John Rossiter "filozofikus-dzsemmelős" zenekara már eddigi lemezeivel is sokat ígért, most viszont be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket: a Welcome To Conceptual Beachen úgy art rockosak, hogy közben megmaradnak funkynak is; őrzik még az emós gyökereiket, de azért rengeteg irányba elkalandoznak. Albumkritikánk a Recorder magazin 81. lapszámából.
Előadó: Young JesusCím: Welcome To Conceptual Beach
Kiadó: Saddle Creek
Megjelenés: 2020. augusztus 14.
Stílus: indie rock, jazz, poszt-rock, emo
Kulcsdal: Pattern Doubt
John Rossiter zenekarát hallgatni olyan, mint visszaemlékezni arra, hogy miről szólt az indie színtér az elmúlt három évtizedben. A számokról eszünkbe juthat a Beirut indie folkja, a Slint vagy a Sonic Youth experimentális zajrockja, Bon Iver vokóderes megoldásai, a Built To Spill fülbemászó gitármelódiái, a Talking Heads dzsesszel és afrobeattel is flörtölő stílusamalgámja, sőt a Cloud Nothings poszthardcore-os megoldásai is.
8.0/10
Kollár Bálint
Ajánlott bejegyzések:
-
Mikor már hátradőlnénk chillezni. boebeck: boebeck (lemezkritika)
-
Itt mindig dráma van. Kolibri: Nagyon jó, nagyon rossz, nagyon jó (lemezkritika)
-
Az elveszett generáció végre felnő. Vampire Weekend: Only God Above Us (lemezkritika)
-
Szőrös basszusok mentenek ki a csobogó vízből. Zságer Balázs: Aqua Obscura (lemezkritika)
-
"Nem vagy komoly, se a Bëlga." Lil Frakk: Innen a név (lemezkritika)
