Szabó Benedek - kedvenc 2012-es dalok

Évösszegzésünkből a 2012-es összesített külföldi és hazai, valamint a személyes albumlisták közreadása után, a tavalyelőttihez hasonlóan, következzenek most a Recorder szerzőinek kedvenc 2012-es dalai - rövid kommentárokkal ellátva, egy rögtön meghallgatható mixtape-be összefűzve. ABC-rendben haladunk, Biczó Andrea, Csada Gergely, Dömötör Endre, Elekes Roland, Forrai Krisztián, Klág Dávid, Soós Csaba és Sugó Lilla után Szabó Benedek válogatta össze favoritjait.

SZABÓ BENEDEK 2011-ES KEDVENC DALAI VISSZAHALLGATHATÓK ITT. 

A Zombie Girlfriend-frontember Szabó Benedek mixtape-je alább, utána a dalkommentárok:

Lower Dens: Nova Anthem

A Nootropics nálam egyértelműen az év lemeze, amiről szinte bármelyik számot választhattam volna, de ha muszáj dönteni, akkor legyen a Nova Anthem katartikus űrhimnusza. Annyira szép, hogy még egy szörnyű fogfájásról is segített megfeledkezni idén év elején.

Purity Ring: Lofticries

A Purity Ring lemeze ugyanazt a hangzást járta körül, ami egy idő után talán kicsit unalmas is volt, a Lofticries viszont egy tökéletesen eltalált, hátborzongatóan gyönyörű dal, amihez napjaink egyik legmenőbb kliprendezője, AG Rojas készített hasonlóan szürreális videót.

A VILÁG ZENEBLOGGEREI IMÁDTÁK A PURITY RINGET, DE AZ ELSŐ SZÁMÚ KEDVENC NEM ŐK VOLTAK, HANEM…

Django Django: Storm

Kevés olyan kompakt, egyenletesen magas színvonalú bemutatkozás jelent meg idén, mint a Django Django első lemeze. Ráadásul tele volt slágerekkel, nekem mégis az egyik ritkábban idézett dal, a Storm maradt meg legjobban - lehet, hogy azért, mert az mp3-lejátszóm hibája miatt egy ideig azt hittem, ezzel a számmal kezdődik az album.

Jack White: Blunderbuss

Ha van idei lemez, amit mindenképpen érdemes vinylen beszerezni, akkor Jack White intim hangulatú, felemelő szólóalbuma az - a fülbemászó címadó dal közben az ember szinte hallja a szívet melengető sercegést-pattogást.

ÉS TESSÉK, HÁT NEM A BLUNDERBUSS-T VETTÉK MEG LEGTÖBBEN VINYLEN TAVALY? DE BIZONY!

Ariel Pink’s Haunted Graffiti: Kinski Assasin

Szerintem Ariel Pink egy borzasztóan irritáló, pofoznivaló figura, aki ráadásul úgy néz ki, mintha a kicsit fiatalabb Gálvölgyi Jánosra ráadtak volna egy rózsaszín parókát - de kit érdekel ez, amíg ilyen szuper dalokat ír? Senkit!

Black Moth Super Rainbow: Windshield Smasher

Ha tízszer egymás után gondolkodás nélkül el kéne hadarnom a három kedvenc zenekaromat, a másik két név valószínűleg változna, de a Black Moth Super Rainbow helye biztos lenne a dobogón. Hogy miért? Mert Tom Fec évek óta építgeti zúgó-búgó analóg szintikből és a gyerekdaloknál is fülbemászóbb dallamokból a maga varázslatos zenei mikrokozmoszát.

Regina Spektor: Ne Me Quitte Pas (Don’t Leave Me)

Egyesek szerint minimum blaszfémia, ami Regina Spektor 2002-es dalával történt (az eredetileg egy zongorával előadott számot az idei lemezen cuki popslágerré hangszerelték), de én imádom ezt a Walt Disney-hangzást.

The Shins: Simple Song

Bár tény, hogy a Shins sajnos már soha nem fog olyan hibátlan indie-pop lemezeket csinálni, amilyen az első kettő volt, de azért James Mercer így is simán kirázta kisujjból az év egyik legemlékezetesebb slágerét.

A SHINS TAVALYI ALBUMÁT TELJES TERJEDELMÉBEN MEGHALLGATHATOD NÁLUNK, ITT.

Tame Impala: Music To Walk Home By

Mindig jó érzés, ha egy fantasztikus bemutatkozást hasonlóan magas színvonalú folytatás követ, a Tame Impala második lemeze pedig pont ilyen volt. Bár a hangsúlyok kicsit eltolódtak, azért azok is megtalálták a számításukat, akik az Innerspeaker pszichedelikus slágereit várták - ez a dal a tökéletes példa.

Evil Men Have No Songs: Summerdown

Nálam az év legjobb magyar száma. Nosztalgia, mézédes dallamok, két akkord és az örök nyár.