Itt mindig dráma van. Kolibri: Nagyon jó, nagyon rossz, nagyon jó (lemezkritika)

Bár Kolibri interjúnkban azt mondta, hogy nem kíséri mindenhová esőfelhő, az indiefolkot elektronikával keverő első albumán pár sor elég ahhoz, hogy a kedves szavaktól eljussunk a gleccerkoporsóig. Ez a kritika először a Recorder magazin 100. számában jelent meg.

Itt mindig dráma van. A nyitó dalnak néhány sor elég ahhoz, hogy megtegye a „csilingelő kedves szavak” és a „gleccserkoporsó” közti távolságot. Még egy kismadár megmentéséből is csak vér és könny fakad: ha későn érsz haza, „ott fog meghalni előtted” (Ablak alatt).

Ez nyilván ingoványos talaj; Kolibri megoldása az, hogy az énekes-dalszerző világot a kortárs pop sajátos érzékenységével, a csúszkáló, elcsukló énekléssel oltja be, amitől hitelesen őszintének, átéltnek hat a dráma.

Már éppen így is sok lenne, amikor a Félősben megjön az önreflexió (talán némi önirónia is): a lírai én ráébred arra, hogy a félelme öngerjesztő, mert csak az „aggodalom redőny” mögött érzi magát biztonságban. Ezután kivilágosodik a lemez, és a végén a szintézis is megjön: „Szeretek szerelmes lenni akkor is, amikor ennyire fáj.”

Erős ív, amit megtámaszt a zene is, ahogy az akusztikus hangszerek és az elektronika váltogatásától a klasszikusabb dalos világba érkezik. Kár, hogy ezzel párhuzamosan az izgalmassága, eredetisége csökken.

Előadó: Kolibri

Cím: Nagyon jó, nagyon rossz, nagyon jó

Kiadó: Banana Records

Megjelenés: 2023. január 6.

Műfaj: elektro-énekes-dalszerző

Kulcsdal: Ablak alatt

7/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.