Vissza Mississippibe! - Sam “Redbreast” Wilson ajánlja a The Black Keys új lemezét

Tizedik albumán a The Black Keys a tagokat a kezdetekkor inspiráló Hill country blues-dalokat dolgoz fel. A lemezről a műfaj legnagyobb magyarországi kedvelője, Sam “Redbreast” Wilson mond véleményt, aki a bluesról váltva 2019 óta Texas sokszínű zenei hagyományait idézi meg olyan dalszerzők nyomában járva, mint Guy Clark, Rodney Crowell vagy Townes Van Zandt. Sam jelenleg új lemezén dolgozik, ami ősszel jelenik meg. Ez az írás először a Recorder magazin 85. számában jelent meg, a Profül rovatban.

Az egyik legyakoribb és legkétségbeejtőbb tévképzet, ami a bluest övezi, hogy öregemberzene. A szervezők és klubtulajdonosok jelentős többségének csak a szó hallattán is összeszorul a gyomra és a zsebe: a kutyának sincs szüksége olyan produkcióra, amire férfiak (!) búsongnak magukban a whiskey-jükbe bámulva. Holott a blues természetéből fakadóan és eredendően tánczene: azért játszották a feketék, hogy a keményen végigdolgozott hét után kikapcsolódjanak, csajozzanak, pasizzanak, táncoljanak. Mindezt az ún. juke jointokban tették, azokban a „közösségi terekben”, amiket a templomon kívül szabadon látogathattak. A juke jointok hangulatát a mai napig is leginkább a blues egy alig ismert, ám annál karakteresebb alműfaja őrizte meg, a Hill country blues, amit Észak-Mississippiben játszanak.

Sam “Redbreast” Wilson

Az ohiói The Black Keys is a Hill country bluesnak, és az észak-mississippi blueszenészeknek köszönheti indulását. Első lemezük, a The Big Come Up is döntően az észak-mississippi bluesból inspirálódott, ami a Mississippi állambeli Fat Possum kiadóhoz röpítette a duót. Ahhoz a kiadóhoz, ami kiadta R. L. Burnside-ot és Junior Kimbrough-t is (a két legendás Hill country zenész dalai is megszólalnak a lemezen). Így nem is különösebben meglepő, hogy az ohiói srácok 2006-ban kiadtak egy Junior Kimbrough-nak szentelt feldolgozáslemezt, Chulahuma címmel. Kimbrough juke jointja Chulahumában volt, ami olyan legendás hellyé vált, hogy a Stones, Iggy Pop és a Eurythmics gitárosa, Dave Stewart is ellátogatott oda, hogy együtt játszhassanak az öreggel.

Legújabb albumával, a Delta Kreammel a Hill country gyökereihez tér vissza a The Black Keys, egy újabb feldolgozáslemezzel. (A lemez címe némiképp zavarkeltő, hiszen egy észak-mississippi lemezről van szó, aminek nincs sok köze a Delta vidékéhez és a Delta blueshoz.) 

Dan Auerbach és Patrick Carney két, Észak-Mississippi juke jointjaiban edződött zenészt is leszerződtetett a projekthez: (slide)gitáron Kenny Brownt, aki R. L. Burnside „fogadott fia” és gitárosa volt, basszusgitáron pedig a szintén kiemelkedően jó Eric Deaton játszik, aki közvetlenül a gimnázium után maga mögött hagyta Észak-Karolinát, hogy Junior Kimbrough zenekarához szegődhessen. (A lemezen rajtuk kívül még Sam Bacco játszik ütőshangszereken és Ray Jaclido orgonán.)

A lemez teljes koncepciója a juke joint-hangulatot hivatott megeleveníteni: nyers, csiszolatlan, dinamikus produkció, egyben felvéve, mintha egy élő lemezt hallgatnánk – a zenekar néha gyorsul, vannak benne hibák, a dalok esetlegesen kezdődnek, az „ahogy esik, úgy puffan”-elvnek megfelelően fejeződnek be, és a mixben helyet kaptak a számok előtti és utáni dumák („Ready?”, „I like it!”), a dal végén letett dobverők koppanása a dobkáván stb. Mindez azonban csak vonzóbbá teszi a lemezt, és arra késztet, hogy együtt lélegezzünk, együtt mozogjunk a zenével. A lemez szuggesztív hatása azonban elsődlegesen az észak-mississippi blues sajátosságaiból fakad.

Észak-Mississippiben a blues rigorózus formája (a skála I., IV. és V. fokának meghatározott sorrendje) felbomlik, és a zenészek sokszor megmaradnak az első fokon. A zene mégsem válik monotonná, sokkal inkább hipnotikus lesz. Itt nincs más, csak grúv – de olyan, amitől azonnal beindul a csípőnk, amitől azonnal fülledtté válik a levegő, és amitől az ember azonnal szexibbnek érzi magát. Nincs mit tenni: az észak-mississippi blues szexi.

A The Black Keys pedig már a Fat Possumos időkben bizonyította, hogy hibátlanul tudja hozni mindazt, amit ez a műfaj megkövetel. Kiegészülve a két Hill country-légióssal pedig úgy szólalnak meg az R. L. Bunrside-, Junior Kimbrough-, Mississippi Fred Mcdowell- és Raine Burnett-dalok, mintha egy fülledt, whiskey-gőzős, déli juke jointban hallanánk őket.

Előadó: The Black Keys

Cím: Delta Kream

Kiadó: Nonesuch

Megjelenés: 2021. május 14.

Műfaj: hill country blues