„Mintha egy roncsországban élnénk” – Lovasi András-interjú

Március elején Szeles címmel megjelent a Kiscsillag negyedik albuma (a zenekar Soundcloud-oldalán és cikkünkben is végighallgatható), az első, aminek az anyagát a Kispál és a Borz feloszlása után írták. Lovasi András közben dolgozik egy szólólemezen is, amelyről több dal átkerült a friss zenekari repertoárba, az eddigi legváltozatosabb, legbátrabb hangszerelésű Kiscsillag-albumra, mely hamarosan vinylen is kijön.

- Az előző két Kiscsillag-lemez (a 2009-es Örökre szívembe zártalak és a 2011-es Néniket a bácsiknak!) viszonylag gyors egymásutánban érkezett, de azóta mintha minden egyéb zenei szereplésedet (Csík Zenekar, Budapest Bár, egyéb munkák) visszább fogtad volna. Tudatos mindez?

- Abszolút tudatos döntés volt, hogy a többi projektet visszább fogtam. Elkezdtem magamnak szabadidőt létrehozni. Az utolsó pár évem az tényleg úgy nézett ki, hogy a sok fellépés miatt annyi mindent tartottam a tűzben, hogy mindez már a saját dolgaim rovására ment. Úgy gondoltam, hogy most itt az ideje, hogy a Kispál lecsengése után újra a saját dolgaimmal foglalkozzam és eközben jött az, hogy milyen lett a harmadik Kiscsillag-lemez.

- Milyen lett szerinted?

- Mint amikor egy zenekar elkezdi komolyan venni a sajtóanyagot, amit különben mi írtunk magunkról. Mintha mi lettünk volna a saját magunk producerei, csináltunk egy vicceskedő, ikergitáros rocklemezt. Megírni és játszani ezeket a dalokat tök jó móka volt, de azt gondoltam, hogy ezután viszont inkább csinálok egy szólólemezt. Elkezdtem dalokat írni ahhoz és közben hullámokban írtuk a Kiscsillag-dalokat is.

- Hogyan lett végül mégis előbb Kiscsillag-lemez, mint szóló?

- A Kiscsillaggal negyed-, félévente csináltunk egy demózást, hogy lássuk, most hol tartunk, de ezek még csak nagyon szellős vázlatok voltak, aztán tavaly májusban próbáltunk először rendes dalokat létrehozni ezekből a demókból. Ez a munka aztán egy kicsit megakadt, végül szeptemberben fejeztük be a lemez tényleges demóját. Ekkor kapcsolódott be a munkába Tövisházi Ambrus producer, aki viszont azt mondta, hogy szerinte ez még nem egy kész lemezanyag. Azt javasolta, írjunk még dalokat. Viszont azt is kérte, hogy adjam oda azokat a demókat, amiket a szólólemezhez írtam. Ezek általában egyszálgitáros felvételek, némi ütősökkel és basszusgitárral. Ambrus azt mondta, hogy ezek között vannak olyan dalok, amiket ő szívesen látna a lemezen és akkor azt beszéltük meg a zenekarral, hogy „jó, lehetnek ezek is Kiscsillag-dalok.”  Viszont ezután mondtam a többieknek, hogy azt „akkor tudjátok, hogy ez a Kiscsillag már nem az, ami eddig volt, mert megint az lesz, hogy ez már jobban rólam fog szólni”, megint lesz benne egy lírai én kitüremkedés, ami a Kispálban ugye természetes volt. A Kiscsillagban ezt korábban tudatosan visszafogtam. Ami ilyesmi dal akart lenni, az addig ment a szólólemezem anyagához. Ezeket különben nem is mutogattam addig a többieknek, de mondták, hogy „ez is jó” meg „az is legyen” és az a vicces helyzet alakult ki, hogy a szólólemezhez szánt dalokból jó néhány átvándorolt a Kiscsillag repertoárba, viszont van 3-4 Kiscsillag-szám, ami meg a szólólemez dalai közé került.

- És mi a helyzet most a szólólemezzel, mikor lesz készen?

- Mondhatni, hogy a szólólemezem állapota is hetven százalékos.

- Ahogy említetted is, a harmadik lemezen tényleg érződik, hogy körbeért egy történet. Mit találtatok ki, hogy továbblépjetek?

