Jason Molina, a Songs: Ohia és a Magnolia Electric Co. alapítótagja egyike volt azoknak a tragikus sorsú énekes-dalszerzőknek, akiknek az életművét igazán csak a haláluk után fedezte fel magának a szélesebb körű szaksajtó. Azóta viszont olyanok nevezték őt az egyik legfőbb inspirációjuknak, mint Bon…
A. G. Cook úgy (vagy inkább annak ellenére) lett a kortárs (zsánersemleges) popzene egyik legmeghatározóbb alakja, hogy a legtöbbeknek valószínűleg semmit sem mond a neve. Pedig az általa alapított művészeti kollektíva, a PC Music ezer szálon kötődik többek közt Charli XCX-hez, Carly Rae Jepsenhez,…
Bár az idei fesztiválszezon elmaradt, legalább a sosemvolt pillanatok kísérőzenéjét megkaptuk; az Odesza és Golden Features közös projektjének debütálása ugyanis nem kevesebb, mint negyven percnyi eufóriát rejt. Albumkritika a Recorder magazin 81. lapszámából.
John Rossiter "filozofikus-dzsemmelős" zenekara már eddigi lemezeivel is sokat ígért, most viszont be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket: a Welcome To Conceptual Beachen úgy art rockosak, hogy közben megmaradnak funkynak is; őrzik még az emós gyökereiket, de azért rengeteg irányba…
Bob Dylannek még karriere hatodik évtizedébe lépve is van mondanivalója, de nem épp olyan, mint amire egy énekes-dalszerző harminckilencedik (!) albumától számítanánk. Vagy mégis? Lemezkritika a Recorder magazin 81. lapszámából.
A 2011-es Szigeten is fellépő Ross Matthew Richard az évtized kezdetén még megpróbálta közös nevezőre hozni a Dam-Funk-féle future soult a Flying Lotusra jellemző, mindent beterítő apokaliptikus hangképekkel és a többek közt Rustie-val azonosított wonky-val, hogy aztán a Lunice-szal közösen…
Lil Frakk (rapper) és D. Koms (producer) tavalyi debütálását, a Brokazt az év egyik legszórakoztatóbb magyar lemezének neveztük, most pedig itt a folytatás, az “érettebb” és “önéletrajzibb” Kutyavásár. Elmondjuk, hogy szerintünk hogy sikerült. Lemezkritika a Recorder magazin 81. lapszámából.
A Stereochrist/HAW-frontember Makó Dávid egy erős, ihletett második szólólemez (What Happened To The Little Blind Crow) után harmadik albumát már az experimentális zenék egyik nemzetközi fellegvárának számító Season Of Mistnél adta ki. A Thy Catafalque kiadványait is gondozó kiadóhoz való szerződés…
"A bezártság összes őrületét és dühét sikerült kreatív energiává alakítanunk, és közösen becsatornáznunk a lemezkészítésbe" - ez olvasható az új Péterfy Bori & Love Band-lemez felvezető szövegben. De ne egy őrült és dühös lemezt várjunk, hanem egy sokszínű albumot, ami részben az előző, részben…
Thessa Torsingról már két éve is úgy írt a Resident Advisor, mint a jövő egyik legnagyobb ígéretéről, Zoom című debütalbuma pedig igazolni látszik a hype-ot. Kolorádós fellépése előtt összefoglaltuk, miért nem lesz érdemes lemaradni róla élőben.
A Los Angeles-i Haim testvértrió eddig két albuma a legjobb Fleetwood Mac-minőség mellé is odaállítható, de vajon harmadszorra is sikerült megugraniuk a saját maguk által felállított lécet?
Lady Gaga 2011 körül uralta a popvilágot, nem kérdés. Első három albuma több mint húszmillió példányban kelt el, slágert slágerre halmozott, ikon volt, követték. Azonban az Artpop idején, 2013-ban még ennél is nagyobbat gondolt, de a művészi popzenébe, mint előtte és azóta is sokaknak, beletört a…
Egy nem túl ideális pálya valószínűtlen csúcsa? Az elmúlt évtizedek egyik legjobb IDM/downtempo lemeze? A Darkstar negyedik albuma egy kicsit mindkettő, de ugyanakkor több is annál.
Killer Mike és El-P duója valahogy mindig tökéletesen rá tud érezni arra, hogy mikor van itt az ideje egy új lemeznek: az RTJ2 a fergusoni zavargások, az RTJ3 pedig Trump megválasztása után egy hónappal jelent meg. Most pedig itt a folytatás, amit bár nem George Floyd halála ihletett, mégis fájó…
Future-ről már a 2017-es HNDRXX kapcsán is azt írtuk, hogy a sokadik győzelmi körét futja, és a sikerszériája azóta sem szakadt meg. Ezt viszont a legújabb lemezének minősége bánja.
A tavalyi év legváratlanabb és legjobb debütálását jegyző Taurus T. Bartlett (művésznevén Polo G) tíz hónappal később már ki is adta a Die A Legend folytatását. A THE GOAT pedig, amellett, hogy hozza a rá jellemző, a kilencvenes évek gengszterrapjében gyökerező, zongorás-dallamos hangzást, már…
Ress HIMALAYA című lemeze nemcsak egy erős, szórakoztató, enigmatikus és vicces alkotás, hanem egyben a magyar újhullámos R&B új korszakát is elhozta. Nemrég itt debütált nálunk az alkotó kommentárjával kiegészítve, most pedig (spoiler: igencsak pozitív!) kritikánk olvasható róla.
A 2017-es After Laughter nyolcvanas éveket idéző new wave-es/powerpopos fordulata végleg egyértelművé tette, hogy a Paramore maga mögött hagyta a Vans Warped Tour- és Hot Topic-kompatibilis emopoprockot. De az alapító-frontember Hayley Williams első szólóalbuma még így is szolgál meglepetésekkel: a…
Bár a 2016-os, minden tekintetben karriercsináló Teens Of Denialből nem lehetett nem kihallani a Pavement vagy a Guided By Voices alternatív rockját, a folytatás kapcsán az énekes-gitáros-frontember Will Toledo már azt nyilatkozta, hogy olyan dalokat akar írni, amik "hangzásukban felvehetik a…
Julian Casablancas-ék a 2013-as Comedown Machine óta nem adtak ki új lemezt, ráadásul a frontember úgy tűnt, hogy sokkal inkább magáénak érzi új zenekara, a The Voidz kísérletezőbb attitűdjét, mint a The Strokes a hatvanas-hetvenes évek rock 'n' rollját a nyolcvanas évek szintipopjával és new…
