Aki megihlette Bon Ivert és Sharon Van Ettent is. Jason Molina: Eight Gates (lemezkritika)

Jason Molina, a Songs: Ohia és a Magnolia Electric Co. alapítótagja egyike volt azoknak a tragikus sorsú énekes-dalszerzőknek, akiknek az életművét igazán csak a haláluk után fedezte fel magának a szélesebb körű szaksajtó. Azóta viszont olyanok nevezték őt az egyik legfőbb inspirációjuknak, mint Bon Iver, Sharon Van Etten, Antony Hegarty (Antony And The Johnsons, ANOHNI) vagy a Dinosaur Jr-frontember J Mascis. Így nem meglepő, hogy a Secretly Canadian kiadó kiadott egy posztumusz lemezt, rajta eddig nem hallott dalokkal, de vajon nem véletlenül pihentek eddig a fiókban? Lemezkritika a Recorder magazin 81. lapszámából.

Előadó: Jason Molina

Cím: Eight Gates

Kiadó: Secretly Canadian

Megjelenés: 2020. augusztus 7.

Stílus: énekes-dalszerző folk

Kulcsdal: Thistle Blue

Az őt sok tekintetben inspiráló Townes Van Zandthez hasonlóan a Songs: Ohia és a Magnolia Electric Co. alapító tagját is csak 2013-as halála után fedezte fel a szélesebb közönség. Így nem meglepő, hogy az énekes-dalszerző otthonának számító Secretly Canadian kiadott egy posztumusz lemezt, rajta eddig nem hallott dalokkal. Az Eight Gates különlegessége abban áll, hogy Molina elvileg ezeket rögzítette utoljára, még 2009-ben, pár hónappal azelőtt, hogy egészségügyi problémákra hivatkozva lemondta tervezett turnéját, utána pedig már nem vett fel semmit és színpadra sem állt a 2013-ban bekövetkező haláláig. Ugyanakkor ez nem annyira érződik a számokon; inkább hatnak befejezésre váró vázlatoknak, filmzenéknek, amik mellől lemaradt a vizuál. De amíg legjobb pillanataiban Molina megtalálta a szabálytalanságokban a szépséget, az űrökben pedig a misztériumot, erről a Ghost Tropic/The Lioness-éra beborult folkját idéző válogatásról inkább csak az jut eszünkbe, hogy mekkora potenciál maradt bennük az énekes-dalszerző idő előtti halálával.

7.0/10

Kollár Bálint