A pár éve az Un certain regard szekció fődíját elnyerő Olli Maki legboldogabb napja rendezője, Juho Kuosmanen egy újabb teljesen eredeti, kiszámíthatatlan és felvillanyozó filmmel érkezett Cannes-ba, ezúttal a versenyprogramba.
Van az a rész a Mielőtt felkel a nap elején, amikor Ethan Hawke és Julie Delpy szóba elegyedik a Budapestről Bécsbe tartó vonaton. Ha ennek elképzeljük az egész estés, elcseszett, finn-orosz művészfilmes verzióját, és akkor közel járunk ahhoz az élményhez, amit a Olli Maki legboldogabb napja rendezőjének új filmje nyújt.
A kilencvenes évek végén vagyunk (egyszer megemlítik a DiCaprio-féle Titanicot) vonat itt Moszkvából megy Murnanszkba, az út több napig tart, a lány egy leszbikus finn régészhallgató, a fiú egy kopasz tahó kétkezi munkás ("ezeket valami gyárban állítják elő itt" - mondja róla valaki), aki egy végtelenül szórakoztató karakter, és kábé öt perc után már annyira benne vagyunk a fejében, hogy előre röhögünk azon, hogy hogyan fog reagálni egy-egy szituációra, aztán meg röhögünk még egyszer, amikor tényleg reagál rá.
Ennek a két nagyon pontosan megrajzolt karakternek az ismerkedése már elég volna egy jó filmhez, de itt az összes mellékszereplő is nagyon el van találva, plusz lenyűgözően hiteles a látvány, nem beszélve arról, hogy csakis imádni lehet egy filmet, amiben háromszor is lemegy a nyolcvanas évek kölyökdiszkó-himnusza, a Voyage, Voyage a Desirelesstől.
szerző: Varga Ferenc