„Kezd letisztulni a hangzásbeli őskáosz a zenéimben” – WaTa-interjú és hazai EP-premier

Január 28-án jelent meg az egyik legtehetségesebb fiatal hazai producer, WaTa negyedik EP-je. A városi pörgés és a baráti találkozások hiányáról szóló Inner City Blueson ezúttal a broken beates, jazzes, funkys világra kacsintott ki, amelynek világpremierje a kanadai Spill Magazine oldalán volt pénteken, de Tamás itthon részletesebben a Recorderen mutatja be az anyagot. A Chaos Chipsből is ismert producernek tavaly igazán jó éve volt, hiszen több EP és számos remix mellett azt a DAY01-t is összerakta, ami a 2021-ben legnagyobbat menő hazai rapper, Beton.Hofi első mixtape-jét is felütötte.

Zeneileg hogy látod az eddigi pályádat, honnan jössz és merre tartasz?

Őszintén szólva mindig is kihívás volt számomra, hogy rajta maradjak az akár saját magam által kiszabott úton. Szeretek csapongani zeneileg, ami bizonyos szempontból előny, technikailag mindenképp, de hallgatóként biztos nehezebb behatárolni a munkásságom. Ez egy ideig zavart és kicsit megbénított, nagyon nehezen osztottam meg bármit is, mostanra viszont inkább előnynek érzem azt, hogy sokszínű, amit csinálok. Persze megvoltak a fix állomások az életemben, magyar underground hip-hop, angol elektronikus zenei műfajok, house zene, de azt hiszem, mostanra kialakult egy gerince a cuccaimnak, amire gyakorlatilag mindegy, hogy milyen stílusjegyek kerülnek, mert van egyfajta hangzásvilág, ami összeköti őket. Mindenképp ezen a vonalon szeretnék továbbmenni, paradox módon még sokszínűbb, de még egységesebb dolgokat alkotni.

ÚGY SZÓL, MINT A KEGYELMESSZŰZMÁRIA ÉS TELE VAN LÉLEKKEL – WATA KEDVENC 2021-ES ZENÉI.

Mivel fogott most meg ez a broken beates, jazzes-funkys zenei világ?

Mindig is szerettem a határmezsgyéken mozogni zeneileg és sosem vonzott annyira az, hogy megtaláljak egy irányt és maradéktalanul eleget tegyek a szabályoknak, kötelességeknek, és tiszteletben tartsam a határokat. Ez kicsit olyan „jótanulós” hozzáállásnak tűnt, ami nem igazán az én világom. Engem inkább a kreativitás, a zenei karakterek és a kísérletezés mozgatott alkotóként, és ezt a broken beat irányt pont egy ideális csomópontnak éreztem, amiben sok általam kedvelt elemet fel tudtam használni. A hip-hopból merített samplingelős megközelítés és koszosan organikus hangzás, a house-ból ismert lüktetés és határozottság, a hatásos és karakteres jazzes-funkys zenei elemek tök jól összeérnek itt, de emellett sok teret ad a kísérletezésre, amivel külön-külön ezek a stílusok nem mindig tudnak működni.

Az Inner City Blues a vírus alatti szociális kapcsolatok, a városi élet megakadásáról is szól. Te hogyan élted meg a karantént, a koncerthiányt?

Egyrészt pofátlanul jól, és ezt nem is szeretem annyira hangoztatni, mert tudom, hogy vannak, akik ilyen-olyan okokból nagyon rosszul jártak ebben a helyzetben, és ezt tiszteletben tartom. Másrészt viszont nyilván ott volt az emberek, a programok, a koncertek és úgy általában a városi pörgés hiánya, ami engem is megviselt azért. De tény, hogy rengeteg dologra jutott időm, sok szempontból teljesen átalakult a hozzáállásom, például tudatosult bennem, hogy mennyivel hasznosabb befejezni és közzétenni zenéket, amiken amúgy az ember rosszabb esetben még hónapokig ülne és céltalanul „javítgatná”. Valamint a munka hiánya és az emiatt érzett tehetetlenség kicsit engedékenyebb volt abból a szempontból, hogy foglalkozhattam a hosszabb távú terveimmel. Az előző 3 EP-m mellett rengeteg remix is született ebben az időszakban, amik a mai napig meghatározóak számomra művészi és karrier szempontból is. Szerencsére a vírushelyzet alatt kialakult hozzáállásom azóta is 100%-on pörög, szóval egy percig nem mennék vissza.

A RECORDEREN VOLT AZ EP ELSŐ SINGLE-JÉNEK, A CHITCHATNEK IS A PREMIERJE.

Mesélj a közreműködésekről! Perrin, Ábáse, Zahár Fanni, és az (ex)mörkös NovaN és Szeifert Bálint Jason is szerepel az EP-n.

Szerencsémre a közreműködőket egytől egyig személyesen is ismertem még az anyag kitalálása előttről, van, akit barátnak is nevezhetek. Nagyon tetszik, hogy itthon van azért egy olyan, talán undergroundnak hívható közeg, akik stílustól függetlenül támogatják egymást, fellépéseken, session helyzetekben, de bulikon is együtt mozognak. Óriási szerencse, hogy ez a közeg tele van zseniális zenészekkel, így megvolt az a luxusom, hogy az adott számokhoz leginkább passzoló karaktereket tudtam felkérni, és nem kellett sem emberi, sem szakmai szempontból kompromisszumot kötnöm.

