Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista után kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es, 2015-ös és 2016-os sorozat után itt a 2017-es daldömping, a stáb ABC-rendjében haladtunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – a sorozatot záró dj: Weyer Balázs (nyitóképen Gili Yalo).
A 2017-es személyes kedvenc dallisták sorát Biczó Andrea nyitotta, utána Csada Gergely, Elekes Roland, Komróczki Dia, Kálmán Attila, Kollár Bálint, Lékó Tamás, Mihályi Dávid, Mika László, Németh Róbert, Rónai András, Reszegi László, Salamon Csaba, Soós Csaba, Szabó Benedek, Szepesi Dániel, Tábori-Simon José, Varga Zsófia és Velkei Zoltán volt a dj.
A RECORDER SZERZŐINEK - KÖZTE WEYER BALÁZSNAK A - KEDVENC 2017-ES ALBUMAI.
Weyer Balázs kedvenc 2017-es dalai az alábbi playlistben (két kivétellel, amik a róluk szóló szöveg alatt hallhatók):
Dona Onete: No Meio do Pitiú
Olyan ritka ma már, hogy egy teljesen tradicionális hangzású szám minden machináció nélkül ennyire kortársnak hangzik.
Malabi Tropical: Buscando La Vida Tropical
Elég sok időt töltöttem idén ezekkel a srácokkal, tehát akár elfogult is lehetnék, de a kapcsolat fordított. Előbb szerettem bele ebbe a számba és emiatt ismerkedtünk meg.
Jawhar feat. Mitsou: Wena Wena Mechi
Egy arab és egy cigány énekes, meg egy bendzsó? Milyen kár, hogy ez csak egy dal és nincs egy teljes közös lemez belőle.
Natalia Lafourcade: Soledad y Mar
Mi tagadás, szeretem a szépet és ez nagyon szép.
Vocal Sampling: Tian Mi Mi
A Vocal Sampling mindig is gyenge pontom volt, kissé szégyellnivaló, bűnös élvezet. Különösen ha egy 1979-es kínai összebújós slágert dolgoznak fel.
Gili Yalo: Coffee and Cigarettes
Nekem ő az év felfedezettje és koncerten még ennél is sokkal jobb. Remélem hamarosan Budapesten is.
Rodrigo Amarante: Tuyo
Jó látni, amikor egy obskúrus dalszerző egyszer csak világhírű lesz. A Narcos főcímzenéje olyan klasszis alkotás, amelynek alig több mint egy perce mögött egy rengeteg gondolat van. Persze a gondolatok mit sem érnének az ereszkedő sorok végén megszólaló mély hangok nélkül.
Conor O’Brien: The Wonder of You
Nem elég Trump és a Brexit, egy Elvis-dal az idei kedvenceim között? A Big Little Lies falusi Elvis-feldolgozás versenyében hangzik el ez a verzió (a Falusiak, azaz a Villagers nevű zenekar frontemberétől).
Victoria Hanna: Aleph-Bet
Sok évet kihagytam izraeli zenéből, de idén egy fesztiválzsűrizés miatt bele kellett ásnom magam és meglepődtem, hogy mennyi klassz dolgot találtam. Ez már a harmadik ezen a listán.
Tuuletar: Uho
Amikor ezek a szuper csajok két éve itt tartották a lemezbemutatójukat, még csak az elején tartottak annak az elsöprően gyorsított felvételű karriernek, amely most épp a Trónok Harca záró évadának trailet-zenéjénél tart. Ezt a számot is Budapesten improvizálták először színpadon, egy Kalevela-kötet random oldaláról olvasva fel a szöveget. Aztán most itt van egy kész szám belőle.
Trio da Kali & Kronos Quartet: Lila Bambo
Mindenhol ez lett az év lemeze. Ez egy nagyjából 700 éves Griot-dal a végzet hatalmáról, de annyira allegorikus, hogy igazából már senki sem érti mit akar mondani.
Maria Kalaniemi, Eero Grundström: Liljan
A portugál gyarmatokon először harmonikával helyettesítették az orgonát, amikor még nem volt helyi szakértelem orgona-építésre. Ebből a számból egyértelmű, hogy tudja a harmonika ugyanazt az ijesztő és szép áhitatot megteremteni, mint a D-moll toccata és fúga.
Sertanilia: Gratia
A forrót (nem a nagyon meleget, hanem a lesajnált pernambuco-i falusi zenét) mindig is nagyon szerettem, bár nem adja magát könnyen.
Rocqawali: Sabh Tun
Ez egy pakisztáni szufi énekes dán zenészek kíséretében. Ezek az emigrációban született kényszer-crossoverek ritkán jók, de ez kivétel.
Mokoomba: Vimbe
Régi kedvenceim idén egy a korábbiaktól teljesen eltérő hangzású tonga nyelvű lemezzel tértek vissza.
Lula Pena: Pes mou mia lexi
Az egyik legintrovertáltabb énekes akit ismerek. Valamiért amikor a kilép a szokásos, csendes, nem-klasszikus fado-hangzásából, akkor még izgalmasabb. Itt egy régi görög dalt, a majdnem 100 éve született Manos Hatzidakis szerzeményét énekli.
Lakatos Mónika: Beteg vagyok anyám
Az évem egyik legnagyobb élménye volt a színpad felől nézni a döbbent, megindult tekinteteket, amikor Mónikáék először adták elő ezt a műsort egy zsúfolt, szobányi teremben.
Kodjovi Kush & Afrospot All-Stars: Yiri Yiri Boum
Csak egy kis dili, semmi extra, de annak nagyon jó.
Emel Mathlouthi: Ensen Dhaif
Ha a tunéziai rendszerváltás nem is sikerült tökéletesen, az ő felemelkedése miatt már megérte.
Criolo: Espiral de Ilusao
Amikor egy kemény favela rapper (Rinha dos MC’s!) szájából váratlanul elkezd folyni a bülbülszavú samba-cancao.
WEYER BALÁZS KEDVENC 2015-ÖS DALAI ITT HALLGATHATÓK.
