Valamit akarhattak jelezni a cannes-iak azzal, hogy Mundruczó Kornél új filmjének vetítését egy időre rakták a vébédöntővel, de riporterünk nem ért az árnyalt kis jelekből, csak beült az Evolúcióra.
Az előbb néztem meg a France című új Bruno Dumont-film előzetesét, és azon gondolkoztam, hogy van rendező, aki nagyobb átalakuláson ment keresztül az évek során, mint Bruno Dumont? Azért Mundruczó sem panaszkodhat.
A kétezres években Mundruczó neve egyet jelentett a nézőbűntető művészfilmmel. Ebben az időben egy nagy hírportálnál dolgoztam, és az olvasókat olyan szinten taszította Mundruczó neve, hogy ha beleírtuk egy címbe, akkor már tök mindegy volt, hogy milyen szavakat írunk elé vagy mögé, azt a cikket garantáltan nem kattintotta senki. A 2010-es Szelíd teremtés volt a mélypont, amit ugyan beválogattak a cannes-i versenyprogramba, de a legutolsó napra rakták, ezért gyakorlatilag visszahangtalanul tűnt el. Szóval váltani kellett.
Előbb csinált egy kutyás horrort (Fehér Isten), aztán egy gigalátványos, szuperhősös-menekültes thrillert (Jupiter holdja), és végül a metamorfózis a Netflixen trendingelő, a főszereplő színésznőnek Oscar-jelölést hozó Pieces of a Woman című megható és decens drámával lett teljes. Most egy nagyobb szabású hollywoodi produkció lenne a logikus következő lépés, és biztosak lehetünk benne, hogy az is jön, de előbb leforgatta az Evolúció című, korábban csak Németországban színpadra állított előadása filmváltozatát. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy mozgóképes dokumentációját.
Ami működik a színpadon, az miért nem működik filmen? Nagy kérdés, amit egy nálam okosabb ember fog majd megválaszolni (vagy lehet, hogy már meg is válaszolta), mindenesetre egyáltalán nem működik. Például elhiszem, hogy a színházban nagyot üthetett az a jelenet, amiben három férfi húsz perce pucolja egy gázkamra falait, és hajcsomók kezdenek felbukkanni, és elkezdenek kihúzni egy elképesztően hosszú hajcsomót a falból, és csak húzzák és húzzák, és végül a 15 méternyi hajgombolyagot lehajítják a földre, de itt semmi hatása nincs.
Mundruczó 2004-es, monumentális előadása, A Niebelung-lakópark egy generáció meghatározó színházi élménye volt, viszont kétlem, hogy a belőle készült 2009-es filmverzió bárkinek is eszébe jutott az elmúlt tíz évben. Felteszem, ennyire fogunk emlékezni az Evolúcióra is.
szerző: Varga Ferenc