Minden, ami érdekes. Húsz éve volt a Heti Hetes aranykora

Visszasírják a Z generációsok a vélelmezett 2004-es monokultúrát, és belecsúsznak a Heti Hetesbe. Ez a cikk először a Recorder magazin 119. számában jelent meg, amiben azt jártuk körbe, hogy mi volt a menő 2004-ben.

Manapság a fiatalok nem csak a Szakács Árpád-i értelemben vett liberális véleménydiktatúra morzsáit, de még a kor liberális közhangulatát is irigylik, értve ezalatt Kern András Matula magazin-színvonalú kurvázós történeteit, de persze az Anettka műsorában bevallottan három-négy fogkefével rendelkező, erdőben szeretkező Grespik Lászlóval csatározó többi Heti Hetes-tagot is. A 2004-es évad egy poszt-Uborka és pre-Beugró aranykor, egy év tele polgári körökkel, eltüsszentett négypártrendszerrel, útelágazódásokkal és öregecskedő feleségekkel, az Ezüsthajó Kft.-vel, és olyan, már a tárgyévben is csökkent relevanciájú hírekkel, mint hogy az MDF-szakadárok megalapítják a Lakitelek munkacsoportot, hát, szegény, szegény Dávid Ibolyánk.

Bár távol álljon az intellektuális humor a műsortól, azért a már és még demokrácián alapuló ezredfordulós Magyarország Annie Ernaux-i ábrázolásában így is jeleskedik, az anekdotázások és a fáradt poénok mellett van itt csekély közszolgálatiság Napkelte- és Szeszélyes évszakok-módra, Zalatnay börtönévei, Zuschlag lemondása, elhúzódó Kulcsár-ügy, Demszky horvát nyaralója, Vikidál ügynökmúltja, és még annyi megkapóan retro, kisstílű és kispályás ügy.

Aki fiatalabb, mint az 1999-ben indult Heti Hetes, szükségszerűen irigyli a magyar politikai váltógazdaságot, amit így csak Verebes nehogymárizmusán keresztül élhet át, nem csoda, hogy eszképista drogként fogyasztják a Z generációsok és kocsmákban puhatolóznak, hogy ki élvezi titokban a “Hajós rosszul van, Bajor elszabadul” című válogatásokat a YouTube-on. Nem tudnak betelni az EU-csatlakozás kritikátlan nyugatbarát szellemiségével, és egy jóléti társadalomra langyosan aspiráló Magyarország gondolatával, arról az eshetőségről nem is beszélve, hogy egy EP-választásba belebukhat egy miniszterelnök, vagy hogy magyar csapatok kivonulthatnak Irakból. Letűnt korok utópiája minden elfogott levél, Wagner-hangverseny és kicsihuszározás.

Rövid távon az sem olyan zavaró, hogy a nagyobb mennyiségű szexizmust csak kicsit ellensúlyozza Farkasházy és Kéri óriási feleség-tisztelete, egyébként is csábítóak a megboldogult Harmadik Magyar Köztárság csökevényei: a valódi népszavazás és a parlamenti vita, szerencsére a műsor ekkorra már meglehetősen kritikus Medgyessyvel, ellenben a humor vízágyúi 2006-on túl is kitartanak Gyurcsány mellett.

Szintén nagy levegővétel kell a Habony-közeli és hihetetlenül kínos Jáksó László elviseléséhez, illetve a kellemetlen Kolláth Györgyhöz, az idegesítő Csapó Gáborhoz és a szereptévesztett Ungvári Tamáshoz, akikkel a távozó Verebes-Havas párost kísérelték meg pótolni, szerencsére az akkor még elvekben bővelkedő Hajós András gyorsan beválik, de ismeretes a későbbi teljes lejtmenet Hajdu Steve-vel.

De a 2004-es évad még az aranykor, érezzük mindannyian, főleg a fülkeforradalom árvái, akiket nem ereszt a műsor. Házibulikon rekreálják a söjtöri pikniket, Hernádi Judit-bakeliteket vásárolnak, Lothar Matthäust kérdezik Szoboszlairól, namedroppolják Tocsik Mártát, Lendvai Ildikót és Wittner Máriát a girlboss-ság jegyében, megveszik a legújabb Hócipőt, bankárkormányoznak és elalvás előtt az IMF-től rettegnek, mindenáron próbálnak meghívókat szerezni a szárszói találkozók in-situ újrajátszásaira. Kétségtelen a Heti Hetes él, az eszképizmus marad, és 2050-ben alighanem a Partizánba vagy a Borízű hangba fognak menekülni a letűnt korok szép szelídségéért a fiatalok.

Bertók Flóra