A győri Csarnogurszky István (42) gitáros nemzetközi szinten talán az egyik legsikeresebb magyar zenész mostanában. A YouTube-on, a Spotify-on milliós-százezres hallgatottságú albumai, számai vannak; a Bandcampen olyan sok a vásárlója, hogy a platform magyar eladási listájának felén általában az ő instrumentális lemezei szerepelnek. Öt fő projektje van: az „atmoszferikus ambient-posztrock” Musicformessier 2013-ban indult, ebből nőtt ki 2014-ben a legismertebb alteregója, a „személyes megközelítésű posztrock” Black Hill, és 2016-ban a hangulatában hasonló, de rockosabb hangszerelésű Silent Island. Utóbbiban István mellett Károlyi Gábor (Ephilexia, This Wind Brought Fire, Chainsaw For Birthday) is játszik, csakúgy, mint a 2018-ban indult két metálosabb (ezen belül is black metal / doom), szintén atmoszferikus Stvannyrban és Realm Of Wolvesban. Ez a Recorder magazin 85. számában megjelent interjú bővített változata.

Jön a pestis, de az apácáknak csak a feszületből faragott dildón jár az esze – Isten hozott Paul Verhoeven új filmjében! Nincs cannes-i filmfesztivál botrányfilm nélkül és a 83 éves mesternél sosem lehet tudni, hogy az Elle-hez hasonló mesterművel, vagy a Showgirls-t felülmúló trashparádéval áll elő. A Benedettával kicsit mindkettő összejött.

A 2021-es cannes-i filmfesztivál második hetét egy iszonyú sűrű filmmel kezdtük, ami egy kicsit több volt, mint amit az akkor már hat napja intenzíven fesztiválozó riporterünk el tudott viselni.

Meglátszik, hogy az idei cannes-i filmfesztivál már túl van a félidőn, mert az Ünnepek előtt rendezőjének új filmjének vetítésen alig volt félház, és később még az is fogyatkozott.

Kiváló meditatív ambientek és igazi nyári, fesztiválokon romboló technók az aktuális legjobbak közt. Elektronikus tánczenei rovatunk legújabb válogatása a Recorder magazin 85. számából.

Az év erős hiphop-mezőnyének egyik kiemelkedő lemeze 6363 Metamatikája. Interjúnkban elmondta, hogyan és miért készült, mi pedig megmondjuk, szerintünk milyen lett. Ez a kritika először a Recorder magazin 85. számában jelent meg.

Valamit akarhattak jelezni a cannes-iak azzal, hogy Mundruczó Kornél új filmjének vetítését egy időre rakták a vébédöntővel, de riporterünk nem ért az árnyalt kis jelekből, csak beült az Evolúcióra.

Újabb mestermű a cannes-i filmfesztiválon: a norvég Joachim Trier ódája a kallódó, fejlődéstörténetre alkalmatlan emberekhez. A The Worst Person in the World lehetne az egész millenial generáció kritikája, de inkább csak egy ultramenő, de egyben humanista megnyugtatás arról, hogy nem kell hagyni, hogy más diktálja az életünk tempóját.

A pár éve az Un certain regard szekció fődíját elnyerő Olli Maki legboldogabb napja rendezője, Juho Kuosmanen egy újabb teljesen eredeti, kiszámíthatatlan és felvillanyozó filmmel érkezett Cannes-ba, ezúttal a versenyprogramba.

Tizedik albumán a The Black Keys a tagokat a kezdetekkor inspiráló Hill country blues-dalokat dolgoz fel. A lemezről a műfaj legnagyobb magyarországi kedvelője, Sam “Redbreast” Wilson mond véleményt, aki a bluesról váltva 2019 óta Texas sokszínű zenei hagyományait idézi meg olyan dalszerzők nyomában járva, mint Guy Clark, Rodney Crowell vagy Townes Van Zandt. Sam jelenleg új lemezén dolgozik, ami ősszel jelenik meg. Ez az írás először a Recorder magazin 85. számában jelent meg, a Profül rovatban.