A zeneipar 21. századi válságát elnézve könnyű kimondani, hogy „manapság már nincs szükség lemezcégekre.” Ugyanakkor a valódi és folyamatos átalakulások közepette most még az albumkiadás terén új utakat törő Radiohead is szorosabbra fűzte viszonyát terjesztőjével, az XL Recordings-zal, a tavalyi évben pedig hosszú idő után először nőtt a lemezkiadók bevétele. És ez igaz a hazai viszonyokra is, arra a közegre, amelyben az elmúlt években egyre több kis label jött létre. 2016-os lemezkiadó-körkép a cégek megalakulási időrendjében: a Hungaroton, a Magneoton, a Trottel, a Universal Music, az 1G Records, a Gold Record, a Fonó, a KO Records, a Bloose Broavaz, a BMC Records, a Tom-Tom Records, a Chi Recordings, a Mistral Music, a Megadó Kiadó és a Mamazone Records után az Egység Média mutatja be magát.
Magyarországon – ahol a cd-vásárlási kedv a nemzetközi trendekkel nagyjából egy időben lohadt, a digitális zeneeladás viszont soha nem kapott szárnyra – a lemezipar addigi legnehezebb időszakában, a 2000-es évek első évtizedének végén, a 10-es évek elején valóban kezdett teljesen értelmetlennek látszani a lemezkiadói tevékenység. A piac nagyjából összes szereplője összébb is húzta magát, sok cég pedig egyszerűen megszűnt. Viszont – ahogyan azt az elmúlt két-három évben, a magyar zenéről szóló összefoglalóinkban rendre megírjuk – a külföldi trendekkel ellentétben itthon szinte soha nem látott pezsgés tapasztalható az alulról építkező szcénákban: gombamód szaporodnak az előadók, amelyek átlagminősége jóval közelebb van a nemzetközi színvonalhoz, mint akár csak tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Ráadásul nagyon is színes a paletta, számtalan, eddig pangó műfajban folyamatos az utánpótlás. Erre született nyilvánvaló reakció, hogy a hasonszőrű előadók egy brancsba rendeződnek, és ezekből egyre több, egyre látványosabban jelen lévő (a klasszikus tevékenységi kört menedzsmenttel, bookinggal, publishinggel kiegészítő) kiadó születik meg, sőt a korábban redőnyt lehúzók között is akad, amelyik újra aktivizálta magát, de persze olyan is, amely már hosszú évek óta kitart. Emellett az is látszik, hogy az előadók is újra egyre szívesebben csatlakoznak egy-egy labelhez. Többrészes sorozatban mutatjuk be a hazai lemezcégeket, „a dolgok állását”, a kiadói oldal felől.
Minden megkérdezett lemezcégnek az alábbi kérdéseket tettük fel:
1. A kiadó neve.
2. Alapítás éve.
3. Alapító, cégvezető.
4. A kiadó aktuális előadói.
5. Kiadványtípusok.
6. Hitvallás.
7. Célok.
8. Miért érdemes ideszerződnie egy eladónak?
9. Miért éri meg lemezkiadót működtetni?
1. Egység Média.
2. 2009.
3. Bérczes Ádám.
4. Alysha Brilla (CAN), Andrewboy, Babarci Bulcsú, Devio (CH), Gyarmat Noémi, Hangutazók, Kállay Saunders Band ,Muzikfabrik, Ocho Macho, Sajti, The Couple, Yoyo Borobia (BR).
5. Digitális, cd, saját letöltő oldal.
6. A zene hang, a hang rezgés, rezgésből áll MINDEN. Minden egy. Egység.
7. Célom, hogy segítsek azoknak az embereknek, művészeknek, gondolkodóknak, akik tudatosan élnek, felelősen éreznek maguk és közösségük iránt, véleményüket vállalva, kommunikálva segítik elő mások tudatosodását, így hozva létre egy jobb világot.
8. Nem érdemes ideszerződnie, mert új előadókkal nem dolgozom. Amúgy sem gondolom, hogy ma még szükség lenne a hagyományos módon működő kiadókra. Új viszonyrendszerre van szükség a "zeneipari" szaktudással bírók és az azt igénylők közt – tanácsadásra, segítségnyújtásra, mentorálásra, tanításra.
9. Bármit megéri csinálni, ha többet hoz, mint amennyibe kerül. Én nem csupán lemezkiadót üzemeltetek, hanem tartalmat, médiát gyártok, hangoskönyvet, e-könyvet, riportfilmeket, melyeket saját csatornáimon keresztül is közvetítek a közönségnek. Azért éri meg, mert azzal foglalkozom, amivel szeretek (amit legbelsőbb motivációm sugall: segítek másoknak) és meg tudok élni belőle.
