Lemez gyorstár - 44. hét

Ezen a héten tíz lemezt vetettünk alá gyors vizsgálatnak: fény derül napjaink egyik legrejtélyesebb pszichedelikus-pop zenekarának titkára, kiderül, mennyire lesz jó a francia érzelmes elektronika, ha áthatja Berlin, ajánlunk baljós kanadai gitárdalokat és balos amerikai rockos-funkos hiphopot, 4869-szer hallott garázsrockot, sötétben ijesztő darkwave-et, forró mixben egymással kavaró gay diszkót és house-t és egy mixtape-et az év legfelkavaróbb vallomásával, plusz Macy Gray Stevie Wonder-album feldolgozását és Neil Young idei második - ráadásul dupla - sorlemezét.

Black Moth Super Rainbow: Cobra Juicy

Kiadó: Rad Cult

Megjelenés: 2012. október 22.

Stílus: psych-pop

Kulcsdal: Windshield Smasher

A pittsburghi Black Moth Super Rainbow napjaink egyik legrejtélyesebb zenekara, ez a titulus pedig jókora elismerés egy olyan korban, amikor pillanatok alatt megtudhatunk bárkiről bármit. A Tobacco néven szólóban is kultikus előadónak számító Thomas Fec vezette formáció 2003 óta készíti összetéveszthetetlen hangulatú, időtlen kiadványait, melyeken analóg szintetizátorok éteri bugyborékolása kíséri a gyermekdalként fülbemászó, vokóderrel elidegenített énekdallamokat. A 2009-ben megjelent, rendes stúdióban rögzített Eating Us éppen ezt a törékeny varázslatot bolygatta meg, így a szokottnál laposabb anyag lett a végeredmény. A Kickstarter segítségével a rajongók által finanszírozott folytatás viszont úgy folytatja a tradicionális popzenei keretekhez való idomulást, hogy egyúttal vissza is tér a korábbi anyagok izgalmasabb, egyszerre csodálatosan szép és végtelenül nyugtalanító világához, ahol torzított gitárok szaggatott hangmintái, savas hiphop-alapok, hallucinogén folkdallamok és túlvilági énektémák váltogatják egymást. A Cobra Juicy tökéletes választás azoknak is, akik csak most kezdenek ismerkedni a BMSR különös munkásságával.

9/10

Szabó Benedek

Mac DeMarco: 2

Kiadó: Captured Tracks

Megjelenés: 2012. október 22.

Stílus: indie pop, dalszerző-előadó

Kulcsdal: Freaking Out The Neighborhood

Első hallgatásra a fiatal kanadai énekes-dalszerző idei második kiadványa (az első a Rock And Roll Night Club című EP volt) egy kellemes, de nem túl izgalmas poplemez, pont olyan, amilyet egy deklaráltan énekes-dalszerzőtől várunk: levegős hangszerelés, személyes témák, kertvárosi hangulatok. Ha becsukjuk a szemünket, biztosan szigetországi elődadónak gondoljuk DeMarcót, annyira jellegzetesen brit az egész produkció. Második-harmadik alkalommal viszont feltűnik, hogy ez az ártalmatlan kis poplemez talán nem is annyira ártalmatlan: a rövidke dalok keserédes akkordjai mögött az elejétől a végéig ott van valami megfoghatatlanul baljós háttérzaj, valahogy semmi nincs a helyén, a hanyagul odavetett gitártémák gyakran megbicsaklanak, a disszonancia szép lassan átveszi az uralmat, a nikotintapaszról és lányokról éneklő srác pedig hirtelen sokkal félelmetesebbnek tűnik. Mac DeMarco olyan előadó, akire érdemes figyelni.

8/10

Szabó Benedek

Angel Haze: Classick

Kiadó: saját kiadás

Megjelenés: 2012. október 25.

