Van élet a Paramore után is. Hayley Williams: Petals for Armor (lemezkritika)

A 2017-es After Laughter nyolcvanas éveket idéző new wave-es/powerpopos fordulata végleg egyértelművé tette, hogy a Paramore maga mögött hagyta a Vans Warped Tour- és Hot Topic-kompatibilis emopoprockot. De az alapító-frontember Hayley Williams első szólóalbuma még így is szolgál meglepetésekkel: a dalokról eszünkbe jutott Björk, Janet Jackson és a Radiohead is, egy számban pedig még Julien Baker, Lucy Dacus és Phoebe Bridgers triója, a boygenius is közreműködik.

Előadó: Hayley Williams

Cím: Petals For Armor

Kiadó: Atlantic Records

Megjelenés: 2020. május 8.

Stílus: new wave, R&B, poprock, triphop

Kulcsdal: Simmer

2017-ben úgy tűnhetett, hogy Hayley Williams-szel minden rendben van. A Paramore sikerrel pozicionálta át magát a Hot Topic-ban vásárló tinédzserek kedvenc poppunk-zenekarából felsőligás poprock-slágergyárosokká, ráadásul az After Laughteren szereplő Hard Times egyike volt a nyár legszerethetőbb slágereinek is. A frontember viszont a lemez megjelenése kapcsán adott több interjújában is arról beszélt, hogy két éve még annyira depressziós volt, hogy egy időre ki is szállt a zenekarból. Ráadásul első házassága – a New Found Glory-gitáros Chad Gilberttel – sem tartott tovább egy évnél. A válás hatására pedig egy intenzívebb terápia mellett döntött; ekkor merült fel először benne egy szólóalbum ötlete.

„Tényleg azt gondoltam, hogy írok egy lemeznyi R&B-dalt, csak úgy poénból” – mesélte a New York Times-nak adott interjújában, a Petals For Armor azonban sokkal több lett annál. A tizenöt számos lemez olyan, mint egy kollázs, amiben ugyan feltűnik az After Laughter new wave-es, diszkós funkja (a producer is Taylor York, a Paramore gitárosa volt), de kihallani belőle Solange-féle jazzes R&B-t (Over Yet), Björköt idéző trip-hopot (Sudden Desire) és a Radiohead szorongó artrockját (Leave Me Alone) is.

Bár túlzás lenne azt állítani, hogy emiatt indokolt az egy órás játékidő, van valami felvillanyozó abban, ahogy Williams a szövegekben eljut oda, hogy megbékéljen saját magával: haragjával, félresikerült kapcsolatával, nőiességével. A boygenius-szal előadott Roses/Lotus/Violet/Iris, ami a nők egymással szembeni versengése ellen szól különösen erős attól, aki anno megírta (majd idővel kivette a setlistekből) a Misery Business-t, de a továbblépésról szóló Crystal Clear vagy a karanténban különösen aktuális Cinnamon is katartikus. Ezek pedig feledtetni tudják, hogy azért a virágos metaforák egy ponton túl már nem is önismétlőnek, hanem fárasztónak hatnak. Kíváncsiak vagyunk, hogy innen tovább - mind a Paramore, mind pedig Williams számára.

7.5/10

Kollár Bálint