63 éves korában rákban elhunyt az ötszörös Grammy-díjas amerikai énekesnő, Donna Summer (született: LaDonna Adrian Gaines), aki a Giorgio Moroder és Pete Bellotte producerekkel készített Love To Love You Baby (1975), I Feel Love (1977) és Hot Stuff (1979) szuperslágerek révén lett a hetvenes évek második felének diszkókirálynője, de még a nyolcvanas évek végén is voltak Top 10 sikerei, mint például a brit Stock, Aitken & Waterman trióval közösen írt 1989-es This Time I Know It's For Real.
http://www.donnasummer.com

A kortárs könnyűzene egyik legnagyobb géniusza és kedvenc modern gay iconunk, az 1973-as születésű kanadai-amerikai zongorista-énekes Rufus Wainwright egy igazi sztárproducerrel, Mark Ronsonnal és neves vendégek seregével készítette Out Of The Game című hetedik stúdióalbumát, melynek pár számát (Montauk, Out Of The Game, Bitter Tears) és egy bónuszdalát (WWIII) meg is lehet hallgatni itt a Recorderen. Az énekes a lemezanyagot nagy változások közepette írta: 2010-ben meghalt szeretett édesanya, híres folkénekesnő Kate McGarrigle, 2011-ben viszont született egy kislánya Leonard Cohen lányától, Lorca Cohentől, akivel gyermekkoruk óta jóbarátok. Viva Katherine Wainwright Cohent három szülő fogja nevelni, egyrészt az anyuka, másrészt az apuka és partnere, a „helyettes apuka”, Jörn Weisbrodt (aki a Berlini Operánál dolgozva ismerte meg Rufust, immár hét éve élnek együtt és házasságot is terveznek). Rufus Wainwrighttal telefonon beszélgettünk.

Miután az elmúlt hónapok során bemutattuk Rufus Wainwright pazar új lemezéről az Out Of The Game, Montauk és Bitter Tears című számokat (meg a Jericho egy szál gitáros élő verzióját), április-május fordulóján egy héten át meg lehetett hallgatni nálunk a teljes Out Of The Game albumot is – ám ezzel még mindig nem ért véget az új Rufus-felvételek sora! Az új anyag iTunes-kiadásához ugyanis bónuszként hozzácsapták a WWIII (= World War III = harmadik világháború) című számot, melyet hősünk még 2011-ben komponált Robbie Williams legfőbb szerzőtársával, Guy Chambersszel közösen a Secrets Of The Pop Song brit tévésorozat felkérésére – és az eddig csupán zongorás minimálverziójában hallott dalt most végre teljes pompájában is közzétehetjük. Ahogy közzétesszük az eddig csak koncertről ismert Instead Of The Dead című gitáros szerzeményt is: ez a dal – mely Rufus édesanyjának halálára reflektál – május elején jelent meg az Every Mother Counts alapítvány sztárparádés 2012-es jótékonysági albumán, melyről az elmúlt hetekben már bemutattunk öt felvételt (Beck, Eddie Vedder, Edward Sharpe And The Magnetic Zeros, Alanis Morissette, Bono & The Edge). Mielőtt közreadnánk a Recorder friss Rufus Wainwright-interjúját, ez a két gyönyörű dal kihagyhatatlan hallgatnivaló.

„Inkább kokózzon, mint kamuzzon!” – viccelődtünk a hétvégén, mikor a magyar nyelv játékosságáról mit sem tudó brit Guardian oldalán I Should Camus címmel jelent meg interjú a 36 évesen már két gyermeket nevelő és Camus-t olvasó Gaz Coombes gitáros-énekessel, aki az I Should Coco című első Supergrass-albummal és annak ellenállhatatlan slágereivel még tizenévesen robbant be a brit pop (és a britpop) színterére. Az oxfordi Supergrass – az eklektikus britpop mezőny legtovább kitartó zenekaraként – végül 2010-ben oszlott fel (oly hirtelen, hogy a Release The Drones címmel felvett utolsó albumot már ki sem adták), a gitáros-énekes Gaz, a dobos-vokalista Danny Goffey és a basszista-vokalista Mick Quinn új projektek után néztek. A rajongók legnagyobb érdeklődéssel természetesen a frontember szólókarrierjét várták, és a 2012 áprilisában közzétett Hot Fruit klip után most már jön is az első album: Gaz Coombes presents Here Come The Bombs. Igazi szólólemezről van szó, melyen a szerző mindent maga játszott, illetve programozott, produceri segítségnek pedig épp a már említett 1995-ös I Should Coco producerét, Sam Williamst hívta maga mellé. A vészjósló című, de a sötétebb hangulatokhoz humort is adagoló Gaz Coombes-album – melynek nyitódala egy hangsebességel száguldó robbanófej  szemszögéből íródott – május 21-én kerül a boltokba, de már a megjelenés előtt meghallgatható itt a Recorderen is.

