„Itt csak és kizárólag varacskos füstös vibe-ok lesznek” – Antal Levente (Blunt Shelter Records)-interjú

Az elmúlt évek egyik legnagyobb kiadói sikertörténete itthon egyértelműen a Blunt Shelter Recordsé, ahol az egyre nagyobb nemzetközi sikereket arató Jazzbois lemezei is megjelennek. A füstös, meditatív, lo-fi, jazzes hiphopra specializálódott kiadó december 14-én különleges kiadói estet tart a Magyar Zene Házában, ennek apropóján ültünk le beszélgetni az alapító Antal Leventével, azaz BluntOne-nal. Szóba kerültek a többmilliós streamek, a vinylgyártás helyzete, a napi 8 órás alibimelók értelmetlensége, és persze a Jazzbois sikere is.

Régi vágyad volt, hogy saját kiadót alapíts?

Nem volt se álom, se terv 32 éves koromig. A zene kétéves korom óta végigkísérte az életemet hallgatói-tanulói-alkotói síkon, volt, hogy (rap)szövegeket írtam, volt, hogy a freestyle ment, de beateket először csak 28 évesen készítettem, és ez indított el egy olyan úton, amiről soha nem gondoltam volna, hogy idáig vezet. A kiadó gondolatmagja az egyik Buda Bumps eseményen fogalmazódott meg bennem StackOne szettje alatt. Ahogy álltam és hallgattam a füstösebbnél füstösebb dobokat, úgy voltam vele, hogy tőlem sokkal durvább beatmakerek is vannak csak a haveri körben, és meg kéne próbálni színtérre rakni őket úgy rendesen.

Gondoltad volna, hogy ekkorára kinövi magát a kiadó? Mik voltak a legmeglepőbb fordulatok a Blunt Shelter eddigi öt évében?

Abszolút nem! Nem is voltak hosszú távú elképzeléseim, csak szerettem volna egységesen nagyon jó beateket eljuttatni az emberek fülébe egy olyan arculati/érzeti társítással, ami megnyugtató, meditatív, de mellette kellőképpen koszos, és hordoz olyan érzeteket, amit én hallgatóként szívesen fogadnék. Olyan kiadványokat szerettem volna hozni, amikre egyből rávágják, hogy „ez Shelter-matéria”. Sokáig minden számot egyesével válogattam, nagylemezekről is… Aztán beláttam, hogy ennél sokkal rugalmasabban kell hozzáállni, főleg teljes albumélményekhez, tiszteletben tartva az alkotói szabadságot. Mindenesetre az arculati alapkövek leütéséhez szerintem jó volt ez a kezdeti hozzáállás. A legmeglepőbb fordulat számomra önmagában a jelenlegi helyzet, hogy így kinőtte magát a kiadó. Már nemcsak füstjeleket küldünk a házikóból, hanem tényleges iparági jelenlétünk lett. Ez szinte szürreális.

Mitől lesz egy lemez „Shelter-matéria”?

Lélekkel teli, organikus, őszinte, real, nyers, koszos. Szavakkal esélytelennek érzem ezt rendesen leírni, ezért a Bombed in the Blunt Shelter Vol. 1.-nal szerettem volna igazán karakteresen tisztázni, hogy itt bizony nem várható semmi langyos limonádé finomkodás, csak és kizárólag varacskos füstös vibe-ok lesznek. Olyan flipekkel és dobokkal, amitől beáll az ember nyaka, olyan lemezekkel, ahol nem skippeled végig a felét, hanem ráülsz minden egyes beatre. Ezen felül számunkra nagyon fontos az egyén is, aki a padek mögött található, a hanghullámokon át 99.9%-ban alázatos, csodálatra méltó teremtésekkel hozott minket össze a sors, és azt hiszem, ha adódik egy olyan paradox helyzet, hogy valakinek a zenéjével együtt rezonálunk, de az emberi kivetülésével már nem annyira, akkor lehet, hogy inkább nem erőltetjük az együttműködést, mert úgy nem lehet épülni.

Sokáig minden lemezetek megjelent vinylen is. Miért ragaszkodtál ehhez, milyen viszony fűz a bakelithez?

