Így hallgattok ti – Magyar írók a zenéről: Lackfi János

A 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál után vagyunk és éppen véget ért az 5. Margó Irodalmi Fesztivál és a 86. Ünnepi Könyvhét is, a legjobb alkalom, hogy megkérdezzünk közel harmincat kedvenc íróink, költőink közül életük meghatározó zenei élményéről és arról, hogy tudnak-e írás közben zenét hallgatni. A 32. Recorder magazin monumentális Irodalom és zene összeállításából Esterházy Péter, Barnás Ferenc, Győrffy Ákos, Mán-Várhegyi Réka, Kiss Tibor Noé, Kemény Zsófi, Sirokai Mátyás, Tóth Kinga, Kemény Lili, Totth Benedek, Kiss Noémi, Babiczky Tibor, Péterfy Gergely, Dragomán György, Szvoren Edina, Tóth Krisztina, Térey János, Darvasi László, Grecsó Krisztián,Hartay Csaba, Poós Zoltán, Kun Árpád és Lanczkor Gábor után Lackfi János válasza olvasható.

Ezekre a kérdésekre vártunk választ összeállításunkban:

1. Mi a meghatározó vagy kedvenc popzenei lemeze, zenei élménye, jelentős, netán sorsfordító koncertélménye?
2. Szokott-e írás közben zenét hallgatni, segíti-e a zene az írásra való koncentrálást, és ha igen, milyen zene?

Lackfi János

1. Odahaza nemigen volt divat a könnyűzene szeretete, jazztől popig, metáltól esztrádig minden ilyesmit a „plimplim” megsemmisítő kategóriába utalt a családi ízlés, utalva ezzel a gitárhúr bóvli pengésére. Mint legidősebb fiú, én lettem e harmónia megrontója, mert bár klasszikus zenét tanultam, tenoristának készültem, barátaim hatására Deep Purple-t, Jimi Hendrixet, Sex Pistols-t kezdtem hallgatni, meg persze, ne szépítgessük, nem „mellesleg” némi Samantha Foxot is. Egyetemista éveim leginkább a jazz szeretetében teltek, Dresch-klubba jártunk a Bem rakpartra, de egy UK Subs-mennydörgés is belefért azért a dologba. Egy barátommal be akartunk szökni Miles Davis koncertjére, de a biztonságiak betonból voltak, így hát csak egy autogramot csíptünk meg, első irodalmi estem meghívójának hátoldalára. Rengeteg folkot, magyar népzenét, bluest, rockot hallgatok, nagy öröm, hogy a könnyűzenei élet olyan bivalyaival hozott össze a sorsom, mint Ferenczi György vagy Lovasi András, akik éneklik szövegeimet. Boggie-nak, Bíró Eszternek, a Csík Zenekarnak, Malek Andreának, Zsédának, Szalóki Áginak, Szirtes Edina Mókusnak írtam dalokat, ez is nagy ajándék, akárcsak a Kaláka együttes barátsága.

18+ MELLESLEG: A KORHATÁROS VIDEOKLIPEK LEGNÉZETTEBBJEI TAVALYRÓL.

És van két kedvenc boszorkányom, Amy Winehouse és Joss Stone, őket sose tudom megunni, felrobbantják a világot és összerakják, ahogy az becsületes művészembertől elvárható. A telómon többnyire van AC/DC, azt üvöltöm rekedt fejhangon a naplementében, ha egy fárasztó szereplős nap után hazafelé zúzok autóval az alkonyatban. Tájakhoz, emberekhez, hangulatokhoz  mindig zene is kapcsolódik nálam. Charleroi reptere nagyon régóta Harcsa Veronika, Luxemburg zöldellő domboldalai, az Bach, a napsütéses második kerület Art Pepper eleganciája... Kapolcson, a Kaláka Versudvarban pedig, aminek egyik házigazdája vagyok, sok más mellett döbbenetes Napra-pillanatokat őrzök kék éggel, habdauerolt felhőkkel, cikázó fecskékkel.

2. Ó, hogyne, Ferenczi Gyurikáék rackazenéje például remek dopping a prózaíráshoz. Szédült ritmusa, eszelős energiája csak úgy dobálja a szavakat. Valami zene szinte mindig szól munka közben, Bach vagy Rokia Traoré, Abigail Washburn vagy Joe Bonamassa, Norah Jones, Zaz vagy Janis Joplin. Azt nem mondanám, hogy mindenevő vagyok, inkább sok mindenből a legjobb falatokat válogatom ki. Elég széles a skála, és jó ez így, mert az ember hangulati palettája is változó, néha nagyon meditatív dolgok kellenek, máskor mélabús Chopin vagy parázs és bolondos Paolo Nutini, ábrándos Antonio Jobim vagy szikár, többszólamú korzikai vallásos folklór. Talán, még ha megsüketülnék is, tovább csörömpölne bennem ez a rengeteg zenei pillanat.

Lackfi János - aki versei, gyerekkönyvei, prózái, műfordításai mellett dalszövegekkel a zenéhez is szorosan kapcsolódik - holnap, június 17-én az óbudai Esernyősben tart kreatív írás-kurzust.

némi Samantha Fox: 

és Lackfi János egyik kedvenc boszorkánya, Joss Stone:  

nyitókép: Raffai Zsófia