Az iparművész szomorúsága. Adrianne Lenker

Az amerikai indie folk előadó hiperfókusza, analóg technológia iránti elkötelezettsége és szabadság utáni vágya ellenállhatatlan elegyet alkot. Ez az írás először a Recorder magazin 120. számában jelent meg.

Adrianne Lenker szeret magára egyfajta iparművészként tekinteni – a japán kézműves hagyományban a sokunin (職人) napról napra alázattal és perfekcionizmussal veti alá magát és művészetét az elérhetetlen ideál megközelítésére tett kísérletnek. Napról napra szárnyalja túl magát, mindig egy kicsit jobban és pontosabban és elhivatottabban dolgozva. Ez a munkamorál a transzcendencia felé törekszik: nem csak a saját képességeinek a meghaladására, de végsősoron az emberi természetére is, paradox módon tudva, hogy ez utóbbi nem, vagy csak villanásszerű pillanatokra lehetséges. 

Különös, hogy mindez az indie, folk és country határmezsgyéjén történik, ahonnan az elmúlt években a mainstream pop szuperszónikus csillagai és feltörekvő művészei is sokat merítettek, merítenek: többek között Taylor Swift, Beyoncé, Post Malone, Sabrina Carpenter fordultak a folk trópusaihoz, hogy autenticitást, önéletrajzi ihletettséget, elmélyülést kölcsönözzenek a zenéjüknek vagy éppen társadalmi látleletet szolgáltassanak. A tükörfényesre producelt lemezek közül azonban Lenker szólóprojektje kirí, és ennek csak egyik oka az a bizonyos AAA SPARS-kód.

Lenker világlátásának ugyanis egyik sarokköve a digitális technológiák szigorú korlátozása és az analógba vetett mély hit. Ezért Bright Future című albumát is kizárólag analóg eszközökkel rögzítették (hogy aztán a hallgatóság nem túl elegáns és reflektált módon egyszerűen Spotify-on nyomjon rá egy nagy virtuális lejátszás gombot). A Bright Future dalainak ezért a szövegek és a megénekelt tematikák melankóliája mellett van egy különös, ellentmondásos regisztere: ahogyan az élő, a pillanatszerű egy végleges, örök formát nyer. Adrianne Lenkerrel örökké visszatérhetünk pillanatokba, neszekbe, egy a világtól távoli akusztikus burokba, emlékek lenyomataiba. Az egyenetlenségek, akárcsak a santung selyem esetében, szerves részei a textúrának, az anyag szépségének.

De az örökkévalóság egyben illékony és pillanatszerű is, ennek bizonyítéka a Lenker zenekara, a Big Thief Vampire Empire című sikerdarabjának a feldolgozása is, ami a Bright Future gyújtópontjában különösen mániás energiával teli formát nyer. A lemez többi darabja a pusztító szomorúság, az életrajzi kulcsmomentumok újraélésének mágiája és a klímakatasztrófa témáit dolgozzák fel. Lenker nyelvi varázslatai (Evol) ősi oldás és kötés rítusokat idéznek meg, hogy a végtelenségig lecsupaszított és egyértelmű refrénekben oldódjanak fel. 

A feloldódás kulcsfontosságú: a szerző a Bright Future egészét az elmúlás vizsgálatára fűzi fel, egyszerre tartva a végtelen érzelmi közelséget és az elengedés távolságát a szövegekben és az előadásmódban egyaránt. Legyen szó természeti kincsekről (Free Treasure) vagy szívszorító emlékekről (Real House), szinte minden az elmúlás egyszerű keretébe foglalható, talán még az égbolton, mint arcon könnyként fénylő csillagok is.

Selmeczi Nóra