a koncertszervezőnk, hogy a vendégekkel együtt már telt ház felett vagyunk a 900 fős kisteremben, de még mindig vennének jegyeket az emberek. Gyorsan ki is alakult egy kisebb kupaktanács, hogy legyen egy teltház a sátorban, vagy menjünk ki a nagyszínpadra, aztán az utóbbi mellett döntöttünk. Az lett a vége, hogy iszonyat nagy bummal indult a zenekar, a második koncertünkre a Müpába pedig 48 óra alatt elment az összes jegy.

Ezzel elindult egy jó másfél év az életemben, ami egyre őrültebb fordulatokat vett. Jöttek a teltházas koncertek egymás után, a fesztiválok és a vidéki fellépések, és a Blues MD duónkkal is rengeteg bulink lett hirtelen. Közben a nemzetközi vonalon is aktív maradtam a Hellfreaks zenekarral, a Vigasztaló című dallal bejutottam A Dal döntőjébe, voltam a Dalfutárban kétszer is, és Gary Willisszel is felvettünk rengeteg improvizációt, akinek a dolgaiért a Tribal Tech óta rajongok.

Kocsival mentem ki Barcelonába, mert van ez a hülye hobbim, hogy megveszem az 50-60 ezer Ft-os, 80-as, 90-es évekbeli szintiket, és felpakoltam velük a kocsit, aztán hat napon át jammeltünk és felvettünk 12 órányi anyagot Willisszel, Borlai Gergővel és Llibert Fortuny szaxofonossal. Aztán egyszer csak csörgött a telefonom, és Presser Gábor volt a vonal másik oldalán. Azt kérdezte, hogy játszanék-e a Még 1+1 előadássorozatán a Papp László Sportarénában. Erre az ember nem mond nemet, pláne, ha úgy rajong az LGT és Presser Gábor munkásságáért, mint én.

Szebényi Dániel és Presser Gábor a Még 1+1 koncertsorozaton az Arénában. Fotó: Lettner Kriszta.

Tudod, hogy jutottál Presser eszébe?

Borlai Gergő, aki már 30 éve játszik vele, többször is beajánlott, és amikor a godfaterrel megcsináltuk a Ne szeress engemet, elküldtem neki emailben. Nagyon inspiráló azt a számot játszani a koncerteken, mert a godfater. a nagy robbanásokról szól, de ez a dal más. Egy negyedórás csatazaj után jólesik belezuhanni ebbe a hatalmas fohászba. Meg az a szöveg...

Megremegett a lábad, amikor gitároznod is kellett a Presser-koncerteken?

Ehhez hozzátartozik az, hogy én nagyon szeretek gitározni, de nem tudok. Az Ő még csak tizennégyben azt a klasszik shuffle-t játszani egy arénában, hát az a világ legnagyobb érzése. Akkora, hogy a készülő Blues MD-albumon is szeretnék majd gitározni.

A Zene Háza-koncertre mivel készülsz? Ez egy szerzői est lesz?

Nem igazán szeretem ezeket a skatulyákat, mert félrevisznek. Ez egy sima koncert lesz, egy jó alkalom arra, hogy a régebbi dalainkat másik formában adjuk elő. Régóta szerettem volna egyedül zongorázva énekelni a színpadon, no meg lesz sok improvizáció is, és egy-két feldolgozás, ami sokat jelent nekem.

Ott lesz velem Usztics Dani, aki már az előző, útkeresős koncerten is benne volt a bandámban, és Gotthárd Misi, aki elválaszthatatlan társam, és most először Szabolcsi Bence Fészek, aki Szakadáti Matyi bandájában, a MattSetben gitározik, na meg Azahriah-nál. Erre mondja az angol, hogy versatile. Borlai Gergőt és Födő Sándort nem kell bemutatni senkinek, nagyon megtisztelő, hogy elvállalták a közreműködést. Énekel majd Lábas Viki és Hegedűs Bori. Végülis ez egy összzsáneres koncert lesz, amibe minden belefér, de számomra pont ettől válik izgalmassá. Minden jegy elkelt, szóval már rettentően izgulok!

A májusi Zene Háza-koncertre készülve: Fészek, Usztics Dani, Szebényi Dani, Borlai Gergő és Gotthard Misi.

Szebényi Dániel – harminchárom
Helyszín: Magyar Zene Háza
Időpont: 2024. május 17. (péntek) 19.30-21.30
Belépő: 4900 Ft
Facebook-esemény. További infók.

interjú: Soós Tamás
nyitókép: Bikali Sándor