Mika László – Kedvenc 2017-es dalok

Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista –után kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es, 2015-ös és 2016-os sorozat után kezdődik a 2017-es daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – a mai második dj Mika László (nyitóképen Father John Misty).

A 2017-es személyes kedvenc dallisták sorát Biczó Andrea nyitotta, utána Csada Gergely, Elekes Roland, Komróczki Dia, Kálmán Attila és Mihályi Dávid volt a dj.

A RECORDER SZERZŐINEK - KÖZTE MIKA LÁSZLÓNAK A - KEDVENC 2017-ES ALBUMAI.

Meglehetősen szar évem volt, úgyhogy előre szólok, durva nyomasztásra lehet számítani ezen a listán. A sorrendet is ez alapján állítottam fel, kezdésnek jönnek a pozitívabb érzelmeket előidézni képes dolgok, aztán viszont elég hamar egyre jobban elmerülünk a középtempó mocsarában. Jó mulatást?

BROCKHAMPTON: STAR

Három album egy évben és még így is minimális filler (BROCKHAMPTON > King Gizzard), tele számokkal, amiktől a világ, de legalábbis az utca királya leszel. Gyakorlatilag bármi itt lehetne tőlük. A legjobb boyband az *NSYNC óta.

Power Trip: Executioner’s Tax – Swing Of The Axe

Még én is meglepődtem, mennyire illik itt egymás után ez a két dal. Az idei nagy metálfelfedezett megérdemelten lett az, ökölrázós crossover thrash gyönyörűség az egész lemez, de itt van négy percbe sűrítve az egész.

Metz: Mess Of Wires

Van a Dürer Pincében egy, a többinél is undorítóbb, mocskosabb, büdösebb, sötétebb sarok közvetlenül a „mosdó” bejárata mellett, ahol általában valami üveges tekintetű, nyáladzó huszonéves fekszik. Na, ez a dal AZ a sarok.

IDLES: Date Night

Minimalista punk döngöléssel mindig meg lehet venni. Nyáron a Pohodán annyira vigyorogtam a délután 3-as koncertjükön, hogy az sem zavart, hogy közben rommá égtem.

Rainer Maria: Forest Mattress

Ami a shoegaze idei nagy visszatérése volt a Slowdive-tól, az emo körökben a Rainer Maria albuma. Nosztalgikus, mégsem tesz úgy, mintha az elmúlt 20 év nem történt volna meg.

Caracara: Glacier

Lassan belépünk a nyomasztásba. Ebben van az idei kedvenc sorom, amit szerencsére jó sokszor elismételnek, hogy lehessen ordítani a zuhany alatt.

Thunder Dreamer: Capture

Sajnos világszinten is szinte nulla sajtót kapott ez a remek kis indie album, úgyhogy álljon itt tőlük egy kis atmoszféra.

The National: Day I Die

Úgy megy ez már, mint a biciklizés, a National szerintem álmában is megír egy ilyen tökéletes stadion-mumble opuszt.

The War On Drugs: Strangest Thing & Knocked Down & Nothing To Find

Na hát ez a lemez tényleg egy igazi csoda! Nem is voltam képes választani e három dal közül, de nem baj, ha valakinek sok a 70 perc Springsteen-idézés, ezekből megkapja az egészet lassúkkal, robbanással, refrénekkel, gitárszólókkal, ahogy azt kell.

Coma Cinema: Burden

Az év végi listák megjelenése után, a semmiből bűn volt kiadni ezt az anyagot, ha mondjuk két hónappal korábban jelenik meg, a legtöbb publikáció tuti top 20 közé válogatja és akkor nagyobb figyelmet kaphatott volna. Így viszont a Te idei pszeudo-lo-fi singer-songwriter titkod lehet, szívesen!

Fleet Foxes: If You Need To, Keep Time On Me

A sok szétbonyolított, többtételes dal helyett érdekes módon engem pont a legegyszerűbb, látszólag csontra csupaszított szám fogott meg az új Fleet Foxesről. Csak erdőben merd hallgatni!

Susanne Sundfør: Mountaineers

Iszonyatosan szégyellem, amikor válogattam a kedvenc albumaimat, valószínűleg átsiklott a tekintetem ezen a lemezen, pedig nagyon szerettem, talán feljebb végezhetett volna a Recorder listáján… Kárpótlásként legalább itt örökítsük meg az év kiteljesedését.

Slowdive: Sugar For The Pill

Bocsánat, erről sajnos semmi érdemleges nem jut eszembe azon kívül, hogy ez egy tökéletes szám és ezt hallgattam idén a legtöbbet.

Do Make Say Think: Horripilation

Vajon 2018-ban végre megjelenik a Makrohang rendes új lemeze?

Charli XCX feat. Carly Rae Jepsen: Backseat

A két alterpop királynő egyesített ereje pont annyira ellenállhatatlan, ahogy azt várni lehetett. Az csak a ráadás, ahogy a végén A.G. Cook elereszti a PC-lovakat.

Lorde: Liability

Valami huszonéves sadgirl kommentelje már be légyszíves: írtak valaha ennél jobb „I’m not like most girls”-himnuszt?

Perfume Genius: Otherside

Ennél szebben és teltebben hangszerelt anyagot nem adtak ki 2017-ben, de a stúdiómágia semmit nem érne, ha Mike Hadreas nem írt volna alá ilyen gyönyörű számokat.

Father John Misty: So I’m Growing Old On Magic Mountain

Az év első feléből ez volt a kedvenc dalom. Tudom, 10 perc, kinek van erre ideje, stb. Szánj rá, megéri!

Pallbearer: A Plea For Understanding

Szintúgy, hiába tűnhet elsőre leküzdhetetlen falatnak ez a majdnem negyed óra, meghálálja, ha belemerülsz. És mintha a vége felé már jönnénk is kifelé a mocsárból.

MIKA LÁSZLÓ KEDVENC 2014-ES DALAI ITT HALLHATÓK.

A 2016-OSAK PEDIG ITT.