Ezt sajnos csak kb. két évig tudtuk tartani. Odáig havi egy kiadvánnyal jöttünk ki, digitálisan és fizikai formátumban egyaránt. Azóta nagyon megváltozott a piac, sokszorosan telítetté vált és így óriási túlkínálat jött létre a műfajon belül. Most már arra törekszünk, hogy az igazán fajsúlyos dolgok jöjjenek ki lemezen. Ehhez mindig tartani fogom magam, mert nekem ezzel indult a zenélés. Vettem egy lemezjátszót és két nagy raszta hangfalat 12” mélyekkel, potom áron valami őrült professzortól, és elkezdtem lemezeket venni, aztán rátaláltam random jazzlemezeken olyan dallamokra, amik rögtön bevillantak beatekből. Én kábé itt raktam össze, hogy a mintázás így működik és így kezdtem el beateket csinálni. Azóta nem mintázok, de a lemezek iránti szeretetem nem változott. Ha egy szobában sok lemez van, ott stabilan jól érzem magam indulásból. Meg hát a hiphop és a vinyl karöltve járnak ősidőktől kezdve, korszellem-lenyomatot lehet vele hagyni, így nem volt kérdés, hogy lesz-e vagy sem!

A Blunt Shelter stúdió, a falon a BS kiadványaival.

Hogyan érintenek titeket az elmúlt évek vinylgyártási nehézségei?

A legnagyobb érvágás nekünk a Brexit volt, mert egy nagyon jól bejáratott angol céggel kellett abbahagyni emiatt az együttműködést. A vám és áfa együttható pont azt a részt nyesi le, amit mi ideát profitnak hívnánk. A vásárlók ragaszkodnak a 15 évvel ezelőtti árakhoz, a gyárak viszont mennek az őrülettel, mert nem tudnak mást tenni, mi meg megyünk velük és növeljük az árakat, próbáljuk jóra kihozni, hogy értelme is legyen mindenkinek, de mindig kicsit egyre beljebb faragva a saját nyereségből. Azt hiszem, sokat segít az a mentalitás, hogy nem profitorientáltan állok a lemezekhez első, sőt második körben sem. Nyilván nem non-profit a buli, de az elején a 100 copy-s cuccoknál boldog voltam, ha kijöttem nullára, mert kijött egy általam szeretett ember lemeze, és ő is boldog volt, meg akik meghallgatták. Egy nagy boldogsághullámot indít el mindig, amikor valaki a kezében tartja az első lemezét, szóval az se zavart, ha néhány kiadvány mínuszos maradt.

TÚL KÍVÁNATOS LETT A VINYL, TELJES A KÁOSZ.

Melyik lemezetek fogyott a legjobban, és általánosságban mekkora a kereslet a kiadványaitok iránt?

Egyértelműen a Jazzbois Goes Blunt a legnagyobb sikertörténet, három hónap alatt ment el 323 copy. Mondjuk ezt már akkor láttam előre, amikor hallottam a felvételeket. Ez persze a bakelitvetület, digitálisan egész más a helyzet. Lemezek tekintetében általában 300 példányt szoktunk kiadni, az első 500-as a Jazzbois Goes Blunt II volt, és nagyon úgy néz ki, hogy jó döntés volt, mert a java már el is kelt. Nagyon változó egyébként a kereslet, nem tudnék erre egységes választ adni. A következő kiadványaink, amik lemezen érkeznek (ha minden jól megy), egy Wun Two instrumental album régi MPC-s kiadatlan beatjeiből és Verbz, Capriisun és Mr. Slipz nagylemeze az UK-ből. Mind a kettő hihetetlen megtiszteltetés, utóbbi úriemberek általában a High Focus Recordsszal adnak ki, de ezzel a kiadvánnyal inkább ránk gondoltak. Ezt az információt a mai napig nem tudom processzálni.

Az online platformokon mennyiben más a helyzet?

Ott az instrumentális hiphop megy nagyobbat. Nem is tudom egyébként, hogy melyik kiadványon van a legtöbb streamünk, de azt igen, hogy a StackOne Parallax átlépte a 15 millió streamet, a válogatáslemezeinken minden platformot egybevéve 20 millió fölötti számoknál járunk, Type.Raw Loungin' albuma is 10M fölött van, és rengeteg kiadvány lépi át a milliós lejátszási küszöböt. Egyébként a jazzszíntéren szerintem a Jazzbois nagyon szépen teljesített a streaming-platformokon szerkesztői oldalról, csak a lo-fi jobban pörög most. A hallgatóból követőbe váltó arány viszont összehasonlíthatatlanul jobb a Jazzboisnál. Érezhető, hogy mennyivel aktívabb hallgatói közeget talál meg, illetve még kiemelendő, hogy a Spotify-algoritmusok kezdenek szépen felkapni minket (mint pl. a Radio, Discover Weekly).

