Így hallgattok ti – Magyar írók a zenéről: Kiss Tibor Noé

A 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál után, az 5. Margó Irodalmi Fesztivál és a 86. Ünnepi Könyvhét előtt vagyunk, a legjobb alkalom, hogy megkérdezzünk közel harmincat kedvenc íróink, költőink közül életük meghatározó zenei élményéről és arról, hogy tudnak-e írás közben zenét hallgatni. A 32. Recorder magazin monumentális Irodalom és zene összeállításából Esterházy Péter, Barnás Ferenc, Győrffy Ákos és Mán-Várhegyi Réka után Kiss Tibor Noé válasza olvasható.

Ezekre a kérdésekre vártunk választ összeállításunkban:

1. Mi a meghatározó vagy kedvenc popzenei lemeze, zenei élménye, jelentős, netán sorsfordító koncertélménye?
2. Szokott-e írás közben zenét hallgatni, segíti-e a zene az írásra való koncentrálást, és ha igen, milyen zene?

Kiss Tibor Noé

1. Minden korszakban más. Kamaszként a Soundgarden Badmotorfinger című lemeze, illetve a Faith No More korai albumai tágították ki a zenei világomat, amelyet addig a klasszikus heavy metál jelentett. Később is akadtak olyan lemezek, amelyeket máig fontosnak tartok, s ezekre is jellemző volt, hogy számomra addig ismeretlen hangzásokat mutattak meg. Szerettem a korai Godflesh-t, különösen a Pure című albumot, később pedig a Neurosis volt rám nagy hatással, a Through Silver In Bloodot korszakalkotónak tartom. Aztán ott a Substrata a Biosphere-től: ambient-alapmű. Mondanám, hogy választok a könnyedebb műfajokból is, de a Cocteau Twins (Garlands), a Massive Attack (100th Window) vagy a Ladytron (Velocifero) sem éppen gumipop. A Crystal Castles-ről nem is beszélve, kár, hogy föloszlottak. Koncertélmény: az Explosions In The Sky, a Mono és a Cult Of Luna az A38-on.

2. Írás közben minden olyan zene zavar, amelyben énekelnek. Kivéve a posztmetált, az üvöltés nem akadályoz a koncentrációban. Idegesítenek a „technikás” zenék is, a túl sok hangszer, a bonyolult ritmusképletek. A The Mars Voltát például kedvelem, de írás közben tíz másodpercig sem tudnám elviselni. Marad az ambient. Rosszabb napokon a dark ambient. Tim Hecker, William Basinski, Thomas Köner, nagyjából ez a szentháromságom. Ugyanakkor a legtöbbször biztosan a Fields Of The Nephilim Elizium című albumának utolsó két számát (Wail Of Sumer, And There Will Your Heart Be Also) hallgattam meg életem során. Kész csoda ez a két, egybefüggő szerzemény.

Kiss Tibor Noé - akinek legutóbbi regénye Aludnod kellene címmel tavaly jelent meg - június 4-én, csütörtökön az Irodalom éjszakája programsorozatban szerepel majd a Margó Irodalmi Fesztiválon, a L'Office-ban 20:00-tól a Tíz igaz történet (Amnesty Inetrnational) című felolvasáson (Facebook-eseményoldal).

a Godflesh-féle Pure teljes egészében: 

a Fields Of The Nephilim Elizium albumának záródalai: 

fotó: Horn Tamás