A relaxálást, elalvást vagy fókuszálást segítő háttérzene előállítása külön iparág lett, sajátos szereplőkkel: nem létező művészek, ventilátorhangokat rögzítő szakik, mesterséges intelligencia. Ez a cikk először a Recorder magazin 95. számában jelent meg.
Világsztár esőhangok
Előbb-utóbb mindenki belefut az interneten olyan hangzó dologba, ami zenének tűnik, de nem az a célja, hogy hallgassák (a szó aktív értelmében). Relaxáló zongizás a Spotify-on; cuki rajzzal / guszta kávéval illusztrált jazzes-hangmintázós instrumentális hiphop; vagy éppen esőhangok órákon át, világsztárokhoz méltó YouTube-nézettséggel.
A nyugtató, elalvást segítő, vagy a munkavégzés hatékonyságát – tudományosan bizonyítva! – növelő funkcionális zene a streamingnek köszönhetően külön iparági szegmens lett, ami ugyanazon a helyen él, ahol a zeneipar is, de másként működik, és ez olykor feszültségekhez is vezet.
Művészek, akik kizárólag a Spotify relaxáló playlistjein léteznek
A Music Business Worldwide (MBW) először 2016-ban írt azokról a „művészekről”, akiknek egyenként sok százezres, összesítve százmilliós nagyságrendű hallgatottságuk van, de nemhogy nem sztárok, de a Spotify ún. mood playlistjein kívül sehol nem találni a nyomukat: nincsenek fent a közösségi oldalakon, a YouTube-on, sehol. A „fake artist” botrány 2017-ben kapott szélesebb nyilvánosságot, majd kiderült, hogy egy svéd cég, az Epidemic Sound áll ezek mögött, és az általa foglalkoztatott valódi (a megjelenéseken sokféle művésznevet használó) zeneszerzők.
Az Epidemic egy production music cég. Eredetileg tévéknek dolgoztak: ha alacsony a költségvetés, akkor egy sorozathoz, filmhez vagy reklámhoz nem egy zeneszerzővel íratnak külön zenét, hanem olcsón megvesznek előre legyártott, „autós üldözés”, „parti” vagy „latin naplemente” stb. címkével ellátott felvételeket. Ez olcsóbb, a jogosítás pedig jóval egyszerűbb. Gyakran a szerzők egyszeri díjat kapnak, és onnantól minden a cégé; bár az Epidemic azt állítja, hogy a szerzőik 50%-ot kapnak a streames jogdíjakból. Azt is mondják, hogy miután elkezdtek youtubereknek zenéket eladni (akiknek komoly fejfájást okoz a zenehasználat), sok kommentelő érdeklődött, hogy hol lehet ezeket a számokat meghallgatni, úgyhogy feltették a Spotify-ra. Az nem rajtuk múlt, hogy tele lettek velük a playlistek, egyszerűen ilyen jók.
Ha ez így van, akkor nincs itt igazából botrány: létrejött egy komoly új felvevőpiac (mood playlistek), amit a svédek idejében észrevettek és kihasználtak. Az MBW és a lapnak nyilatkozó kiadói emberek azonban azt gyanítják, hogy a Spotify és az Epidemic között ennél szorosabb a kapcsolat. Szerintük az Epidemic zenéit olcsóbban használhatja fel a Spotify (hiszen ez a production music lényege), és a streamszolgáltató ezért, vagyis nem pusztán a zenei minőségre figyelve részesíti előnyben őket. Ezzel kárt okoznak azoknak, akik normális jogdíjat kérnek a zenéjükért. Ezt a Spotify kategorikusan tagadja.
Idén két svéd lap számolt be hasonló cégek sikereiről, ahol ismét felmerült az összejátszás gyanúja. Például a Firefly kiadó 2020-ban 2,3 milliárd forintnyi bevételre tett szert, több száz „művészük” van, bár a zenéket valójában kábé húsz ember írja. A pikáns részlet az, hogy a Firefly vezetői szoros kapcsolatot ápolnak Nick Holmsténnel, aki 2019-ig a Spotify zenei vezetője volt – igaz, már nem dolgozik ott. A svéd zenészszakszervezet vizsgálatot követel.