A Jazzboisnál miből láttad előre, hogy ennyire sikeres lesz?

A Mocsár nevű helyszínen zenéltek a Bánkitó Fesztiválon, közben hátul beszélgettem Ponzával friss apává válásunk élményeiről és ment a koncert. Én olyat még életemben nem hallottam, mágia volt. Ott helyben mondtam nekik, hogy össze kell állniuk egy albumot csinálni. Egyrészt felvették ugye 4-5 óra alatt az egészet, aztán szerintem max. egy-két héten belül jöttek is a mixek. Tudtam, hogy durva lesz, de minden elvárásomat felülmúlta. Egyből azt gondoltam, hogy nekik egy szinten kell lenniük említések terén a BADBADNOTGOOD-dal, vagy Alfa Misttel, Yussef Dayesszel. Nagyjából ilyen hívószavakkal tálaltam akkoriban barátoknak, press kontaktoknak, mindenkinek. Teljesen bepörögtem, állandóan azt hallgattam, ráadásul én maszterelhettem... és kihoztam belőle, ami tőlem telt.

Azért lettek ilyen sikeresek, mert brutálisan jók. Mind a hárman helyettesíthetetlenül játszanak, karakteresen, felismerhetően, egyedien és zseniálisan, és valami olyan vibe van az együttműködésünkben, ami nagyon emberi, zenei oldalról közelít meg minden kérdést, és hármuk között is teljes a béke. Ilyet ritkán tapasztalni zenekaroknál.

„HA MEGTALÁLOD A NETEN A KÖZÖNSÉGET, AMELYNEK IGAZÁN RELEVÁNS A ZENÉD, AZ ARANYAT ÉR” – JAZZBOIS-INTERJÚNK.

Magyar lemezekkel indultatok, de aztán egyre inkább nemzetközi lett a Blunt Shelter felhozatala, a legutóbbi kiadványaitok között vannak Tennessee-i (b l o o p r, vast ness.), New York-i (how c) és olasz (Fed Nance, Kuranes) beatmakerek is. Ez tudatos törekvés volt a részedről?

Indulásból szerettem volna nemzetközivé emelni az előadói felhozatalt, viszont az is fontos koncepció volt, hogy magyarokkal kezdjem, és mindvégig megmaradjon a kiemelt fókusz a hazai tehetségeken. Kezdetben én beszéltem le az emberekkel mindent a kiadványokkal kapcsolatban, de nagyon hamar beindult egy öngerjesztő folyamat, amikor már kaptuk a submissionöket, részben olyan előadóktól, akikkel már együtt dolgozunk, részben teljesen új, feltörekvő arcoktól, és bizony azok között is akad egy-két meglepően jó cucc. Ezen kívül persze folyamatos A&R tevékenységet folytatunk, folyamatosan keresünk új és még fel nem fedezett producereket, ami nem mondanám, hogy munka számunkra, mivel alapból diggelünk mindig, ha elvárják, ha nem.

BluntOne, és Vanis a Jazzboisból. Fotó: Antal Ágota.

Hányan csináljátok most a Blunt Sheltert, és mennyi munkád van a kiadóval?

Ketten Erdélyi Dániel aka don C barátommal, már több mint két éve. Kezdetben egyedül vittem az egészet, de egy idő után nem tudtam összeegyeztetni a családi és zenealkotási időmmel úgy, hogy ne sérüljön valamelyik folyamat. Aztán jött Dani és nagyon hamar beletanult, ráérzett a dologra, valószínűleg annak köszönhetően, hogy ő is beatmaker, szóval adott volt neki az iparági dinamika, és úgy érzem, szívügyének tekinti a kiadó jó hírét és előmenetelét. Rajta kívül szeretném megemlíteni Fábián Adriánt, és a testvéremet, Antal Ágotát, akik a vizuális világ nagy részéért felelősek.

„A BESZORULÓS, LEBLOKKOLÓS IDŐSZAK UTÁN EZ AZ ALBUM VOLT A FELLÉLEGZÉS” – CO LEE & DON C

A munkamennyiség nagyon változó, van, amikor 8-10 órán át csak kajálni és kávézni állok fel, de törekszem 3-4 órában megoldani a feladatokat, és a maradék időmben zenélni, vagy keverni/maszterelni. Tíz évig dolgoztam 8-9 órában, elég volt belőle. Dani is 4 órában van, inkább legyen végig produktív, és egyben az életével en bloc elégedett valaki, minthogy kiégve 8 órában alibimelózzon. Sose értettem, ez mire jó.

