Így hallgattok ti – Magyar írók a zenéről: Győrffy Ákos

A 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál után, az 5. Margó Irodalmi Fesztivál és a 86. Ünnepi Könyvhét előtt vagyunk, a legjobb alkalom, hogy megkérdezzünk közel harmincat kedvenc íróink, költőink közül életük meghatározó zenei élményéről és arról, hogy tudnak-e írás közben zenét hallgatni. A 32. Recorder magazin monumentális Irodalom és zene összeállításából Esterházy Péter és Barnás Ferenc után a horhos és a Bajdázó révén hozzánk zenészként is közelálló Győrffy Ákos válasza olvasható.

Ezekre a kérdésekre vártunk választ összeállításunkban:

1. Mi a meghatározó vagy kedvenc popzenei lemeze, zenei élménye, jelentős, netán sorsfordító koncertélménye?
2. Szokott-e írás közben zenét hallgatni, segíti-e a zene az írásra való koncentrálást, és ha igen, milyen zene?

Győrffy Ákos

1. Meghatározó, „sorsfordító” zenei élményeim jobbára a 90-es évek elejére estek, valamiért akkoriban voltam jobban kihegyezve az ilyesmire. Nem mintha később nem hallgattam volna zenét. Hallgattam és hallgatok, sőt. Bár mostanában kevesebbet. Tehát a 90-es évek eleje, gimnazista vagyok, nem szeretem az iskolát, utálom, messzire vezetne, hogy miért. Alkatilag erős hajlam a melankóliára, „szélsőségesen introvertált személyiség”, ahogy kicsivel később egy kórházi zárójelentésben állt. Mi következik ebből. Mi más következhetne, mint a Loveless a My Bloody Valentine-tól. Azt a pillanatot tényleg minden irónia nélkül nevezhetem katarzisnak, amikor először hallottam őket az MTV Europe valamelyik késő esti műsorában. Halálosan eltalált. Biztosan nem túlzok, ha azt mondom, hogy több százszor hallgattam végig azt a lemezt. Aztán két éve hallottam őket élőben, amikor Budapesten játszottak. Majdnem úgy éreztem magam, mint tizenhét éves koromban. Szerencsére csak majdnem. Rossz lett volna ismét tizenhét évesnek lenni.

2. Csak éjszaka hallgatok zenét írás közben, mivel főleg éjszaka írok. És akkor is fejhallgatóval, hogy fel ne ébredjenek az enyéim. Írás közben csak ambient jöhet szóba. Tapasztalataim szerint az egyik legideálisabb „írós” zene Brian Eno Thursday Afternoon című lemeze. Talán ezt hallgattam a legtöbbet írás közben. De ott van még a tarsolyban Simon Bainton Visiting Tides című nagyszerű lemeze, vagy a Stars Of The Lidtől szinte bármi. És hát – kövezzenek meg érte – szoktam olykor horhost is hallgatni, mert nagyon érdekel, hogy különféle lelkiállapotokban hogyan hat rám a saját zenénk. Általában jól.

Győrffy Ákos - akinek legutóbb prózakötete jelent meg Haza címmel - a horhossal június 6-án, szombaton 23:30-kor lép fel a PIM Vörös termében az Antennis / A figyelem útjai című koncerttel, vetítéssel: további részletek (Facebook-eseményoldal).

és akkor a Loveless teljes egészében: 

valamint Brian Eno "írós zenéje": 

nyitókép: Gábor Béla