Az ügy kapcsán az MBW közölt egy névtelen levelet, amelynek bennfentes szerzője azt állítja, hogy a mood music az egyik leggyorsabban fejlődő szegmens a zeneiparon belül, hiszen a stream már alapvető zenehallgatási platform azok számára is, akik nem érdeklődnek különösebben az újdonságok, vagy akár csak egyes előadók iránt, inkább kellemes hangkulisszára vágynak. Ezt a major kiadók is felismerték, és a névtelen szerző szerint csak idő kérdése, hogy komoly befektetők is ráharapjanak az ebben rejlő üzletre.
A chillhoptól a fehér zajig
A zongorázás mellett a másik fontos háttérzene a chillhop vagy lo-fi hiphop néven emlegetett műfaj. Ez jellemzően YouTube-csatornákon él, rádiószerűen működő livestreamek formájában. Itt valós producerek állnak a zenék mögött, de nekik maguknak alig vannak rajongóik, a felismerhető brandek sokkal inkább a YouTube-csatornák. (A magyar Jazzbois inkább kivételnek számít ebben a világban, hiszen számos ilyen playlistre felkerültek, de egy karakteres zenekarról van szó.)
Itt a gond a siker, vagyis a nagyobb csatornák esetén többmilliós követőtábor bevételre váltása. A YouTube-on ugyanis legfeljebb a videó elindításakor megy le egy reklám, aztán semmi; pedig átlagban 50 percen át hallgatja ezeket a – nagyrészt a 18-34 éves korosztályba tartozó – közönség. A csatornák jellemzően a Spotify-on elért, amúgy kisebb hallgatottsággal keresnek pénzt, de például a Chillhop Music elad vinylt, ruhákat és a videók minimálanimációiban szereplő cuki mosómacival díszített posztert, puzzle-t, zoknit. Rotterdamban kávézót is nyitottak.
Az igazi mélyvíz pedig a fehér zaj: ez jó a zavaró környezeti hangok kiszűrésére, szorongáscsökkentésre, elalváshoz. Legalábbis sokan erre használták a karantén alatt; a New York Times cikke szerint voltak, akik évösszegző Spotify-listájukat nézve döbbentek rá arra, hogy 2020-ban többet hallgattak fehér zajt, mint kedvenc előadóikat. A fehérzaj-iparban az igazi kunszt nem a hangok előállítása, hanem annak elérése, hogy aki ezt akarja hallgatni, az az adott cég fehérzaját indítsa el.
A mini iparág egyik legnagyobb szereplője az Ameritz. A OneZero-nak egy volt alkalmazottjuk azt mondta, hogy náluk tíz ember teljes munkaidőben foglalkozik azzal, hogy ugyanazokat a hangfájlokat különféle SEO-optimalizált nevek alatt újra meg újra feltöltse a streamszolgáltatókhoz. Ehhez képest a ventilátorok hangjának rögzítése álommelónak tűnik.
Egyetlen gomb
Arról sokáig lehet vitatkozni, hogy a mesterséges intelligencia kiválthatja-e a művészetben az embert. De ha valahol ez hamar megtörténhet, az pont a sablonra készülő hangulatzene. Már vannak is alkalmazások, amik tudományos kutatásokra is támaszkodva az adott tevékenységekre optimalizált hangfolyamot állítanak elő.
A legnevesebb ilyen az Endel. Felhasználóinak száma 30%-kal nőtt a pandémia alatt, havi 1 millióra, és ezzel párhuzamosan az elalvás helyett a fókuszálás lett a legnépszerűbb cél. Egyelőre meg kell adni, hogy mit szeretnénk, de a cégvezető arról álmodozik, hogy „3-5 év múlva csak egy nagy play gomb lesz az egész app, és az a napi meetingjeid száma, a szívverésed, az időjárás stb. alapján proaktívan előállítja a hangkörnyezetet, ami egész nap elkísér téged.” Végre soha többet nem kell majd zenét hallgatnunk!
szerző: Rónai András