Oké, ez nem igazi videoklip – inkább a Take-Away Show vagy Kodály Method típusú videosorozatokba illően megkoreografált élő performance video, bár stabil kamerája miatt még azoknál is sokkal egyszerűbb –, de túl jó ahhoz, hogy ne mutassuk meg. A kanadai dalszerző-gitáros-énekesnőről, Leslie Feistről legutóbb a Record Store Day alkalmából megjelent Feistodon kislemez kapcsán írtunk, melyen a Mastodonnal egymás számait dolgozták fel (Feist a metálzenekar The Hunter című új lemezéről a Black Tongue-ot, Brent Hindsék pedig az énekesnő aktuális Metals albumáról az A Commotiont), a legutóbbi Feist-klip pedig a rendhagyó fényképekre épített Bittersweet Memories volt. Ezen a mostani rendhagyó videón a Cicadas And Gulls (Kabócák és sirályok) című szerzeményét akusztikus gitáron elpengető énekesnő mellett a turnéiról is ismerős amerikai Mountain Man trió (Molly Erin Sarle, Alexandra Sauser-Monnig és Amelia Randall Meath) vokálozik, de az igazi show-t az oaklandi Turf Feinz tánccsoport két hajlékony tagja, Garion "NoNoize" Morgan és Rayshawn "Looney" Thompson adja hozzá.

Egymondatos hír: a közösségi média zenészkirálynőjeként szabadszájú dalokkal sokkoló, vicces balhékba keveredő és szokatlan rekordokat döntő Amanda Palmer legutóbbi Nirvana-feldolgozásklipjének bemutatásakor már említettük, hogy Szász János filmrendező az idei Magyar Filmszemlén tartotta az amerikai zongorista-énekesnő goth-glam-punk-kabaré duójának, a Brian Viglione dobossal közös Dresden Dollsnak a 2010-es visszatérő turnéján forgatott Last Call című dokumentumfilm premierjét – most pedig új vetítési időpontokról is beszámolhatunk, ugyanis a budapesti Kino mozi május 25-én és 26-án 18.30-kor műsorra tűzi a 47 perces filmet.

Az 1967-es sheffieldi születésű Richard Hawley pályáját a kilencvenes években a Longpigs együttes gitáros-vokalistájaként kezdte, majd a Pulp turnézenészeként a 2002-es Szigetre is eljutott, énekelt vendégként a Soulsaversnek is, de az Arctic Monkeys huszonéves tagjai is többször hívták már kollaborációra: a 2007-es Bad Woman című közös dal után legutóbb 2012 januárjában, a Black Treacle kislemez B-oldalára rögzített – de még videoklipet is kapó – You And I kapcsán írhattunk róla. A dalszerző-gitáros-énekes Hawley szólóelőadóként – ha utólag kibővített 2001-es bemutatkozó címnélküli minimalbumát is számítjuk – már a hetedik sorlemezénél tart: a crooner tradíciók Frank Sinatra és Roy Orbison közé eső szeletét észak-angol iparvárosi környezetbe átmentő régivágású, mély hangú dalnok nagy kritikai sikert és helyi hős státuszt vívott ki magának az évek során. 2012 májusában megjelent új albuma, a Standing At The Sky's Edge azonban szokatlanul karcos, hangos és dühödt, gerjedős és pszichedelikus gitárokkal. „Ez egy mérges lemez... Nem igazán írok politikus dalokat, de mint minden épeszű ember, mérges vagyok amiatt, ami mostanában Nagy-Britanniában történik” – mondja a szerző az új lemezről, mely rögtön egy családirtással indul, de később azért nyomokban finomabb és érzelmesebb oldalát is megmutatja. Az új Richard Hawley-album teljes anyaga most itt a Recorderen is meghallgatható (sőt még egy B-oldalas kislemezdallal is megtoldjuk).

