Kábé három évtizeddel a kultikus Dalok Közép-Nirvániából után tért vissza Kamondy Ágnes, kamarazenés, de az alternatív hagyomány felől is megközelíthető, míves dalokkal. Ez a kritika először a Recorder magazin 120. számában jelent meg.
Kamondy Ágnes a magyar alternatív színházi és zenei élet egyik – sajnos kevésbé ismert – kulcsfigurája a hetvenes, nyolcvanas évek óta. Dalok Közép-Nirvániából című 1995-ös lemeze a nyolcvanas évek undergroundjának kulcsdalait dolgozta fel míves, klasszikus ízű kamarazenében, lezárva és új közegbe emelve a korszakot.
A 2019-ben bemutatott színházi estre épülő Pest fölött az ég folytatja ennek megközelítését: zongora és/vagy vonósok köré épülő, visszafogott ritmusszekcióval megtámasztott, néha fúvósokat vagy szintit, gitárt behozó dalok, amik az alter. pop felől is megközelíthetők. Némelyik mini jelenet, mások történetet mesélnek, van lendületes popszám, játékos megoldások és intim finomságok. A középpontban Kamondy Ágnes kiművelt, de mindig nagyon kifejező és elvarázsoló éneke; többször Kisfalvi Krisztina és Roszik Hella csatlakozik hozzá.
Önértékén túl remélhetőleg kedvcsinálóként is működhet Kamondy korábbi lemezéhez és Orkesztra Luna nevű egykori zenekarához.
Előadó: Kamondy Ágnes
Cím: Pest fölött az ég
Kiadó: Kőleves
Megjelenés: 2024. október 31.
Műfaj: art pop
Kulcsdal: Uszály
8/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.