A közös munka formája teljesen vegyes volt, ahol lehetőség volt rá, ott persze a személyes stúdiósessionökre törekedtünk, de volt, akivel a vírushelyzet és néha a földrajzi távolság rákényszerített minket a távmunkára (pl. Àbáse Szabi Berlinből). Igazából egyik számnál sem érzem, hogy nagyban befolyásolta volna a végeredményt az, hogy milyen körülmények között zajlott a közös munka. Én általában már elég konkrét számötletekkel keresem fel a közreműködőket, hiszen bennem is ekkor tudatosul, hogy ki milyen elemet tudna még hozzáadni az elképzelésemhez. Így ekkor már elég határozott a csapásirány, ami a legtöbb társszerzőnek megkönnyíti a közös munkát, persze olyan is akad, aki a saját részén felül a teljes számhoz is szeretne hozzátenni, ezt pedig minden esetben szívesen fogadom, mert egy pár friss fül minden esetben jól jön.

Mennyire vagy szöszölős dalszerző, producer?

Bizonyos dolgokban nagyon, és tudom, hogy ez esetenként, éles stúdióhelyzetekben halálra tud idegesíteni embereket (Balek Sanyi kollégámat innen puszilom!). De egyedül alkotás közben nem sajnálom az időmet a legapróbb, legjelentéktelenebbnek tűnő dolgokkal való molyolásra. Hiszek abban, hogy a részletek kidolgozása különbözteti meg a maradandó és a tucat alkotásokat, és abban is biztos vagyok, hogy az egyedi és előremutató stílusjegyek/technikák is ilyen helyzetekben tudnak előbújni a sokszor lejátszott fordulatok mögül.

Tavaly a te zenéddel indult Beton.Hofi debütmixtape-je, a comic sins. Ha jól tudom, eredetileg popszámnak szántad a DAY01-t.

Igen, a DAY01 abszolút popdal-ötletnek indult egy hazai énekesnőnek, de valahogy a polcra került. Pár hónappal később, amikor a Vines EP több darabja is megszületett már, újra elővettem, és onnantól, hogy bekerült a Vines többi trapes, futurebasses zenéje közé, egyértelművé vált, hogy a hangulatát már csak okosan megírt, mélyebb hangvételű szövegekkel lehetne fokozni. Beton.Hofi Ádival akkor már egy pár zenéjén dolgoztunk együtt, és valahogy nagyon közelinek éreztem a világszemléletét az enyémhez, illetve abszolút megvolt benne az a fajta kettősség, ami a DAY01 zenéjében is jelen van: komoly, mély kérdések boncolgatása szétesős, néha poénos megközelítésben. glsch Norbit is emiatt választottam: a józanság valami olyan káoszból tevődik össze a szavaiban, amivel a mi generációnk nagyon jól tud és szeret is azonosulni. Úgy érzem, hogy a DAY01 egy patikamérlegen lett összerakva, ahol senki egy pillanatig nem akart többet rátenni a másiknál, nehogy elbillenjen. Jó, igaz, hogy az Ádi a refrént is tele akarta reppelni, de tudod, milyen a báttya… A közös munkáról csak annyit, hogy egyik srác sem volt bent 10 percnél többet a süketszobában, és mindkét verze egy take-es.

Még 2021 elején vetted fel az Inner City Blues-t, a karantén idején. Azóta eltelt egy év, most milyen zenék, hangzások izgatnak?

Picit talán kezd letisztulni a hangzásbeli őskáosz a zenéimben, kezd jobban érdekelni, hogy a hagyományosabb elemeket, mint például gitár, énekhang, és hagyományosabb stílusokat, mint a house és az indie, hogyan lehet egyedivé csavarni, hogyan tudom kevesebb eszközzel megtalálni a saját hangom. A tört ritmusokat továbbra sem engedem el, de mindenképp egy tisztább, egyértelműbb megfogalmazás felé tartok most.

Ez már a negyedik EP-d. A nagylemez-formátum mennyire vonz?

Pont az elején említett csapongásom és kísérletezésem miatt még annyira nem érzem időszerűnek. Egy albumhoz egy sokkal letisztultabb, kikristályosodottabb látásmódra lesz majd szükség. Abszolút vonz a dolog, de most elképzelve még sokkal nagyobb feladatnak látom egy teljes album összerakását, mint ugyanennyi számot EP-k formájában elkészíteni. Szerintem még van időm.

Célok, álmok, tervek?

Idén nagyon sok dolog tervben van, a következő kislemez már csőre van töltve, rengeteg remix és egy klip is fixen a naptárban van már. Ezen kívül még van jó pár kisebb kiadó itthon és Európában, akikkel nagyon szívesen dolgoznék együtt, szóval időm egy jó részét ezek szervezése, valamint az aktuális megjelenések menedzselése teszi ki. Hosszú távú tervek között szerepel majd a WaTa projektet live formában is színpadra vinni, de addig még rengeteg megjelenés, DJ set és őrült közreműködés vár rám.

interjú: Soós Tamás
fotók: Petrák Sára