"Mintha nem is Azahriah csinálná, hanem valami megszállná" - Mazzag Izabella-interjú

A tél legnagyobb magyar mozisikerének ígérkezik a Mi vagyunk Azahriah című zenés film, amivel korunk legnagyobb magyar popsztárjához kerülhetünk még közelebb. A dokumentumfilmes szálat egy fiktív történettel gyúrta össze a rendező, Mazzag Izabella, akinek féktelenül ötletes videóklipjei (Krúbi: Szív, Beton.Hofi: Közel-Kilét-Európa stb.) és a Falkám című felkavaró kisfilmje után ez lesz a nagyjátékfilmes bemutatkozása. Még tartott a november 28-án a mozikba kerülő film vágása, amikor Izabellát kérdezgettük a zene és kép kapcsolatáról, Z generációs élményekről, másolásról és félelmekről. Ez az interjú először a Recorder magazin 119. számában jelent meg.

Hogyan ismerkedtél meg Azahriah-val?

Legelőször online találkoztunk, mert én épp nem voltam itthon és a film első megbeszélése zajlott. Nyilván előtte hallottam már róla és a zenéjéről is. Aztán elkísértük a doksis stábbal az egyik koncertjére, ami életem első Azahriah-koncertje volt. Teljesen magával ragadott az egész, olyan energiákat képviselt és mozgatott meg Ati a színpadon, amilyet még nem láttam azelőtt. Ezután kezdtünk többet találkozni, megbeszélni, forgatni. Egy szerény, zárkózott és szuper jólelkű embert ismertem meg a személyében.

Mennyi ideig forgattatok vele?

A dokumentarista szálat másfél évig forgattuk, követtük Azit minden fontosabb eseményre. Ez volt a legnehezebb része a filmnek. Azi eléggé introvertált karakter, az elején nem igazán akarta beengedni a kamerát az életébe. Megkért, hogy bizonyos helyzetekben ne forgassunk. Ezt megértem, már eleve követi a sajtó a magánéletét, nem akarta még azt is elveszíteni, amit meg tud magának tartani. Ezen a falon nagyon nehéz volt áttörni. De ez nem baj, hiszen ez is az ő karaktere.

Hogyan született a forgatókönyv?

Két szálon fut a történet, van egy dokumentumfilmes szál Azahriah-val, és van egy fikciós szál, ami egy fiú és egy lány sztorija. Itt nem Azi fontosabb életeseményeit akartuk újrajátszani, a fikciós szál teljesen elrugaszkodott azoktól, másról szól. A forgatókönyvet Előd Máté írta. Vele és Lévai Balázzsal hárman tartottuk a kreatív írószobákat. Máté hozott jelenetötleteket, azokat fejtegettük tovább közösen. Az én fontos részem a sztori kidíszítése volt, hogy milyen formában rendezem meg, milyen díszítőelemet akarok ráfűzni. Heti háromszor-négyszer találkoztunk, intenzív folyamat volt.

Azahriah hogyan vett részt a kreatív folyamatban?

Az írói folyamatokba nem szólt bele, de én sokat beszélgettem vele arról, hogy milyen típusú filmet képzel el. Ebből leszűrtem, hogy egy őrült sztorit, agymenést akar. Szerintem ő még sokkal nagyobb agymenést is elbírt volna, mint ami lett végül, de megmaradtunk a közös metszetnél. 

Nehéz volt a dokumentarista szálat és a fikciós szálat összegyúrni? Hogy jön össze a kettő?

Ez nagy kérdés volt számunkra is. Ráadásul van egy interjús vonal is. Sokat dolgoztunk ezen a kérdésen az írószobán is, és végül úgy mentünk neki, hogy volt róla egy sejtésünk, de amíg le nem forgattuk a fikciós részt, nem tudtuk igazán, hogy ez tényleg működni fog-e. 

A zene hogyan jön ebbe az egészbe? 

