Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista –után kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es, 2015-ös és 2016-os sorozat után kezdődik a 2017-es daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – a mai első dj Mihályi Dávid (nyitóképen Mac DeMarco).
A 2017-es személyes kedvenc dallisták sorát Biczó Andrea nyitotta, utána Csada Gergely, Elekes Roland, Komróczki Dia és Kálmán Attila volt a dj.
A RECORDER SZERZŐINEK - KÖZTE MIHÁLYI DÁVIDNAK A - KEDVENC 2017-ES ALBUMAI.
Családomban vannak lelkes horoszkóp olvasók, akik azt mondták, hogy 2017 az ikreknek - aminek táborát erősítem - rendkívül kedvezni fog. A listám összeállítása után észrevettem, hogy hemzseg melankolikus számoktól. Ezzel akár bizonyíthatnám a horoszkópok fals állításait, de inkább azt bizonyítanám listámmal, hogy milyen jó éve volt a zenének.
Mihályi Dávid kedvencei egy playlistben:
Blahalouisiana: Egyetlen magányom
Nagyon vártam az új blaha albumot, hiszen az első lemezükön sok fülbemászó dal volt. Amikor kiadták ezt a dalt még inkább bepörögtem, hiszen csak ez ment a fejemben. Szerintem a legnagyobb erőssége a dalnak, hogy nem akar többet mondani, mint ami valójában. Sajnos ez az albumról, amin szerepel, nem mondható el.
Morrissey: Spent The Day In Bed
Ebben a dalban megvan minden, ami a boldogtalan-boldogság hangulatához kell. Ajánlom mindenkinek a refrén szövegét.
Noel Gallagher’s High Flying Birds: She Taught Me How To Fly
Idén “összecsaptak” a Gallagher tesók. Nálam Noel volt a nyerő. Ez a dal már akkor tetszett, mikor valamilyen élő felvételt láttam róla. A gitárok néhol a Cure-t idézik meg, ami azért is vicces, mert elvileg utálja a goth-okat. Viccet félretéve, nagyon jót tett az idősebbik Gallaghernek, hogy David Holmes-zal dolgozott együtt. Új kapukat nyitott meg előtte a producer.
The Somersault Boy: Every Night
Imádom az ötvenes-hatvanas évek szerelmes balladáit. Számomra ez a dal egy modern kori újragondolása az olyan daloknak, mint az Earth Angel vagy éppen a Surfer Girl. Sajnos Spotify-on nincs fent ezért itt:
Szabó Benedek és a Galaxisok: Tisztítótűz
A lejátszási listám melankólikus részének kezdetéhez érkeztünk, aminek a Galaxisok idei albumának nyitódalát választottam. Nagyon jó kohézió van a zene és a szöveg között. Ez egy olyan állapotba szokott vezetni, ahol én is csak kívülről nézem magam és várom, hogy vége legyen a dalnak. Majd újra indítom.
Elefánt: Plüss
Van egy közös dolog az első és az utolsó csók között. Mindkét szituáció előtt gyomrunk összeszorul, mellkasunkra nyomás nehezedik. A dalban felcsendülő hangszerek az első csók emlékét elevenítik meg, míg a szöveg a vég előtti feszült csendet. Ebben is megmutatkozik az Elefánt zsenialitása: különálló világok találkozása.
Fran Palermo: Holdvilágos
Arra, hogy milyen furcsa hatást kelt a Palermo első magyar felvétele, talán barátnőm reakciója világított rá, ugyanis ő nem nagyon hitte el, hogy ezt ők éneklik. A feldolgozás hangszerelése nálam akkor érte el a legnagyobb hatást, amikor egy esős este a belváros sárga fényeiben sétáltam és ez szólt a fülemben. Tökéletes párosításnak bizonyult.
Liam Gallagher: When Im in Need
Habár nálam a Gallagherek csatáját Noel nyerte, meg kell hagyni Liam Gallaghernek, hogy sikerült összerakatnia az év nosztalgia albumát. Ez a dal viszont azon szerzemények közé tartozik, amely nem a biztos utakat követte - az album többi dalaihoz hasonlóan - és egy varázslatos kis világot készített Liam a stúdiót elárasztó producereivel.
Mac DeMarco: Still Beating
Számomra a This Old Dog volt az év albuma. Szerintem DeMarco napjaink egyik legjobb dalszerzője. Ezért mindegy is, hogy melyik dalt választom ki az albumról. Végül a Still Beating mellett döntöttem, mert ezt nem játszotta az idei Szigeten.
The National: Day I Die
Mindig is érdekesnek találtam azt a gondolatot, hogy mindaddig, míg meg nem halunk, évente egyszer megéljük halálunk napját. Az pedig még inkább elgondolkodtat, hogy melyik nap lesz majd az. Mint ahogyan Morrissey dala, a Day I Die is tökéletes a boldogtalan-boldogságban szenvedő emberek mindennapjaihoz.
Supernem: Jelezz Vissza
Ha van 2018-as album, amit nagyon várok, akkor az a Supernemé. A pár évvel ezelőtti Túl A Frekvenciánból hiányoltam azt az energia bombát, ami ebben a dalban, vagy éppen a másik idei megjelenésükben, az Egy Nap Egy Évben megvan. De persze az is egy elég jó pont, hogy az idei Fishing On Orfűnek ez a himnusza!
+1 Meg Egy Cukorka: Sötét Lett
Nem nagyon szeretem az önreklámozást, de ebben az évben a zenekarommal nagyon sok minden történt. Mivel ez az első felvételünk, amit egy profi stúdióban készítettünk el, örök emlékként fogok minden történésére emlékezni. A lazább, de feszültebb pillanatokra egyaránt.
MIHÁLYI DÁVID KEDVENC 2016-OS DALAI.