- Tényleg mondhatjuk azt, hogy az a lemez a zenekar önmaga által kreált képéhez faragott dalok gyűjteménye lett. Emiatt valamilyen értelemben felszínes is. Ezt utána rögtön elkezdtük érezni, hogy ezek nem olyan mély dalok. A mostani koncertrepertoárban a lemez után három évvel maximum 3-4 dalt játszunk és ez azt jelenti, hogy azok valóban nem annyira erős dalok. Az a felszínesség, ami akkor – mondhatni – szándékolt volt, így ütött vissza. Ezzel nagyjából véget is ért a Kiscsillagnak az a fajta hobbizenekar-státusza, amiről addig szólt. Ezután az lett a kérdés, és ezzel az új lemezzel is nyitott maradt, hogy az artisztikusabb, szerteágazóbb zenei képletek, amik jelentkeznek most ezen az új albumon, hogyan fognak működni a továbbiakban. Az nyilván már könnyebbség, hogy a Kispál és a Borz, mint alkotó zenekar nem létezik. Most már lehetett olyan dalokat is szülni, amire korábban azt mondtuk volna, hogy majd mennek a Kispál-repertoárba.

A KISPÁL ÉS A BORZ AZ IDEI FISHING ON ORFŰ FESZTIVÁLON ÉS NÉHÁNY BEJÁTSZÓ BULIN FOG VISSZATÉRNI, DE CSAK ÉLŐBEN.

- A 2011-es, harmadik lemez anyaga még a Kispál működése alatt született?

- Igen, az még bőven akkor volt. Mire a született dalokból lemez lesz, eltelhet akár 2-3 év is. Amúgy a mostani, negyedik lemez dalainak nagy többsége viszont 2013-ban íródott.

- Ha nem lehetett volna arról hallani, hogy dolgozol egy szólólemezen, a Szeles meghallgatása után akkor is azt gondoltam volna, hogy ezek a dalok erősen idézik a Bandi a hegyről című első szólómunkád világát. Ráadásul az előző két lemezen nagyjából 80-20%-ban voltak tempós és lassú dalok, ez az arány most teljesen átalakult.

- Igen, ez a szólólemezhez írt dalok átvándorlásából is nyilvánvaló. Amikor elkezdtük írni a lemezt, akkor már direkt célom volt, hogy rugaszkodjuk el az ismert Kiscsillag-iránytól és az egyik első szám, amit írtunk, az a címadó lett, Lecsó (Leskovics Gábor a zenekar gitárosa, a Pál Utcai Fiúk frontembere – a szerk.) hozta hozzá az akkordmenetet. Olyan dallamvázlatot írtam rá, ami kifejezetten nagyon dallamos, nagyon furcsa, nem adja magát könnyen és nagyon nem kiscsillagos. Ebbe benne van azért az, hogy időközben lett egy csomó olyan art-pop zenekar, amiket én nagyon szeretek, és feléledt bennem az a fajta zenei világ, amit a rockolás egy kicsit elnyomott.

- Milyen zenekarokra gondolsz?

- Az Alt-J-re, a Vampire Weekendre például.  Nagyon bírom ezeket a kicsit furcsa, kicsit beteg, de alapvetően dallamos zenéket. Szóval például a Szeles című szám dallamára direkt próbáltam Alt-J-szerű dallamot írni. Ez persze nem tudatos döntés volt, de ha az ember hall megerősítést arra, amit amúgy is szeretne csinálni, akkor az felszabadítóan hat rá. Ez különben az egész lemezre jellemző, hogy sokkal bátrabb énekdallamokat írtam. Alapvetően mindig próbálom nyesni a giccsre való hajlamomat, hogy próbáljak szépen énekelni. Ezt annyira sose szerettem magamban, és mindig próbáltam kordában tartani, de ezen a lemezen meg most hagytam szabadabban megjelenni. Azt mondtam, hogy most írok szép dalokat. Ilyen értelemben ez egy felszabadultabb, kísérletezőbb lemez. Viszont a dalok sokkal jobban strukturáltak, mint az előző lemezeken. Jobban ki vannak találva, de ez nem feltétlenül a zenekar érdeme. Legalább annyira az Ambrusé.

AZ ALT-J PÉLDÁUL A RECORDER SZERINT IS 2012 EGYIK LEGJOBB ALBUMÁT ADTA KI, TOP 10-EST ÉPPENSÉGGEL.

- A dalok között sokkal több a középtempójú, szokatlanabb műfajú és eddig nem jellemző hangszereket – mint például bendzsót –, hangszíneket bevető. És a lemez címéhez hűen a szellős hangszerelés is jellemzi.