Stílus: hiphop, r&b

Kulcsdal: Cleaning Out My Closet

Az év legmellbevágóbb lelki nagytakarítását az indián felmenőkkel bíró 21 éves michigani rapper-énekescsaj, Angel Haze (Raee'n Wahya) végezte el legfrissebb, sorrendben negyedik mixtape-jén: Eminem Cleaning Out My Closet című számának zenei alapjára beszéli ki magából élete legszörnyűbb feldolgozandó traumáját, hogy kisgyermekként sorozatosan megerőszakolták. Hátborzongató, sőt, katartikus élmény hallgatni; a téma önmagában is súlyos, de igazán attól taglóz le, hogy Haze nem dramatizál, hanem a kendőzetlen valójában - és keserű indulattal - idézi fel a történteket, illetve tárja elénk az abból fakadó pszichés-szexuális zavarait. A mixtape - vagy ez esetben inkább feldolgozás-EP -előző öt száma pedig nemcsak előkészíti a terepet a záró csúcsponthoz, de nem kevésbé meggyőzően bizonyítja Haze kivételes előadói-szövegírói erejét, tehetségét (aminek ékes példája előző mixtape-jének önhájpolós klipdala, a trapes Werkin Girls, ami ott van 2012 legjobb női hiphop számai között). Eminemé mellett Lupe Fiasco, Missy Elliott, Jay-Z, Erykah Badu és Lauryn Hill egy-egy dalát szövegezi át (a nők lealacsonyításának okait éppúgy boncolgatja, mint saját szerelemtől való félelmeit, miközben egy másik számban pont a szerelmes nő szól belőle) - utóbbi bevallottan az egyik legnagyobb példaképe, és ha így halad, könnyen betöltheti az utána támadt űrt.
A teljes mixtape letölthető ingyen erről az oldalról.

8/10

Forrai Krisztián

ANGEL HAZE KOMPLEMENTERE AZ UGYANCSAK AMERIKAI RAPPERCSAJ AZEALIA BANKS - HA MÉG NEM ISMERNÉD, KATTINTS IDE!

Hercules And Love Affair: DJ-Kicks

Kiadó: !K7

Megjelenés: 2012. október 26.

Stílus: klasszikus house

Kulcsdal: Hercules and Love Affair: Release Me

A Hercules and Love Affair nem csak szimplán hidat vert az underground amerikai house, a gay diszkó és a pop világa közé, de ezt olyan felszabadítóan tette és teszi, mint senki más: a tavalyi Balaton Soundon a forróságnál is forróbbak voltak, örömmágnesként tapasztva vigyort az arcokra, hálátlan délutáni időpont ide vagy oda. Az alapító Andy Butler a DJ-Kicks kedvéért most a nagyszínpadokról visszabukott a New York-i éjszakába, és gondolkodás nélkül felnyitotta a 90-es évek elejének-közepének ’house’ feliratú szelencéjét, amiért egyébként is rajong: sodró gépi ütősök, kitartott női énekek, kolompolás analóg savcseppekbe mártva, Chicago és NYC között félúton összeérnek az izzadó vállak. Aki akkor kimaradt, az most ne maradjon le, mert ez a mix megalkuvások nélkül mesél egy műfaj kivirágzásáról.

8/10

Unger András

A !K7 KIADÓ ÍGY ÜNNEPELTE "KEREK" 27. SZÜLETÉSNAPJÁT!

The Coup: Sorry To Bother You

Kiadó: ANTI- / Epitaph

Megjelenés: 2012. október 29.

Stílus: hiphop, funk-rock

Kulcsdal: My Murder, My Love

A kaliforniai The Coup a kilencvenes évek eleje óta küldi a világba (oké, elsősorban Amerikának) balos hiphopját, de alighanem mindenkinek az jut róluk elsőként eszébe, hogy 9/11 előtt néhány hónappal egy World Trade Center felrobbantását ábrázoló képet tettek negyedik albumuk, a Party Music címlapjára (amit persze kiadói nyomásra lecseréltek, bár ezt nem szerették volna). A hat évvel ezelőtti legutóbbi album, a Pick A Bigger Weapon elővetítette az új lemez funk-rockos irányváltását, a választások előtt egy héttel kijövő Sorry To Bother You azonban már az élő hiphopon is túlmutat. Leegyszerűsítve: egyfajta OutKast-os lüktetésű rockos élő funk-hiphop uralkodik, sok más mellett az amerikai iskolarendszer csődjéről (lásd a Drót című tévésorozatot) szóló szövegekkel, ami egy ideig kicsit izgalmas és elég szórakoztató, ám a végeredmény mégsem ér fel az előző album magas színvonalához.

