Sugó Lilla - kedvenc 2012-es dalok

Évösszegzésünkből a 2012-es összesített külföldi és hazai, valamint a személyes albumlisták közreadása után, a tavalyelőttihez hasonlóan, következzenek most a Recorder szerzőinek kedvenc 2012-es dalai - rövid kommentárokkal ellátva, egy rögtön meghallgatható mixtape-be összefűzve. ABC-rendben haladunk, Biczó Andrea, Csada Gergely, Dömötör Endre, Elekes Roland, Forrai Krisztián, Klág Dávid és Soós Csaba után Sugó Lilla rövid besztofja következik.

Sugó Lilla mixtape-je alább, utána a dalkommentárok:

John Maus: No Title (Molly)

Erről rögtön eszembe jutott Q Lazzarus Goodbye Horses című dala, és vele együtt a Bárányok hallgatnak jelenete, amiben Buffalo Bill csinosítja magát, miközben fogvatartott áldozata a földbe ásott veremben küzd az életéért. A Molly nem ilyesmiről szól, de egyszerre bizarr és melengető, mert hát ez is csak egy szerelmes dal ("I will hold you in my arms tonight”).

JOHN MAUS-NAK MÁR A 2011-ES ALBUMÁÉRT IS LELKESEDTÜNK – ÍGY.

Twin Shadow: Five Seconds

Valahogy nincs szerencsém George Lewis Jr.-ral. Két évvel ezelőtt későn kapcsoltam, és lemaradt a szuper Forget lemez a listámról, az idei Confess-t pedig direkt nem raktam fel rá. A Five Seconds ettől függetlenül jó dal, fel is került a képzeletbeli "asztalra csapok és nekiállok valaminek” playlistemre. Tipikus "jól mennek a dolgok” zene, amit egy 80-as, 90-es évekbeli filmben tudok elképzelni, miközben a főhős(nő) készül élete bokszmeccsére vagy valami ilyesmi.

ITT MEGHALLGATHATOD A TWIN SHADOW TELJES 2012-ES ALBUMÁT.

The Twilight Sad: Another Bed

Skót poszt-indusztriál-akármi, ami nem biztos, hogy megállná a helyét az énekben is kihallható, hódrágásra emlékeztető skót akcentus nélkül, viszont azzal együtt elég jó. Az idei lemez nem nyűgözött le, de azért ennek a számnak itt a helye.

Solange: Some Things Never Seem to Fucking Work

Bármibe lefogadom, hogy ez a dal az olyan zugkaraokézóknak tetszik a legjobban, mint én. Avagy R'n'B azoknak, akik Beyoncét hamar megunják.

First Aid Kit: Wolf

Tetszett a svéd lányok idei nagylemeze (a Wolf csak két bónusz kiadáson szerepel), többek között azért, mert továbbra is bekajálom a kórusszerű együtténeklést, az aluljárós indiánzene-beütésről már nem is beszélve.

Songs of Green Pheasant: Teenwolf

Duncan Sumpner, a rejtélyes sheffieldi énekes-dalszerző után mindig kutatni kell, de többnyire soha nem találják meg, pedig elvileg egy iskolában rajztanár, szóval nem egy remetéről van szó, aki csak gyufáért és új gitárhúrokért megy be a Városba. Mindenesetre néha azért kiad egy albumot, és azokat mindig szívesen hallgatom. Leheletkönnyű zongora, éteri trombita, váratlan kutyaugatás.