- Azt mondtuk, legyen ez most egy nyitás, én direkt vettem egy bariton akusztikus gitárt, ami egy mély hangú gitár, sok számot ezen írtam. Gyakorlatilag megszűnt az ikergitározás, ezt a koncepciót nagyjából felrúgtuk. Nincs is olyan szám a lemezen, amiben egyszerre ketten gitároznánk. Kivétel talán csak a Második este című szám.

- Hogyan oszlik meg a dalszerzés az új lemezen?

- A szövegeket egyedül írtam. Az viszont cél volt, hogy ezek a szövegek ne nyomják agyon a lemezt, ezért többen is énekeljünk azokat. A Lecsó többször is énekel, és egyszer-egyszer az Ábel (Mihalik Ábel dobos – a szerk.) is. A Lecsó is elég sok számot írt a lemezhez, de ő inkább harmóniavázlatokat hoz. Az én vázlataimban általában vannak meghatározó hangszerszólamok, énekdallam, szöveg, harmónia, az Ábel viszont az egy dalt (2014), amit hozott a lemezre, elejétől végig megírta. De ezt is úgy kellett elkérni tőle, mert ő nem tolakszik a dalaival. Csinálgatja a saját kis zenekarát, és oda ír. Ezt amúgy nagyon jól is csinálja, megmutogatja nekünk, és ha akarunk foglalkozunk vele, de nem zavarja az sem, ha nem. Az Ambrus szintén így ír dalt a Kiscsillagnak, énekdallammal, hangszereléssel, mindennel együtt hozza a kész számot. Erre a lemezre A kis óceán készült így. Nekem ez különben nagyon nagy könnyebbség, hogy énekdallamra kell szöveget írni. A Lecsó számai azok, amikbe a leginkább belenyúlok, ezért is vagyok másodlagos szerzőként feltüntetve ezekben, nála általában nincsenek készen az énekdallamok és a hangszerelések sem. De ha készen is vannak, annyira messze vannak a Kiscsillagtól, hogy fel kell őket újra építeni. A Nagyon megy című számot például teljesen meghangszerelve hozta, nagyon jól szólt demóverzióban is, mi meg megtanultuk a szólamokat, amiket feljátszott, és eladtuk még egyszer, de az a dobminta, amit használ eredetiben, az sokkal jobb volt. Az egész olyan lett, mint egy szegény emberes verziója az eredetinek. Ezután mondtam is, hogy olyat nem érdemes többet csinálni, hogy valamit nagyon feldíszítünk, és utána azt próbáljuk meg újrajátszani, mert ilyenkor a végeredmény nem lesz olyan. Egy hangzás az nagyon sokszor ihletforrás, de ugyanakkor meghatározza a dalt is, és ha kikerül belőle egy valahonnan vett hangminta, akkor azonnal szétesik az egész. Ennek tanulságaként azokat a dalokat, amiket Lecsó hozott, most óvatosabban kezeltük, és szinte újra feltaláltuk őket. Viszont elég sok zenét írt: a Melegszéket, a Szelest, a Második estét.

AZ ŐRKUTYA CÍMŰ TAVALYI DAL IS FELKERÜLT A SZELESRE, ÁTDOLGOZOTT VÁLTOZATBAN.

- Elég sokszor szóba került Tövisházi Ambrus. Producerként ehhez a lemezhez tett hozzá a legtöbbet?

- Abszolút, de ezt ő is így érzi, és különben is, ezzel a lemezzel foglalkozott a legtöbbet. A második lemez után az volt a tanulság – és az lett most a kikötésem is –, hogy ha ő csinálja, akkor kísérje végig a teljes folyamatot, hogy ne az legyen, hogy odavisszük neki a szart, és az pofozgatja.

- Tehát klasszikus értelemben vett producerként dolgozott a lemezen.

- Ez tényleg így van, a nyugati értelemben vett klasszikus producerként csinálta végig, mondhatjuk, hogy művészeti vezetője volt a lemeznek. Rögtön az elején megmutattuk neki a dalvázlatokat, aztán elkérte a szólólemezhez írt dalaimat is, tulajdonképpen ő szelektált. Nekem nagyon sokat segített, hogy valakivel tudok beszélni a bajaimról, hogy mi hogy kellene, hogy összeálljon, nagyon jó volt vele dolgozni, jólesett. De különben szerintem neki is, olyan értelemben, hogy minden dalba belenyúlt, nagyon sokat teljesen újraforgatott. Például ha megmutatnánk a Második este első verzióját, kevesen ismernének rá.