Az I'm His Girl című kislemez- és klipdala óta Recorder-favoritnak számító, de a BBC Sound Of 2012 listáján is az év legesélyesebb befutói közt emlegetett brooklyni Friends kvintett összes eddigi kiadványát bemutattuk már áprilisi összeállításunkban, a tegnapi napon pedig megérkezett a Mind Control című legújabb szám klipje is. Samantha Urbani énekesnő és zenésztársai, Nikki Shapiro, Lesley Hann, Oliver Duncan és Matthew Molnar a harmadik videójukat remek választással a japán származású Los Angeles-i reklámfilm- és kliprendezőre, Hiro Muraira bízták, aki a Scissor Sisters/Azealia Banks-féle Shady Love és a St. Vincentnek forgatott (rém)álomszerű Cheerleader után így most már egy 2012-es videós mesterhármasmással büszkélkedhet. A Friends nyolcvanas évekre visszakacsintó zenéjéhez illően retrós kinézetű, ám közben kellően modern trükköket alkalmazó sci-fi-krimi klip mellett a zenekar Daniel Schlett hangmérnökkel felvett és Paul Epworth sztárproducerrel kevert bemutakozó albumának, a június 4-én megjelenő Manifest!-nek a borítóját és dallistáját is megmutatjuk.

A 2010-es Sziget egyik legjobb koncertjét – és ott a Recordernek egy interjút is – adó brooklyni Yeasayer együttesről utoljára tavaly áprilisban hallottunk, mikor Anand Wilder és zenésztársai a 2010 legjobb lemezei közé tartozó Odd Blood albumról lemaradt dalokat is kiadták az End Blood EP-n (a Record Store Day alkalmából szép vinyl korongon), továbbá egy Moby-remixet is közzétettek. Nos most úgy tűnik, visszatérnek: nemcsak honlapjukon jelent meg a „Turnézunk. 2012 nyara + koncertek + új dalok?” felirat, de a héten ki is postáztak a zenekar levelezőlistáján szereplő rajongónak egy CD-t egy tényleges új stúdiófelvétellel. A Yeasayer-hagyományokhoz illeszkedő Henrietta című szerzemény itt a Recorderen is rögtön meghallgatható. (FRISSÍTÉS: júniusban egy képernyővédő-videó is érkezett hozzá, majd a kevésbé izgalmas Longevity című új dalhoz is, de közben a Fragrant World albumcím és hozzá az augusztus 20-ra kiírt megjelenési dátum is kiderült).

A legnagyobb hatású amerikai punkzenekar, a Ramones néhai énekese, Joey Ramone (született: Jeffry Ross Hyman) 14 stúdióalbumot készített 1974 és 1996 között működő legendás együttesével, de első szólólemeze megjelenését már nem érhette meg: 2001-ben, egy hónappal 50. születésnapja előtt hunyt el, és a Don't Worry About Me cím alatt összeállított anyag csak egy évvel később került a boltokba. Ami még meglepőbb, hogy most, egy évtizeddel később egy második posztumusz album is megjelenik tőle: a képünkön is látható Ed Stasium gitáros-hangmérnök-producer, aki 1976 és 1992 között számos Ramones-lemezen dolgozott, 2008-ban jutott hozzá a frontember hagyatékából egy adag négysávos demóhoz, melyek anyagából – a Ramones-repertorából már ismert Merry Christmas (I Don't Want To Fight Tonight) és Life's a Gas című dalok eltérő verziói mellett – még tizenvalahány Joey-szerzeményt hozott kiadható formába az énekes egykori barátaival, köztük hajdani dobos társával, Richie Ramone-nal, Joan Jett-tel és a Bruce Springsteen mellől ismert Steven Van Zandt gitárossal. A ...ya know? címmel május 22-én megjelenő Joey Ramone-album anyagát pár órája tették közzé a Rolling Stone magazin honlapján – és egy napon át itt a Recorderen is meghallgatható. Hadd szóljon!