Elekes Roland – Kedvenc 2017-es dalok

Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista –után kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es, 2015-ös és 2016-os sorozat után kezdődik a 2017-es daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – a mai második dj Elekes Roland (nyitóképen a Superorganism).

A 2017-es személyes kedvenc dallisták sorát Biczó Andrea nyitotta, utána Csada Gergely volt a dj.

A RECORDER SZERZŐINEK - KÖZTE ELEKES ROLANDNAK A - KEDVENC 2017-ES ALBUMAI.

Idén pontosan 207 órányi zenéből válogattam ki azt az 53 percet, amit igazán szerettem. Van még egy 10 perces dal, a Sun Kil Moon God Bless Ohioja, de mivel 10 perces dalokat nem illik mixbe tenni, emiatt ez csak itt kap egy kis virtuális vállveregetést. A korábbi évekhez hasonlóan idén is igaz, hogy a lenti mixben a számokba csak a csúszka huzigálásával tudtok beletekerni, váltani nem lehet, de nem is érdemes!

Elekes Roland kedvenc dalai közül nincs mind fent a Spotifyon, ezért előbb Mixcloudon a teljes műsor:

Superorganism: Something For Your M.I.N.D.

Multikulturális cukiság a köbön! Talán ezt a dalt hallgattam idén a legtöbbet, vagyis néztem róla mindenféle élő felvételt, a kedvencem egyébként ez. Mivel személyemen kívül a többi fontos, nemzetközileg elismert zenei újságíró is felfigyelt rájuk, ha jövőre megjelenik a nagylemez, biztosan mindenhol a legjobbak között lesz, és nem alaptalanul.

Jens Lekman: Evening Prayer

A kedvenc svéd trubadúromat idén is már több helyen is sokat ajnároztam, így az önismétlés helyett inkább csak kategorikusan felszólítok mindenkit, hogy az új lemezt is hallgassa meg minél többször!

Amyl And The Sniffers: I’m Not A Loser

Pofonegyszerű rock’n’roll #1.

Kevin Morby: 1234

Pofonegyszerű rock’n’roll #2.

Louie Louie: Do It (In Your Mind)

Pofonegyszerű rock’n’roll #3.

Lake: Work With What You’ve Got

Néhol a korai Belle & Sebastiant is megidéző dallamokkal operáló tökéletes popsláger.

Baby!: Bite My Tongue

A korábbi évekhez hasonlóan idén is vannak olyan előadók a listámon, amikről az égvilágon nem tudok semmit, viszont cserébe nagyszerűek, szóval több figyelmet érdemelnének. Ha olvassák ezen sorokat, ezúton ígérem nekik, ha lesz egy kis időm, jobban belefolyok a munkásságukba, eskü.

Soccer Mommy: Last Girl

„Hajrá ego nélküli lányok” – így kommentálta ezt a dalt egy kedves ismerősöm, és hát ehhez nem is fűznék semmit.

Boosegumps: Happy

Ezen a dalon keresztül próbálja meggyőzni magát és minket is a Boosegumps énekesnője, hogy boldog, de azért valljuk be, a keserédes hangzásvilág nem feltétlenül pont erre utal. De azért tökre jó lenne, ha tényleg az lenne, mert irtó cuki hálószobapop dalokat ír.

Hand Habits: All The While

Picit beleragadtunk a szomorú lányok vonalba, de ne aggódjatok, nemsokára szomorú fiúk is énekelni fognak! Mindenesetre Meg Duffy lemezét tényleg nagyon meleg szívvel ajánlom, én egyébként úgy fedeztem fel, hogy Kevin Morbyval turnézgat, ő pedig előszeretettel reklámozza, szóval példát veszek róla, és én is ezt teszem.

Alvvays: Dreams Tonite

Molly Rankin <3.

Palo Sopraño: Crying In The Rain

A Singing In The Rain spleen-változata.

Sloome: It Tastes Like Honey, But Doesn’t Look Like Honey

„Melodic buzz made by honey bees” – a dal szövegrészlete tökéletes jellemzést is ad róla.

Coma Cinema: Eventually

Mathew Lee Cothran az egyik legszomorúbb dalszerző a világon, ráadásul utolsó lemezét jelentette meg Coma Cinema néven, ami nyilván egy sajnálatos hír, de azért szerencsére az Elvis Depressedly még tovább él. Nem teljesen idevágó tény, de az eventually szóról mindig a Waczak Szálló egyik legjobb jelenete jut eszembe.

Angelo De Augustine: Haze

Elég csak annyit mondanom, hogy Angelo De Augustine (fent) új lemeze nem máshol, mint Sufjan Stevens kiadójánál jelent meg, sőt, még egy klipet is rendezett neki, mondjuk pont nem ehhez a dalhoz. Mindenesetre Sufjan ide vagy oda, nagyon szeretnivaló lett az album.

Laptop Funeral: I Miss Your Cat

Szívbemarkoló dal egy egoista fiú, egy lány, és egy macska szerelmi háromszögéről.

The Lemon Twigs: Beautiful

A tavalyi év egyik legnagyobb felfedezettjei, akik szuperlatívuszok nélkül is csodagyerekek, valamint továbbra is pofátlanul fiatalok, szóval a D’Addario fivérek idén egy EP-vel örvendeztettek meg minket, aminek a leggyönyörűbb dalának mi más is lehetne a címe, minthogy Beautiful.

Bets: Please Don’t Go

Idén két olyan feldolgozáslemez is készült, mely nosztalgikus okokból is nagyon közel áll a szívemhez. Az egyik az Oasis What’s The Story (Morning Glory)-ját az elejétől a végéig eljátszó új-zélandi Yumi Zouma kiadványa, viszont most a másikról választottam dalt, és ez pediglen a Bets művésznév alatt alkotó hölgy albuma, ahogy a Violent Femmes debütáló lemezét értelmezte újra, mondanom sem kell, hogy csodálatos álomszerű hangzásvilággal.

ELEKES ROLAND KEDVENC 2016-OS DALAI ITT HALLHATÓK.

A 2015-ÖSEK ITT.

A 2014-ESEK ITT.

A 2013-ASOK ITT.

A 2012-ESEK PEDIG ITT.