- Ez a lemez emlékeztet leginkább a szólólemezedre, ahhoz hasonlóan ez is szabadabb a hangszerelések terén, és a korábbi Kiscsillagokhoz képest bátrabb. A szövegek terén viszont – bár a korábbi Kiscsillagokhoz képest ez is személyesebb – azért az megmaradt, hogy érezhetően egy zenekarnak írtad őket. Foglalkoztat, hogy hova írod a szövegeket?

- Nem mondanám, nem feltétlenül. Bár most nem annyira figyeltem erre, még úgy sem, hogy a lemez több száma eredetileg a szólólemezhez készült. Amúgy sem elsődleges szempont ez, amikor szöveget írok. Ha valakinek írom a szöveget, akkor leginkább egy embert látok magam előtt, vele kontrollálom magam, arra gondolok, hogy ehhez ő vajon mit szólna. Ez nyilván egy olyan játék, amit minden íróféle ember csinál. Valószínűleg ez a legjobb kontrolláló tevékenység.

- A rád jellemző társadalmi hangulatokat megjelenítő szövegek és a személyesebb vonal között egyensúlyoz ez az új lemez. Viszont hangsúlyosabban e két vonal között, mint a korábbi Kiscsillag-lemezek.

- Lehet ezt így is fogalmazni, de az én fejemben ez a két dolog sokszor összemosódik. Viszont kétségtelenül erősen közérzeti az új lemez. Ahogy az ember öregszik, egyre inkább aggódó nagypapaként kezd viselkedni, és szomorúbbnak látja a dolgok folyását, már csak azért is, mert előbb-utóbb kimarad belőle, tehát még elméleti esélye sincs befolyásolni azokat. De én azt látom, hogy ami most Magyarországon folyik az emberek életében – és a politikáról nem is ejtek szót –, az olyan, mintha egy roncsországban élnénk, egy végletekig zombisodó közegben. Ez óhatatlanul a személyes érzelmeimet, életemet is átjárja, mert mindenhol állandóan ebbe ütöm bele az orromat. Vagy ha nem ütöm bele én, akkor előbb vagy utóbb beleüti más. Annak a világnak a lassú eróziója folyik, amihez a rendszerváltáskor csatlakozni szerettünk volna, és ez Magyarországon - mivelhogy nem is épült ki teljesen, vagy csak korcsformában - még gyorsabban épül le. Éppen ezért jobban is lehet látni, hogy mi fog történni majd a következő 15-20 évben mondjuk Angliában vagy Németországban.

- Mire gondolsz itt konkrétabban?

- Konkrétan arra gondolok, hogy egy olyan konszenzus alakul ki a társadalomban, amelyik érvényre juttatja a kutyafalkában uralkodó viszonyokat. Az emberi aljassággal megspékelve, mert a kutya a döntéseiben sokkal egyenesebb, mint az ember. Mondhatjuk, hogy egy új barbarizmus van kialakulóban. A Szeles bizonyos értelemben egy nosztalgikus búcsú egy olyan élet lehetőségétől, ami soha nem jött létre Magyarországon, és most már valószínűleg nem is fog.

LOVASI ANDRÁST EGY KORÁBBI INTERJÚNKBAN KEDVENC LEMEZEIRŐL, HATÁSOKRÓL KÉRDEZTÜK.

- Ugyanakkor elég sok szövegnek alapvető jellemzője a beletörődés.

- Ez szerintem rám mindig jellemző volt, soha nem voltam az a nagy forradalmár.

- A Melegszék című számban te is érinted a kivándorlás problematikát.

- Most mindenki írt ilyen elmenős számokat, én meg írtam egy olyat, amiben itt maradnak. Itt maradtak a zombiországban. Akik valamilyen módon ennek a  pusztulóban lévő értékrendnek az őrzői, azok egyre idősebbek, egyre szomorúbbak és egyre elkeseredettebbek. Azok a fiatalok, akik lehetnének a folytatás,és rémiszti őket ami itt folyik, azok elmennek innen.

- Több számban is, de konkrétat a Mi mehetben azt kérdezed, hogy mi lehet a fiatalok fejében.

