Így hallgattok ti – Magyar írók a zenéről: Dragomán György

A 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál után vagyunk és éppen zajlik az 5. Margó Irodalmi Fesztivál és a 86. Ünnepi Könyvhét, a legjobb alkalom, hogy megkérdezzünk közel harmincat kedvenc íróink, költőink közül életük meghatározó zenei élményéről és arról, hogy tudnak-e írás közben zenét hallgatni. A 32. Recorder magazin monumentális Irodalom és zene összeállításából Esterházy Péter, Barnás Ferenc, Győrffy Ákos, Mán-Várhegyi Réka, Kiss Tibor Noé, Kemény Zsófi és Sirokai Mátyás, Tóth Kinga, Kemény Lili, Totth Benedek, Kiss Noémi, Babiczky Tibor és Péterfy Gergely után Dragomán György válasza olvasható.

Ezekre a kérdésekre vártunk választ összeállításunkban:

1. Mi a meghatározó vagy kedvenc popzenei lemeze, zenei élménye, jelentős, netán sorsfordító koncertélménye?
2. Szokott-e írás közben zenét hallgatni, segíti-e a zene az írásra való koncentrálást, és ha igen, milyen zene?

Dragomán György

1. Iron Maiden: Seventh Son Of A Seventh Son. 88-ban jelent meg, pont amikor Szombathelyre kerültem Erdélyből. Évekig szinte csak ezt hallgattam (a Metallica Masterével felváltva) nagyon bírtam, hogy konceptalbum, minden benne volt nekem abban a lemezben. Szerettem a szövegeket, Dickinson áriázó éneklését, a hosszan galoppoló gitárokat, a romantikus o-o-ozást, egyszerűn hibátlannak tartottam az egészet. A későbbi felségemnek is azzal udvaroltam, hogy hallás után fordítottam neki a szövegeket. (Később aztán bevallottam neki, hogy előtte azért elolvastam az angol eredetit.) Azóta is nagyon szeretem, még mindig sokszor előveszem, tavaly egy Maiden-koncertjegy volt a feleségem szülinapi ajándéka is, és eljátszották majdnem az egész lemezt, nagy boldogság volt.

2. Mindig zenét hallgatok, sokszor loopolok rövid, néha csak félperces részeket és napokig-hetekig használom zajfüggönynek. Megnéztem, az utóbbi időben ezek azok a zenék, amiket a leggyakrabban használok erre: Bruce Springsteen: Atlantic City, Johnny Cash: The Mercy Seat, Lhasa: Da cara a la Pared, Forest Sword: Hoylake Mist, Raku (feat. Dragonu & DJ Hefe): Reale, Zoë Keating: Escape Artist, Thy Catafalque: Holdkamp (36:00-tól)), Thievery Corporation: False Flag Dub, Manu Chao: La Primavera, Monetverdi: Tornate o cari baci (Villazon), Burial: Untrue, Damian Marley: Confrontation, Camaron: Como el agua, Ahab: Old Thunder – tényleg nagyon hosszan tudnám még folytatni, van itt minden, doomtól, barokk zenén át a dubstepig. Azt hiszem, arra kell a zene, hogy hangulatba hozzon és rápörgesse a ritmusra az agyam, amikor igazán dolgozom, szinte nem is hallom már, de azért ott kell lennie a fülemben.

Dragomán György - akinek Máglya című legutóbbi regénye tavaly ősszel jelent meg és aki jelenleg egy olyan novellásköteten dolgozik, amiben a zene az összekötő kapocs - június 6-án, szombaton szerepel a Margó Irodalmi Fesztiválon a PIM Dísztermében, ahol Winkler Nóra kérdezi és Hó Márton zenéje kíséri a Cry Me A River: Dragomán György zenenovellái című műsorban, Facebook-eseményoldal

és az író életére nagy hatást gyakorló Maiden-lemez: 

fotó: Dragomán György