7/10

Dömötör Endre

ITT MINDENT ÖSSZESZEDTÜNK, AMIT A COUP ÉS 9/11 VONATKOZÁSÁBAN TUDNI ÉRDEMES.

The Soft Moon: Zeros

Kiadó: Captured Tracks

Megjelenés: 2012. október 29.

Stílus: darkwave, neo-posztpunk

Kulcsdal: Zeros

Ti is szoktatok alváshoz zenét betenni? Ha igen, hát ne az új Soft Moon lemezt tegyétek be, mert tuti olyasmit fogtok álmodni, hogy egy sötét, elhagyatott kísértetházban szaladtok felfelé a nyikorgó, végeláthatatlan lépcsőn, miközben félelmetes démonok ütemesen, kalapáccsal verik szét mögöttetek a lépcsőfokokat, majd a fejeteket. Mindennapi hallgatásra azonban meleg szívvel ajánlom a Soft Moon név mögött megbújó Luis Vasquez második albumát, melyhez már zenekart is verbuvált maga köré. A Zeros a 2010-es, debütáló lemeznél sötétebb lett, de a jól bevált tematikán vajmi keveset változtatott, lüktető, motorikus alapokra helyezett poszt-punk, elfojtott, sikolyszerű vokálbetétekkel, nihilista szintitémákkal, ipari zajokkal, de akár még táncolni is lehet rá, higgyétek el, kipróbáltam!

8/10

Elekes Roland

Macy Gray: Talking Book

Kiadó: Island / Universal

Megjelenés: 2012. október 29.

Stílus: soul, neosoul

Kulcsdal: Maybe Your Baby, Superstition

Egy neosoul énekesnő kifejezi tiszteletét Stevie Wonder iránt? Megvolt már: Indie.Arie korai lemezei sokszor egy-az-egyben tiszteletadásnak hatottak (és akkor ott volt még a Wonderful című dala a „Stevie Wonderful” refrénnel). Macy Gray persze ennél most jóval tovább ment, elejétől a végéig, az eredeti sorrendet megtartva feldolgozta Wonder 1972-es (ennél fogva most 40 éves), igazi áttörést meghozó gigaklasszikus lemezét, a Talking Bookot. Gray amúgy is feldolgozós hangulatban van hűvös fogadtatású legutóbbi szólólemeze óta, idén tavasszal már kiadott egy Covered című anyagot, melyen az Arcade Fire-től a Radioheaden át a Yeah Yeah Yeahs-ig egy sor meglepő átértelmezést mutatott be. A Talking Book anyagával szinte lehetetlen hibázni, pláne egy ilyen hanggal, amilyen Graynek van, és mivel a hangszereléseket is többnyire ötletesen ültették át, nem lett teljesen tét nélküli a lemez, sokkal inkább érdemleges hallgatnivaló.

7/10

Dömötör Endre

Allah-Las: Allah-Las

Kiadó: Innovative Leisure

Megjelenés: 2012. október 29. (USÁ-ban: szeptember 18.)

Stílus: 60s garage, psych pop

Kulcsdal: Catamaran

Azt hiszem, jelen esetben nyugodt szívvel eltekinthetünk attól, hogy mennyi eredetiség van ezen a lemezen (egy szemernyi sincs!), hogy hányszor hallottunk már ehhez hasonlót (egészen pontosan 4869-szer!), attól meg pláne, hogy régen minden jobb volt (még szép!). Szóval jöjjön a lényeg meg egy romantikus kerettörténet: három Los Angeles-i lemezboltos srác (az Amoebából, ezt a Recorder olvasói is ismerhetik) zenekart alapít és elkezd dalokat írni, azokból a stílusokból merítve, amiket a legjobban szeret - 60s psych pop, garázs rock, a Nuggets válogatásokról megismert hangulatokból csipegetve, szóval csak néhány jó gitárriff; hanyagul odakent, de kellően fülbemászó vokálok, koszos-poros hangzás. Eredetiség? Hát az nincs benne! Hányszor hallottunk már ilyet? 4869-szer! Régen minden jobb volt?! Még szép!

