Meglátszik, hogy az idei cannes-i filmfesztivál már túl van a félidőn, mert az Ünnepek előtt rendezőjének új filmjének vetítésen alig volt félház, és később még az is fogyatkozott.
Radu Muntean rendezte a román új hullám aranykorának egyik emblematikus filmjét, az Ünnepek előttöt, ami egyben minden idők egyik legjobb filmje a válásról. Az azóta készült filmjei nem szóltak akkorát, és a mostani visszafogott reakciókból arra következtetek, hogy ez az új sem fogja felperzselni a mozikat Európa-szerte.
Miért ne lehetne filmet készíteni arról, hogy egy kocsi elakad a sárban? Lehet is, és kell is. A legtöbben talán horrorba fordítanák ezt a történetet, vagy egy kemény túlélőfilmet csinálnának, amelyben az ember harca kel a könyörtelen elemekkel, de Munteannál ez inkább csak egy kisebbfajta kellemetlenség marad, amire pár hónap múlva már lehet, hogy nem is emlékeznek a szereplők.
Aki megcsinálja ezt a filmet, az Kente Áron, akit egy Luca Sabin nevű amatőr játszik (vagyis nem játszik, hanem csak úgy van). Ő egy fogatlan, szenilis tata, akit egy darabon elvisznek kocsival a főhősök (gyakorlatilag miatta akadnak el a sárban), aztán elcsatangol, és onnantól az egész film arról szól, hogy őt próbálják biztonságba helyezni. Kente Áron zseniális karakter, minden szava arany, minden megmozdulása emlékezetes, és érezhető, hogy Muntean is beleszeretett ebbe a figurába, és az indokoltnál talán többet foglalkozik vele, míg a végére gyakorlatilag már a Kente Áron-show megy, és valós időben nézzük végig, ahogy alaposan megfürdetik ezt a drága embert.
szerző: Varga Ferenc