Melyik az a Blunt Shelter-lemez, amit odaadnál egy laikusnak, hogy tessék, ebből megtudod, mi a jó a lo-fi, jazzes hiphopban?

Ebben a pillanatban Type.Raw Loungin’ albumát szedném elő ezzel a célzattal, de ha egy óra múlva kérdezel, lehet, mást választok. Type.Raw lemeze stabil nyitány, annyi réteget rak egymásra olyan összhangban, hogy az szerintem egyedülálló az egész világon, ráadásul az egész albumnak van egy íve, egy hangulatbeli amplitúdója. Utaztat, nem csak kitölti a teret.

Melyik lemezeteket hallgattad meg a legtöbbször?

Jazzbois Goes Blunt. Tudom, hogy kiszámítható, de nem akarok hazudni. Gusztustalanul sokszor hallgattam meg.

Melyik kiadványotok jött össze a legnehezebben?

A kollab EP-nk Georgia Anne Muldrow-val és Declaime-mel, a Fade and Bloom. Benczével (Jazzbois, Baen Mow) csináltuk az alapokat, megkerestük őket, és tetszett nekik, alig hittük el! Viszont hónapokig tartott, amíg eljutott a felvételig a dolog, és nagyon döcögősen ment a kommunikáció. Nehéz időket éltek meg, így türelmesek voltunk. Teljesen pozitív volt egyébként végig a folyamat és a végeredményt megérte kivárni, de azért volt próbatétel rendesen.

És melyik az, amire a legbüszkébb vagy?

StackOne: Parallax. Azzal indult minden, így abban a lemezben van a legnagyobb érzelmi töltetet ilyen téren. És persze az első Jazzbois-lemezben. Olyan irányokat tudtunk együtt nyitni velük, ami azóta is egy egymás és a kultúra épülésére oda-vissza ható, pozitív energialabdaként közlekedik.

Az előző recorderes interjúdban azt mondtad, nagy álmod, hogy kiadd Wun Two és Hubert Daviz egy új kollabalbumát. Ez még várat magára, de Wun Two már szerepelt Blunt Shelter-korongon, és jön egy saját lemeze is nálatok. Most kinek az albumát szeretnéd kiadni?

Olyasmik jutnak eszembe, amikről néha kicsit álmodozom, de nem mondanám, hogy a realitás talaján állnak. De az évek alatt megtanultam, hogy meg kell próbálni, mert van, hogy meglepődik az ember. Szóval: óriási lenne egy Jazzbois x Mansur Brown kollab vagy egy Alfa Mist-kiadvány. Most, hogy így ki is mondtam ezeket hangosan, lehet meg is próbálok komolyabb lépéseket tenni, hátha beadja a gép!

„AZ ÖNGYÓGYÍTÁS EGY NAGYON HATÉKONY FORMÁJA” – ELSŐ INTERJÚNK LEVIVEL A BLUNT SHELTERRŐL.

December 14-én a Magyar Zene Házában lesz egy kiadói estetek. Mivel készültök rá, és mik a jövő évi terveitek?

A cél az volt, hogy olyan produkciókat hozzunk el, amelyek újdonságként hatnak majd a rajongóknak. Benczével itt fogjuk először élőben előadni ezt a műsort, egy Rhodes Mark 1, egy Prophet, egy Sp 404, és néhány effekt társaságában. StackOne és Tink még nem nyomtak ketten ilyen mc Sp 404 szettet, amin egyébként ők maguk is meglepődtek mikor erről beszéltünk. WaTa és Zahár Fanni szintén nem muzsikált együtt elég régóta és nem is egy megszokott összeállás. Szóval szerintem nagyon érdekes műsort viszünk.

Jövőre, azon kívül, hogy rengeteg kőkemény kiadványunk van már most kilátásban (Jazzbois, Wun Two, Mr Slipz & Verbz & Capriisun), szeretnénk sokkal aktívabbak lenni rendezvények és real time közösségépítés terén. Nagyon valószínű, hogy szervezünk egy kétnapos jazz hiphop fesztivált Keszthelyen, és természetesen igyekszünk tartani a színvonalat mind emberileg, mind zeneileg.

Jegyek ide kattintva kaphatók a Blunt Shelter label nightra, Facebook-esemény errefelé.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Antal-Stefánovics Sára