EDM-esíteni a Pavementet. Car Seat Headrest: Making A Door Less Open (lemezkritika)

Bár a 2016-os, minden tekintetben karriercsináló Teens Of Denialből nem lehetett nem kihallani a Pavement vagy a Guided By Voices alternatív rockját, a folytatás kapcsán az énekes-gitáros-frontember Will Toledo már azt nyilatkozta, hogy olyan dalokat akar írni, amik "hangzásukban felvehetik a versenyt a Coachellás pop/hiphop headlinerekkel", és igaza is lett: a Making A Door Less Open egyes dalai akár még a The Killers repertoárjában is elférnének. Kérdés, hogy ez jó vagy rossz hír?

Előadó: Car Seat Headrest

Cím: Making A Door Less Open

Kiadó: Matador Records

Megjelenés: 2020. május 1.

Stílus: alternatív rock, szintipop, EDM

Kulcsdal: There Must Be More Than Blood

Will Toledo továbbra is ellenáll mindenfajta bekategorizálási kísérletnek. A Car Seat Headrest énekes-frontembere egy olyan korszakban tudott rocksztár lenni, amelyik már nem kedvez azoknak. Mindezt úgy, hogy – ahogy a The Ringer tavalyi cikke is rámutat – manapság a zeneipar már nem úgy működik, hogy egy indie rock zenekar a kezdeti blogos hype-ot tényleg világhírre tudja váltani. Ráadásul a 2016-os, karriercsináló Teens Of Denial óta Toledo inkább azzal volt elfoglalva, hogy újravegye a régi albumait, nem pedig azzal, hogy újakat írjon, pedig a Car Seat Headrest első négy évében nem kevesebb mint hét (!) lemezt és négy EP-t töltött fel Bandcampre.

 Ugyanakkor még a fentebbiek tudatában is meglepő volt, mikor bejelentette, hogy az új lemezén hallható lesz „EDM, hiphop, futurizmus, doo-wop, soul és persze rock ’n’roll” is, a Matador Records sajtóanyagában pedig az állt, hogy Toledo egy olyan lemezt akart írni, ami hangzásában felveheti a versenyt a Coachellás hiphop/pop headlinerekkel. Ehhez jött még a hír, miszerint az énekes-gitáros-frontember (bocsánat, Trait nevű alteregója) innentől csak maszkban fog fellépni, ráadásul Kanye Westhez hasonlóan nem feltétlenül gondolja azt, hogy egy adott dal lemezen hallható verziója a legjobb, így előfordulhat majd, hogy a bakeliten és a streamingszolgáltatóknál hallható változatok különbözni fognak. Ezek után valószínűleg már senki sem tudta, mire számítson a Making A Door Less Opentől.

Persze a Car Seat Headrest soha nem az a zenekar volt, ami keveset várt el a hallgatóktól, ugyanakkor a Making A Door Less Open még így is sokkal kevésbé veszi komolyan magát, mint a Teens Of Denial. Hogy ez a zenekar dobosának, Andrew Katznak (és kettőjük szatírikus EDM-projektjének, a 1 Trait Dangernek) a hatása-e, vagy csak a másfajta hangszerelésnek, az valószínűleg csak idővel derül ki, de tény, hogy a Hymn (Remix) például még a Balaton Soundon sem hatna teljesen idegennek. A Deadlines (Hostile) pedig még a The Killers repertoárjában is elférne. A lemez egésze azonban egy ennél bonyolultabb képet mutat.

Toledo sosem félt eltávolodni a hagyományos dalstruktúrától, így nincs semmi meglepő abban, hogy egyes számoknál az lehet az érzésünk, mintha négy-öt különböző dalkezdeményt gyúrt volna egybe, főleg mert a Deadlines-nak például három (!) változata is felkerült az albumra. Ráadásul a lemezt felvezető interjúk ellenére akadnak a korai éra katalógusában is elférő, klasszikus alternatív rock-himnuszok (Weightlifters, Life Worth Missing) is. Meg olyanok is, amik a két világ határán egyensúlyoznak, mint például a nyolcvanas évek minimalista szintipopját a Car Seat Headrest-féle intenzitással ötvöző Can’t Cool Me Down.

Felemás. Végeredményben leginkább így tudnám jellemezni a Making A Door Less Opent. Mintha Toledo annak ellenére sem merte volna teljesen maga mögött hagyni a Teens Of Denial-féle hangzást, hogy már érezhetően szűkek számára a keretei. Mintha hiába lett volna rengeteg témája (öndefiníció, a szórakoztatóipar üressége, a zenekara hagyatéka, etc.), igazából egyiket sem tudta volna teljesen kibontani. Így a végeredmény hiába mutat fel rengeteg potenciált, valahogy sosem tudja teljesen kiaknázni azokat. Talán mert maguk sem tudják még teljesen, mit is akarnak.

6.5/10

Kollár Bálint