Vannak koncertfelvételek és klipszerű elemek is a filmben. Nagyon-nagyon sokszor hallgattam végig Azi összes albumát, ahogy zenéket kerestünk a jelenetekhez. A camouflage című albuma a kedvencem, a quasar pedig a kedvenc számom, az került az előzetesbe is. Szerintem az a lemez olyan, mintha filmzene lenne.

Nálad a zenehallgatás hívja elő a dolgokat?

Gyakran csak ülök egy helyben, és gondolkodom. Általában ilyenkor jeleneteket képzelek el, a Mi vagyunk Azahriah-ban is van egy csomó jelenet, ami csak úgy kipattant a fejemből. Azi szokta mondani, hogy számára a zenekészítés olyan, mintha nem is ő csinálná, hanem valami megszállná. Ő csak a közvetítő a valami és az emberek között – így jön ki belőle a zene. Nekem ugyanez van a képeknél. Nem tudom, honnan, csak eszembe jutnak. 

Egy klipben szerinted hogyan kell jól egyensúlyozni az elrugaszkodottabb asszociációk és a szövegközpontú, ábrázoló képek között?

Ez rendezői döntés, hogy mikor mit használsz. Én szeretem, ha a klipnek van töke. Béna tud lenni, ha azt mutatod, amit hallasz. Viszont ha tökös vagy, és bevállalod, hogy „márpedig én így gondolom”, akkor működik, és kész. Ezek mind döntések, és minden döntésbe jó beleállni.

Van kedvenc videokliped? 

A legnagyobb kedvencem a Corner Of My Sky Kelly Lee Owenstől. Arról szól, hogy egy férfi felkel reggel, és pirítóst akar magának csinálni. Amikor elkészül a pirítós, és kipattanna a pirítóból, eltűnik. Újabb és újabb pirítósokat csinál, de nem jön ki semmi. A klip második felében különböző, gyönyörűen fényképezett helyszíneken újra és újra leesik egy-egy szelet kenyér az égből.

A Mi vagyunk Azahriah-ban megjelennek valahogy a generációs tapasztalatok?

Igen, fontosnak tartottuk, hogy szóljunk ehhez a generációhoz, már csak a film ritmusával is. A jelenetek nem klasszikus értelemben vett filmes jelenetek, hanem a TikTok-hatásra lőttünk – ez a mi korosztályunknak tök meghatározó. Az egész stáb fiatal, tipikus Z generációs. Próbáltunk gen Z nyomokat hagyni a filmen. 

Hogyan kell elképzelni ezt a tiktokos vonalat a filmben?

A tempóban és a szerkezetben is ott van, illetve sokféle képi megoldás és világ keveredik egymással. Vannak archívok, vertikális felvételek. Annyira sok mindent raktunk a filmbe formailag, és ehhez a sok mindenhez képest annyira kevés a játékidő, hogy sokszor kapkodni kell majd a fejedet, hogy mi történik. Közben meg vannak olyan jelenetek, amik csak hétköznapi történéseket mutatnak meg. A legkedvencebb jelenetemben Azi nem csinál semmit, csak ül és telefonozik.

Ezt a filmet valószínűleg nagyon sokan meg fogják nézni. Ez mennyire befolyásolt? 

Ez egy közönségfilm, de ugyanakkor művészfilm is. Egy olyan kettősséget, vagy inkább mindenességet kerestünk, ami Aziban is megvan. Az ő zenéje is minden egyszerre.

Számodra ijesztő volt nagyjátékfilmet csinálni?

Az én tapasztalatom egy nagyjátékfilmhez képest nulla, semmi. Nagyon-nagyon nehéz nagyjátékfilmet csinálni, úgy érzem, az élet összes tapasztalata kell ahhoz, hogy jó dolog süljön ki belőle. Egy világot építesz fel, egy másik életet. Nagyon megszenvedtem vele.

Volt elég pénz rá?

Ez minden értelemben egy független film, nincs benne állami pénz, viszont vannak benne szponzorok. De nem volt rá nagy büdzsé.