7/10

Soós Csaba

AZ ALLAH-LAS-T ÖSSZEHOZÓ AMOEBA LEMEZBOLT VIDEÓSOROZATA SZTÁROK BEVÁSÁRLÓKOSARÁBAN SZOKOTT KÍVÁNCSISKODNI, ITT ÖSSZESZEDTÜK A LEGJOBB RÉSZEKET.

Neil Young & Crazy Horse: Psychedelic Pill

Kiadó: Reprise / Warner / Magneoton

Megjelenés: 2012. október 29.

Stílus: rock, pszichedelikus rock

Kulcsdal: Ramada Inn

Neil Young is csatlakozott az idei trendhez, és egy éven belül két albummal örvendeztette meg rajongóit. A Psychedelic Pill ráadásul karrierjének első dupla stúdiólemeze, 87 perces játékidejével egyben a leghosszabb is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mindössze kilenc felvételen oszlik szét a szűk másfél óra, már tudhatjuk, maratoni Young-eposzokat kapunk és ennek a Young-hívők végtelenül szoktak örülni. Miként annak is, ha a kanadai dalszerző a Crazy Horse kíséretével készíti az anyagot, és az év eleji Americana című átdolgozáslemez után ez idén másodszor is előfordult (azelőtt utoljára az 1996-os Broken Arrow-n, hiszen a szintén Crazy Horse-os 2003-as Greendale-en csak a ritmusszekció kísérte Youngot). Az öntörvényű zseni majdnem 45 éve adja ki albumait és nyoma sincs megfáradásnak, dalainak életereje még ma is bárkinek példaként szolgálhat. Hallhatóan dzsemmelésekből született a nyolc szerzemény többsége (a címadó kétféle keverésben is szerepel, de a phaseres effektezésűt akár le is hagyhatták volna) és néha a több évtizedes rutin is felülkerekedik, de amikor minden összeáll, akkor mágikus percekig hullámozhatunk, szarrá torzított gitárok dobálásában. A majd’ 28 perces Driftin’ Back szerepel fő helyen, a szokásosnál is személyesebb szövegezése megadja a lemez visszaemlékezős tematikáját (a hossz persze önmagában kevés lenne, a Swans idei, szintén dupla albumán szerepel 32 perces dal is). E négy zenész között olyan kémia működik, amivel semmi értelme kísérletezni, robbanásveszélyes az első perctől kezdve.

8/10

Dömötör Endre

Rone: Tohu Bohu

Kiadó: InFiné

Megjelenés: 2012. november 5.

Stílus: emocionális elektronika

Kulcsdal: Parade

A harmincas évei elején járó - a filmes szakmából az elektronikuszene-kreálásba fejest ugró, a nagyközönség számára a francia techno-kiválóság Agoria 2007-es mixén debütáló, zenéit 2008-tól a kényes ízlésű párizsi InFiné-nél megjelentető - Rone (Erwan Castex) amilyen gyerekképű, második albuma legalább annyira gyermekien felszabadult lett. A 2009-es debütáló nagylemezt (Spanish Breakfast) követő, választott otthona, Berlin laza, stress frei atmoszférájának hatása alatt született Tohu Bohu számait áthatja az eksztatikus lelkesedés, mint amikor egy gyerek hosszú négy fal közé zártság után végre kimehet a szabadba játszani. Felemelő, ellenállhatatlanul fülbe kúszó érzelmes-álmodozós dallamok, plusz finoman tört IDM- és hipnotikus techno-ritmusok (és egy váratlan popos fordulat, ráadásul az Antipop Consortium avantgárd-hiphop kollektívából High Priest közreműködésével) receptjére épül a zene, ami annyira elbűvölő, hogy az még éppen nem sok. Reklámzenének pedig igazi aranybánya - de ez most bók.

7/10

Forrai Krisztián