A zeneipar 21. századi válságát elnézve könnyű kimondani, hogy „manapság már nincs szükség lemezcégekre.” Ugyanakkor a valódi és folyamatos átalakulások közepette most még az albumkiadás terén új utakat törő Radiohead is szorosabbra fűzte viszonyát terjesztőjével, az XL Recordings-zal, a tavalyi évben pedig hosszú idő után először nőtt a lemezkiadók bevétele. És ez igaz a hazai viszonyokra is, arra a közegre, amelyben az elmúlt években egyre több kis label jött létre. 2016-os lemezkiadó-körkép a cégek megalakulási időrendjében: a Hungaroton, a Magneoton, a Trottel, a Universal Music, az 1G Records, a Gold Record, a Fonó, a KO Records után Bloose Broavaz mutatja be magát.
Magyarországon – ahol a cd-vásárlási kedv a nemzetközi trendekkel nagyjából egy időben lohadt, a digitális zeneeladás viszont soha nem kapott szárnyra – a lemezipar addigi legnehezebb időszakában, a 2000-es évek első évtizedének végén, a 10-es évek elején valóban kezdett teljesen értelmetlennek látszani a lemezkiadói tevékenység. A piac nagyjából összes szereplője összébb is húzta magát, sok cég pedig egyszerűen megszűnt. Viszont – ahogyan azt az elmúlt két-három évben, a magyar zenéről szóló összefoglalóinkban rendre megírjuk – a külföldi trendekkel ellentétben itthon szinte soha nem látott pezsgés tapasztalható az alulról építkező szcénákban: gombamód szaporodnak az előadók, amelyek átlagminősége jóval közelebb van a nemzetközi színvonalhoz, mint akár csak tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Ráadásul nagyon is színes a paletta, számtalan, eddig pangó műfajban folyamatos az utánpótlás. Erre született nyilvánvaló reakció, hogy a hasonszőrű előadók egy brancsba rendeződnek, és ezekből egyre több, egyre látványosabban jelen lévő (a klasszikus tevékenységi kört menedzsmenttel, bookinggal, publishinggel kiegészítő) kiadó születik meg, sőt a korábban redőnyt lehúzók között is akad, amelyik újra aktivizálta magát, de persze olyan is, amely már hosszú évek óta kitart. Emellett az is látszik, hogy az előadók is újra egyre szívesebben csatlakoznak egy-egy labelhez. Többrészes sorozatban mutatjuk be a hazai lemezcégeket, „a dolgok állását”, a kiadói oldal felől.
Minden megkérdezett lemezcégnek az alábbi kérdéseket tettük fel:
1. A kiadó neve.
2. Alapítás éve.
3. Alapító, cégvezető.
4. A kiadó aktuális előadói.
5. Kiadványtípusok.
6. Hitvallás.
7. Célok.
8. Miért érdemes ideszerződnie egy eladónak?
9. Miért éri meg lemezkiadót működtetni?
1. Bloose Broavaz Produkció.
2. 1998.
3. Für Tibor, Hámori Péter.
4. Barbárfivérek, Tibbah, Deego, Siska Finuccsi, Tkyd, Most Busters, Phat, Rizkay, Rydu, Bigmek, DSP, Connections, Chump'yanz, ILLusion, Vészk'járat, SOG, TM, Nomagróf, Riddler, Ketioz, Vicc Beatz, Jam balaya, Antal, Day, Stephco, Dj Arre, Dj Fegz, Dj Gerysson.
5. Cd, digitális kiadványok, videoklipek, könyvkiadás.
6. A hitvallásunkat legjobban egy Animal Cannibals-idézet fejezi ki: „nem kell segítség senkitől, robbanunk a semmiből.”
7. Megőrizni a függetlenségünk, és lebontani a zenei műfajok, illetve az országok közötti képzeletbeli falakat.
8. Nem célunk mindenáron gyarapodni, és minél több előadót idecsábítani. Arra törekszünk, hogy a hozzánk leszerződött előadók maximálisan elégedettek legyenek velünk. Szinte minden egyes előadónál más a feladatunk. Van olyan, akivel csak a lemezgyártásig és a digitális megjelenésig terjed a közös munkánk, de akad olyan is, akinek a különböző jogkezelők felé segítünk a lejelentésekben, közösen ötletelünk megjelenésekről, reklámokról. Mi nem megélhetést biztosítunk az előadóknak, hanem abban tudunk segíteni, hogy az általuk elképzelt produktum megszülessen, hivatalosan megjelenjen és eljusson egy szélesebb közönséghez.
9. Nem az a fő szempont, hogy megéri-e vagy sem. Mi előadóként alapítottuk meg a saját hivatalos kiadónk, így sokkal jobban átlátjuk a dolgainkat, mint ha egy nagykiadó kezelné a zenéink. 100%-osan magunkért és magunknak tudunk dolgozni úgy, hogy mindent saját kézben tartunk. Nem beszélve arról, hogy így nem kell kompromisszumokat kötnünk.