- Ez inkább olyasmi, hogy én azt gondolom, hogy a serdülőkor, és ami utána jön, sok szempontból a legizgalmasabb időszak az ember életében, ám a kegyetlenség is megvan ebben a korban, sokkal gyorsabban ítélkeznek. Szóval azért én szeretem ennek az életkornak az élességét. Egy izgalmas történetként emlékszem vissza arra, hogy 17 éves vagyok, és megyek haza a csajomhoz, de nem tudok bemenni hozzá, mert valahol máshol van. Egy lejtős utcában lakott, és helyi utcagyerekekbe futottam bele. Elkezdtem velük hülyéskedni, és egy idő után, mikor már látták, hogy nincs mitől félniük, bekóstoltak. Ekkor már tudtam, hogy ezt itt nem lett volna szabad, ugyanakkor már kíváncsi is voltam, hogy mi lesz, és a végén persze majdnem megvertek. Elég elkeserítő élmény, hogyha magadra húzod a dolgokat, és elkezdesz önbeteljesítő jóslatként viselkedni, akkor nagyon gyorsan ki tudod hozni az emberekből, amit ez a viselkedésmód megnyom bennük. Pillanatok alatt állatot lehet csinálni az emberből. Főleg, mert komfortosabb lesz az életed, ha száműzöd  a személyiséged azon elemeit, amik gyanakvással figyelnék a sok marhaságot, amit letolnak a torkunkon..Félek, hogy a mai tizenévesek többsége elvesztette a fogyasztóvédelmi immunrendszerét, ami hosszú generációkon keresztül megvolt az emberekben. Erdélyben például még most is inkább megvan, mikor leülsz velük dumálni, akkor ez kiderül. A kisebbségi lét miatt mindenkit gyanakodva figyelnek. A fasz magyarokat, a fasz románokat és ezek miatt folyton ébernek kell lenniük. Nem lehetsz ájult. Itt viszont azt látom, hogy a mostani tizenévesek iszonyúan ájultak. Bárminek odafekszenek.

- A 2014 című számban jelenik meg a legélesebben, amiről most beszéltél, hogy ami most itt van, az nagyjából így is marad.

- Ezt a számot részben halálesetek ihlették, nagyon sok ismerősöm halt meg tavaly. Meglepett: hogy mostantól mindig ez lesz? Persze, ez lesz. Lehet, hogy lesznek kevésbé rossz évek, de akkor is idegesítő, hogyha túl sokáig élnék, már csak a halottaimmal tudnék beszélgetni. Nyilván ez nem egy fiatalos téma, de én nem akarok kényszeresen fiatalos popzenét csinálni. Én popzenét akarok csinálni arról, ami engem érdekel.

- A lemez befejezése a legerősebb. A kis óceán és a Ki találja meg? nagyon szép számok, a közéjük ékelt Ollé, Ollé viszont – bár a lemezre nem jellemző – de a leginkább aktuálpolitikus.

- Fel is merült, hogy lehagyjuk. Kell nekünk ez? Minek beszólni Ákosnak nyolcvanadszor. De hát ő valamiféle szimbóluma lett annak, ahogyan a politika és popzene össze tud fonódni. Amúgy talán ez az egyetlen dal, aminek a zenekar a közös szerzője. Régebben többet írtunk így, de ezt is nagyon átforgattuk. Egyszerű szám, amiben arra törekedtünk, hogy a szöveg legyen domináns, az működjön. Nyilván nem véletlenül került bele az Ollé, Ollé, azért, hogy stadionokban is lehessen énekelni. Ez az igazi stadionrock!

A KI TALÁLJA MEG? CÍMŰ ZÁRÓSZÁMOT A LEMEZMEGJELENÉS ELŐTT BEMUTATTUK.

- A záró Ki találja meg? a legerősebb Kiscsillag-számok közé tartozik, egyre fokozódó, sűrűsödő, egy klassszikus zárószám.

- Pedig először úgy volt, hogy ez lesz a kezdőszám, de működik így is, úgy is, csak nem akartam, hogy nagyon elkonyuljon a lemez rögtön az elején. Most egy csomó mindenhez tartottuk magunkat, amihez korábban nem. Elhatároztuk, hogy túlírjuk a lemezt, és nem teszünk rá minden számot. Tizenhét dalt írtunk most, én eredetileg tízet akartam rátenni, és rátettünk tizenkettőt. Lehagytunk egy csomót és végre meg tudtuk tenni, hogy elengedtük a csökevényeket.

interjú: Dömötör Endre

a Szeles című lemez teljes egészében: 

a 2014 című dal klipje: 

és a vinylkiadás hátsó és első borítója:

és persze zajlik a tavaszi Kiscsillag-turné, dátumok itt.