Márciusban a Sportaréna volt a mérföldkő, de az igazi szintlépés most jött el. Beérett Azahriah élő produkciója, és végre Desh is saját zenekart kapott. Minibeszámoló és gigagaléria a Budapest Parkból.
Eddig egyetlen saját koncertje volt Deshnek, a Deshperado lemezbemutatója az Akvárium Klubban év végén, itt volt az idő, hogy saját lábra álljon, és ne csak Azahriah koncertjeit dobja fel vicces-laza sidekick-karakterként. Tavaly már felvettek egy live sessiont (akkor még Azahriah zenekarával), és a mostani felállás is ezt a mintát követte, csak már saját zenekarral: feszes dob (Markó Ádám), rá rockgitározás (Raczkó Balázs), plusz némi elektronikus alap a háttérből. Volt dal, aminek kifejezetten jól állt ez a megszólalás (a Drill egész matekos metál lett így élőben), és volt, aminek kevésbé (a Carpe Diem dalaiban kevesebb lett a latinos csibészség), de alapvetően működött a produkció.
Desh. Fotó: Kósa Zsolt.
Deshen nem látszott, hogy izgulna, ugyanazt a szórakoztatóan lezser figurát hozta, mint Azahriah mellett. Voltak tűzlóbáló táncosok, és mini-Desh is a klipekből, aki ironikus törpeshow-t csinált, fejen állt, ugrókötelezett, és csónakon is beúszott a közönségbe, amiből szinte rögtön kipottyant, Desh ezt profi standuposként reagálta le.
Régebben többen mondták, hogy akkor indul be igazán egy Azahriah-buli, ha megjön Desh. Most ez a saját koncertjére is igaz volt: akkor lett még nagyobb a megőrülés, amikor feljött Young Fly, és elnyomták a Carpe Diem slágereit. (Kivéve a Rampapapamot, amit Azahriah koncertjére tartogattak; a főhős amúgy a Walkin a streetben sem nyomta el a verzéjét, nem léphetett túl korán színpadra.) Desh hozott két kiadatlan dalt is, az egyiknek a szövegét, amit aznap reggel írt, elfelejtette, de az ő karakterét nem kezdi ki egy ilyen baki. Elvileg novemberben jön a következő szólólemez, utána beindulhat az önálló koncertezés, pláne, ha az európai turnéra nem megy Azahriah-val.
Young Fly. Fotó: Kósa Zsolt.
Mi is megírtuk anno, hogy poptörténelmi esemény volt Azahriah márciusi fellépése a Sportarénában, hiszen 21 évesen ő volt a legfiatalabb előadó, akinek ez összejött, ráadásul rekord gyorsasággal, két évvel az első lemeze és eggyel a nagy áttörést meghozó A ló túloldalán után. Zeneileg viszont sokkal fontosabbnak tűnt a mostani koncert, illetve az elmúlt nyár, ami alatt igazán összecsiszolódott a produkció. Finomodott a hangszerelés (a klasszikus rockzenekari felállás – dob-gitár-basszgitár – mellé bejött egy billentyűs is), teltebb lett a hangzás, Azahriah pedig láthatóan feloldódott a frontemberi szerepkörben.
Az arénás koncerten saját bevallása szerint is inkább befelé figyelt, elbújt a napszemüveg mögé, hogy ne nyomja agyon az élmény súlya, de az elmúlt félévben megtanulta kezelni a tömeget, és látványosan élvezi a koncertezéssel járó helyzeteket. Felszabadultan beszélt, sztorizott, a Rétnél az első sorokkal pacsizott. Néha már kicsit feleslegesnek is tűnt egy-egy felkonferálás, de spontán volt az egész, az okari előtt még egy akusztikus dalkezdeményt is eljátszott, ami előző este jutott az eszébe.
Azahriah lemegy a közönséghez. Fotó: Kósa Zsolt.
Már az sem volt, hogy Desh felbukkanásával pörgött volna fel a buli, mert a memento egészen sokszínű számai egyensúlyba hozták a szettet, folyékonyabb volt az átmenet az érzelmes és a veretős dalok között. Végre volt delirium és közkívánatra gát is, majdnem az egész album elhangzott, csúcspont volt a casa de papel és a 3korty is. Nekem csak az új EP, a tripq legjobb száma, a béke hiányzott. A Rampapapam előtt Azahriah elmondta, sokáig gondolkodott, hogy működni fog-e élőben, pedig a Carpe Diem messze legnagyobb slágeréről van szó; persze működött, pláne, miután Lord Panamo, azaz KRSA is feljött a színpadra, aki nemcsak az egyik legjobb magyar ska-zenekar, a PASO énekese, hanem Azahriah projekt- és turnémenedzsere is egyben. Ugyanúgy a béke pazar reggae-je is nagyot szólhatna: talán majd egyszer.
Ha a show-t nézzük, az nagyobb volt az Arénában a (balett)táncosokkal, hidraulikus színpaddal, miegymással, a júniusi parkos buli pedig kompaktabb volt, hiszen ott még nem szedték ketté Azahriah és Desh szettjét, zeneileg viszont ez a koncert jelentette a csúcsot Azahriah eddigi karrierjében. Jövőre már tényleg jöhet a Puskás Aréna.
Azahriah és zenekara. Fotó: Kósa Zsolt.
Azahriah sportarénás koncertjéről itt írtunk, a júniusi Parkosról pedig itt. Címlapos interjúnk itt olvasható vele, amiből kiderül az is, hogy miért csak most fogja még megírni a legnagyobb slágereit, egy tízes skálán hányasra lőné be a saját zenéjét, és tényleg befejezi-e az Azahriah-projektet 5 év múlva. A ló túloldalán-t annak idején 2022 legjobb magyar lemezei közé választottuk, a kritikánk róla itt olvasható. Ha pedig kíváncsi vagy Azahriah első nagyinterjújára, amit már zenészként adott (a Camouflage megjelenése idején), akkor ide kattints. (Ha lemaradtál volna az Azahriah-címlapos Recorderről, ide kattintva tudod házhoz rendelni.)
„MÉG CSAK MOST FOGOM MEGÍRNI A LEGNAGYOBB SLÁGEREKET” – AZAHRIAH-INTERJÚNK
Még több pazar fotó a szeptember 2-ai koncertről Kósa Zsolttól:
DESH
AZAHRIAH
„MÉG EGYÁLTALÁN NEM ÉRZEM AZT, HOGY MEGÉRKEZTEM” – DZSÚDLÓ A KONCERTSZTORIK PODCASTBAN
