Így hallgattok ti – Magyar írók a zenéről: Poós Zoltán

A 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál után vagyunk és éppen véget ért az 5. Margó Irodalmi Fesztivál és a 86. Ünnepi Könyvhét is, a legjobb alkalom, hogy megkérdezzünk közel harmincat kedvenc íróink, költőink közül életük meghatározó zenei élményéről és arról, hogy tudnak-e írás közben zenét hallgatni. A 32. Recorder magazin monumentális Irodalom és zene összeállításából Esterházy Péter, Barnás Ferenc, Győrffy Ákos, Mán-Várhegyi Réka, Kiss Tibor Noé, Kemény Zsófi, Sirokai Mátyás, Tóth Kinga, Kemény Lili, Totth Benedek, Kiss Noémi, Babiczky Tibor, Péterfy Gergely, Dragomán György, Szvoren Edina, Tóth Krisztina, Térey János, Darvasi László, Grecsó Krisztián és Hartay Csaba után Poós Zoltán válasza olvasható.

Ezekre a kérdésekre vártunk választ összeállításunkban:

1. Mi a meghatározó vagy kedvenc popzenei lemeze, zenei élménye, jelentős, netán sorsfordító koncertélménye?
2. Szokott-e írás közben zenét hallgatni, segíti-e a zene az írásra való koncentrálást, és ha igen, milyen zene?

Poós Zoltán

1. A legmeghatározóbb zenei élményem a Joy Division volt, amikor 1988 tavaszán átmásoltam a Still című lemezüket, majd megkaptam még ugyanabban az évben lengyel nyomású bakeliten az Unknown Pleasurest és a Closert. A Felkészülés kedvenc mondatomra című, 2000-ben megjelent regényemben a Love Will Tear Us Apart című dal fordítását is elkészíti a főszereplő, de az Idomított terület című 1995-ös verseskönyvemben található egy ciklus és egy vers is Ismeretlen örömök címmel. (Őszintén szólva, a nyolcvanas évek végén nem gondoltam volna, hogy egyszer még az Unknown Pleasures pulzármotívuma tornacipők talpán köszön majd vissza.) Hasonlóan fontos volt a Cocteau Twins Treasure című lemeze is, de a Sisters Of Mercy First And Last And Always című albumát is a mai napig nagy becsben tartom, ahogy az Ultravox, a Bauhaus, a Beatles, a The Cure, a Depeche Mode, a Portishead és az Arcade Fire albumait is.
Kamaszkorom legnagyobb koncertélményei: 1982. szeptember 4. Mezőkovácsháza, P. Box. Ekkor 12 éves voltam, Battonyáról átgyalogoltam a 16 kilométerre lévő szomszéd településre, egy hatalmas kukoricatáblán keresztül. Elszöktem otthonról. Abban az időben szó szerint a mindent jelentette számomra a rock and roll, ugrottam le mozgó vonatról, egy-egy koncert után aludtam állomásokon, parkokban (egyszer még az újszegedi híd alatt is), és persze Pestre is rendszeresen jöttem fel bulikra. Ezek közül talán a legemlékezetesebb az 1986. áprilisi Európa Kiadó-koncert volt a Körcsarnokban. Felejthetetlen volt a Depeche Mode is a BS-ben, 1988 márciusában, illetve a Total ’88 punk fesztivál a Fekete Lyukban, 1988 őszén. 
Felnőtt korom legemlékezetesebb koncertjei: Primal Scream Prága, 1994, Rolling Stones, 1995 Népstadion, Faith No More 1995-ben, Münchenben, Coldplay 2002-ben szintén Münchenben, Paul McCartney 2003-ban az Arénában, R.E.M. 2008-ban, a Szigeten, Peter Hook Joy Divisiont idéző koncertje 2013-ban az A38 hajón. Stb..

2. Írás (és olvasás) közben is hallgatok zenét, ha tehetem, megadom a módját, vinylt teszek fel, akár iszom egy pohár bort is, megadom a tiszteletet az írásnak és az olvasásnak. Ha írok, sokszor hallgatok klasszikus zenét, vagy Sigur Róst, Portisheadet stb., de amikor híreket olvasok a neten, már sokkal lazább lemezeket is meghallgatok.

Poós Zoltán - aki verseskötetei, regényei, esszéi mellett Táskarádió - 50 év, ötven sláger címmel zenei témájú könyvet is írt, valamint zenei újságíróként is tevékenykedik - a Nullahategy.hu budapesti élet- és stílusmagazin főszerkesztője.

a Joy Division és az 1980-as Closer: 

nyitókép: Szellő Margit