VILLÁMKÉRDÉSEK

Mi legyen az utolsó vacsorád?

Paradicsomos spagetti.

Melyik filmen sírtál utoljára?

A One Day-en.

Láttál már olyat, amit soha nem fogsz elfelejteni?

A kutyámat.

Melyik embertől voltál eddig a legjobban megilletődve találkozáskor?

Nem volt ilyen. 

Mitől tör rád az irigység?

Ha más jó filmet csinál. De ez jófajta irigység. Nem azt szeretném, hogy neki ne legyen, hanem hogy nekem IS legyen. 

Ki a három legjobb rapper jelenleg az országban?

Pogány Induló, Oriza, Beton.Hofi. 

Melyik híres emberrel csókolóznál a legszívesebben?

Senkivel, mert férjnél vagyok.

Melyik napszakban vagy a leghatékonyabb? 

Éjjel.

Ki az, akinek a legjobban örülnél, ha hívna?

A kutyám. 

Miről szeretnél leszokni?

Egyszer leszólítottam egy gazdag embert, akiről tudtam, hogy nagyon gazdag. Megkérdeztem, hogy lehet ilyen gazdagnak lenni, és azt mondta, akaraterővel. Például ha szereted a kávét, többé nem iszol kávét. Szóval a kávét mondanám, hogy gazdag legyek. 

Mit csinálsz, ha elszomorodsz?

Olyan szomorú zenét hallgatok, hogy még szomorúbb legyek. 

Minek van értelme ebben az életben?

A szeretetnek.

Ha egy film nagyon inspiráló, nehéz megállni, hogy ne másold le? 

Én nem tudom, hogy akkora bűn-e másolni. Ha ésszel másolsz, egy új, csodálatos dolog tud megszületni. Én szeretek másolni, de közben belerakom a saját dolgomat is. Az öcsém operatőrnek tanul, gyakorlaton egy filmjelenetet kell lemásolniuk. A gyűlöletből azt választotta, ahol a csávó a tükörnek beszél. Azt javasoltam, castingoljon nőket, belevaló nőket. Egy nővel máris más értelme van annak a jelenetnek is. 

A Mi vagyunk Azahriah-ban van ilyesmi másolt dolog?

A Vanília égbolt nyitójelenete, amiben Tom Cruise a kiürült New York-i utcákon fut. Ez egy nagyon jó jelenet, illett is a filmbe, lemásoltuk.

Vannak félelmeid így a premier előtt?

Félek, hogy mi lesz, ha a film nem tetszik majd az embereknek. Csináltam két évvel ezelőtt egy kisfilmet (Spread My Fuzz and Fly Away, 2022), amit utána két évig vágtam. Elkezdtem nem szeretni azt a filmet, elkezdtem azon szorongani, hogy rossz lett. Kicsit ebben a mentális állapotban vagyok most, de szeretném úgy gondolni, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.

Milyen projektötleteid vannak most?

Visszatérek a reklámfilmekhez, a videoklipekhez, illetve tavaly készítettük A nemZedék című hatrészes sorozatot a Z generációról, aminek februártól forgatjuk a második évadát. Van egy új filmtervem is, a Falkámnak szeretném megcsinálni a második részét egy egész estés dokumentumfilm formájában.

Abban is borderline-osokkal forgatnál?

Lehet, hogy nem is borderline vagyok, hanem az egy másoddiagnózis, és igazából autista vagyok. Ennek fogok utánajárni a filmben, más autistákkal fogok majd forgatni. Az is lehet, hogy mindkettő vagyok, és nálam egy nem jól kezelt autizmusból lett borderline.

A Mi vagyunk Azahriah működött számodra terápiaként?

Csak foszlányokat raktam bele abból az őrületből, ami a fejemben van. Ez konkrétabb téma annál, mint hogy szabadon lehessen terápiázgatni magadat.

interjú: Tóth-Gyóllai Orsolya
fotó: Valami Hektor