„I don't know where I'm going from here, but I promise it won't be boring” – mondta Bowie pályafutása első sikerei idején. És így is lett, lényegében mindig másfelé ment és (szinte) sohasem volt unalmas. Még akkor is, amikor a 2003-as Reality album után úgy tűnt, hogy nem alkot tovább, hiszen nem készített sorlemezeket és nem turnézott. Akkor is alkotott, csak épp másképp. A január 10-én elhunyt David Bowie sokszínűségét legtöbbször a vizuális világával, lemezeinek modernitásával és változatosságával, valamint filmekben nyújtott emlékezetes alakításaival azonosítják. Azonban ne felejtsük el azt se, hogy ezek mellett kiváló érzékkel működött együtt olyan előadókkal, akik számára Bowie-val dolgozni egy beteljesült álom lehetett. Ezen kollaborációkból válogattunk néhányat a teljesség igénye nélkül. Az eleve nagy slágereknek szánt, más előadókkal (Queennel, Bing Crosbyval, Mick Jaggerrel, Tina Turnerrel, John Lennonnal, Pet Shop Boys-szal) készített, jól ismert felvételeket (valamint produceri – Lou Reed, Iggy Pop –, másoknak dalt szerzői – Mott The Hoople, Mick Ronson – munkásságát) most szándékosan hagytuk ki a listából.
Dana Gillespie: Andy Warhol (1974)
A dalt Bowie írta Danának, de végül a Hunky Dory című saját lemezén jelent meg először 1971-ben. Bowie ebben a későbbi verzióban nemcsak háttérvokálozik, de az ezt tartalmazó lemez társproducere is volt. Dana egyébként a Ziggy Stardust-lemezen vokálozik az It Ain’t Easy című dalban.
T. Rex / David Bowie: Standing Next To You (1977)
Bowie és a T. Rex zenekar több dal erejéig is kollaboráltak. A videón látható rövid darab azonban azért érdekes, mert stúdióban nem rögzítették és mert ebben a Marc Bolan által vezetett tévéműsorban Bolan annyira tudatmódosult állapotban volt, hogy leesett a színpadról, majd hét nappal később autóbalesetben elhunyt.
MINTHA EGY KÖZELI CSALÁDTAGOT - BOWIE MAGYAR ZENÉSZRAJONGÓI EMLÉKEZNEK.
David Bowie/Pat Metheny Group: This Is Not America (1985)
Bizony, nem az idén megjelent Blackstar című lemez az első alkalom, ahol Bowie jazz-zenekarral dolgozott. Már ezen az 1985-ös, filmzeneként (The Falcon And The Snowman a film címe) kijött kislemezen egy fúziós jazzegyüttessel működött közre, nem is akármilyennel, az akkor már igen felkapottnak számító Pat Metheny gitáros zenekarával.
Adrian Belew: Pretty Pink Rose (1990)
Belew Frank Zappa gitárosa volt, amikor Bowie átcsábította magához a ”Heroes” turnéjára. A kapcsolat olyan jól alakult, hogy Adrian a Lodger lemezen is gitározott. Játékát a Stage című koncertlemez is megörökítette. Évekkel később David segítette ki a gitárost új szólólemeze készítésekor.
Nine Inch Nails / David Bowie turné (1995)
Bowie nagyon szimpatizált Trent Reznor modern világával, így a Nine Inch Nails lett az előzenekar az Outside 1995-ös őszi turnéján. Bowie már a NIN-szet végén színpadra lépett és együtt énekelt Reznorral. A záró dal (Hurt) után a zenekarok kicserélődtek, a frontemberek pedig Bowie-dalokat énekeltek tovább. Mindez megtekinthető a fenti közel 40 perces videóban.
Goldie: Truth (1998)
A drum’n’bass csúcskorszakában megjelent második Goldie-albumon Bowie is énekel egy dalban.
ELŐKERÜLT DAVID BOWIE 1997-ES SZIGET-KONCERTJÉNEK TELJES HANGANYAGA!
Placebo: Without You I’m Nothing (2000)
Az ezredforduló idején sem lankadt Bowie figyelme, kereste a jó zenekarokat. A Placebót személyesen ő kereste meg azzal, hogy szeretne vokálozni az említett dalban úgy, hogy a zenekar játszik, de ha ez nem lehetséges, akkor feldolgozná. Lehetséges volt.
Rustic Overtones: Man Without A Mouth (2001)
Ha nagyon akarjuk, akkor a komoly hírnévre eddig szert nem tett Rustic Overtones rusztikusabban, nyersebben, rockosabban játssza azt a fajta fúziós zenét, amivel a TV On The Radio ismertté vált, funkos-jazzes-rockos hangzásukkal megfogták Tony Visconti producert, ő meg ugye Bowie leghűségesebb zenei társa, tehát, ha hívta, az énekes jó eséllyel ment is. A zenekar 2001-es lemezén két dalban is énekel Bowie – sajnos ez sem volt elég, hogy felkapottak legyenek.
Earl Slick: Isn’t It Evening (Revolutionary) (2003)
Earl Slick Bowie egyik fontos gitárosa volt, már a hetvenes években is játszott több lemezen, de a legutóbbit leszámítva az utolsó három albumán is szerepel, járt neki egy dal, és a 2003-as szólólemezén szereplő szám igen erős is.
Kristeen Young: Saviour (2003)
Young a 2002-es Heathen lemezen háttérvokálozott és zongorázott néhány dalban. Így már valószínűleg nem volt annyira nehéz megkérnie Bowie-t, hogy működjön közre egy dalban a következő évben megjelent szólólemezén.
Kashmir: The Cynic (2005)
Ez milyen! Ismeretlen kis dán zenekar vagy, és a visszavonult David Bowie közreműködik egy dalodban! A kulcs itt is Tony Visconti, aki a lemez producere volt (aki egy másik számhoz ráadásul Lou Reedet csábította el közreműködni).
TV On The Radio: Province (2006)
Az amerikai artrockerek második nagylemezének egyik dalában David Bowie is énekel, aki nagy rajongónak tartotta magát, már a zenekar indulásától kezdve.
Scarlett Johansson: Falling Down (2008)
Johansson Tom Waits-dalokat tartalmazó lemezére úgy került fel Bowie, hogy csak annyit tudott: a színésznő Dave Sitek producerrel (a TV On The Radio gitárosa) készít albumot. Maga Bowie kereste fel Johanssont, hogy érdekli a dolog, bármi is legyen az.
Arcade Fire: Reflektor (2013)
Ismét egy olyan együttműködés, amely egy producernek köszönhető. Ezúttal az LCD Soundsystem-frontember James Murphy miatt valósult meg, ugyanis Bowie megtudta, hogy Murphy nemcsak az ő egyik dalát remixeli (Love Is Lost), hanem az új Arcade Fire-lemezen is dolgozik – ezt a zenekart is annak feltűnése óta követi rajongóként Bowie, már 2005-ben elhívta őket koncertezni és fel is lépett velük.
Reszegi László
